A mozaik lét egy kihívásokkal teli, bonyolult családforma, de reményteli is – vallja dr. Ságh Beáta orvos, pszichológus, aki a Lélektani határ mozaikcsaládokról szóló epizódjának vendége volt. Az ő gondolataiból válogattunk.
A Lélektani határban sorra vesszük a mozaikcsaládokat – a nem vér szerinti szülő és gyerek(ek) együttélését – érintő legfontosabb témákat. Hogyan lehet átalakítani, pozitív jelentéssel felruházni a mesékből ismert „mostoha” szerepet? Mik a tipikus játszmák, csapdahelyzetek, és mit tegyünk, ha mégsem tudjuk annyira szeretni a párunk gyerekét, mint ahogy azt elképzeltük? Vendégünk: dr. Ságh Beáta pszichológus.
Mindegy, hogy évekkel ezelőtt történt a válás, vagy az egyik fél helye még ki sem hűlt igazán a közös ágyban, a mozaikcsaládba érkező gyerek születésének híre nem feltétlenül színtiszta öröm minden érintett számára.
Jó, lehet, hogy a címben írtakat a valóságtól elrugaszkodottnak érzed. De kérlek, értsd jól: előállhat krízis bármikor, és akkor dönteni kell a gyerekekről (is). Ha mozaikcsaládban élsz, akkor többszörösen. Erről szól dr. Gyurkó Szilvi írása.
Ha csak egy beszélgetést olvasol el a kamaszokkal való együttélésről – ami már rég nem nevelés, hanem folyamatos tárgyalás és alkalmazkodás –, akkor ez legyen az!
Új feleség, régi feleség: megbeszélik a gyerekek dolgát. Egy fejezet az élet abszurd helyzeteiből:
„Lehetlen legyőznöm azon lelki szükséget, mely leírni késztet gondolatimat” – Halála után több mint 150 évvel, Szendrey Júlia végre alkotóként is elismert, nem csak mint Petőfi özvegye.
„Az, hogy egy gyerek nem a biológiai szüleivel nő fel, társadalmi rétegeken átívelő, közös élettapasztalat volt a tizenhatodik–tizenkilencedik században” – mondja Erdélyi Gabriella. A történész arra hívja fel a figyelmet, hogy „sok minden, amiről azt hisszük, »régen úgy volt«, főleg a XIX. század találmánya”. Például a nemzet fogalma, az otthonukba zárt anyák kultusza, vagy a nukleáris család elterjedtsége. Hogyan éltek a felmenőink valójában? Interjú.
Igaz történet a háláról és a soha el nem múló szeretetről.
„Persze én sem arról álmodoztam kislány koromban, hogy egy férfi negyedik felesége leszek. Mind úgy képzeljük, hogy egy nap betoppan herceg, és olyan életünk lesz együtt, mint a Szerelmünk lapjai hőseinek. Minimum. És egyenes út a boldogtalansághoz, ha nem vagyunk hajlandók meglátni a mesét a saját életünkben, ma már így gondolom.
De tudom azt is, ez azért piszok nehéz feladat, időnként szinte lehetetlen.”