Miután a második világháború véget ért és a gazdaság elkezdett talpra állni, az emberek a nélkülözés éveit követően igyekeztek minél jobban kiélvezni az élet szépségeit. A jövő ígéretesebbnek tűnt, mint valaha, a rock and roll rohamosan terjedt, a pin-up girlség pedig a szabadság egyik olyan szimbólumává volt, amely túlélte a háborút is.

Bettie Page ebben a légkörben vált ismertté

Nehéz gyerekkora ellenére – szülei elváltak, apját pedig börtönbe zárták, mert szexuálisan zaklatta őt – kitűnő tanulmányi eredménnyel fejezte be az iskolát, majd ösztöndíjat kapott a nashville-i Peabody Egyetemre. Eredetileg úgy tervezte, hogy tanári pályára lép, később azonban a színészet felé kezdte húzni a szíve, úgyhogy Los Angelesbe költözött, hogy beindítsa karrierjét.

Őszintén hitt abban, hogy a színészet az ő pályája, meghallgatásról meghallgatásra járt, azonban nem járt sok szerencsével. Úgy tűnt, hogy gyerekkorából megmaradt, jellegzetes texasi akcentusa hátráltatja, ezért színjátszó- és beszédórákat vett, ám ezek sem hozták meg a várt sikert.

A szakmai kilátástalanság miatt érzett csalódottságát csak tetézte, hogy a magánélete sem volt rózsás: férjhez ment korábbi iskolatársához, Billy Nealhez, a kapcsolat azonban csak rövid ideig tartott. Miután a házassága véget ért, 1948-ban a még mindig reménykedő Page New Yorkba költözött, és bízott abban, hogy az új város – Hollywooddal ellentétben – valódi színésznőként fogja őt elismerni.

Nem sokkal később, 1949-ben, Bettie az óceánparton pihent, amikor egy férfi megszólította. Kiderült, hogy Jerry Tibbs részmunkaidőben fotósként dolgozik, és szerette volna megörökíteni gyönyörű vonásait.

Page elfogadta az ajánlatot, és a férfi révén megszületett élete első pin-up portfóliója.

A modell hamarosan szenzáció lett a fényképészklubban, hivatásos és amatőr fotósok egyaránt felkérték modellnek, Bettie pedig imádta az egyre növekvő felhajtást.

Az arca egyre több férfimagazin címlapjáról köszönt vissza, ez keltette fel Irving Klaw, az akkori „pin-up király” figyelmét is, aki 1952-ben alkalmazni kezdte a modellt. Kezdetben rövid klipeket forgattak, majd postai úton terjesztett fotókat készítettek, amelyeken Bettie olyan témákat is megjelenített, amik abban a korban tabunak számítottak, ilyen volt a BDSM is. 

A munkával Page rengeteg pénzt keresett, még a Playboyban is szerepelt – végre megkapta a hírnevet, amelyről mindig is álmodott. Az öröm azonban nem tartott sokáig: a modell szárnyaló karrierje hirtelen megtört, miután felkereste Estes Kefauver szenátor.

Page fotóit kapcsolatba hozták egy fiatal fiú halálával

1954-ben a hatóságok fontos célt tűztek maguk elé: véget akartak vetni az „illetlen” tevékenységeknek, amibe az aktfotózás is beletartozott. Ráadásul épp akkoriban történt, hogy holtan találtak egy tizenéves fiút, akinek testére épp olyan pózban bukkantak rá, ami a megszólalásig hasonlított Bettie Page egyik bondage-fotójához.

A szenátusi bizottság összefüggésbe hozta a modell fényképét a fiú halálával, Irving Klaw-t pedig hamarosan letartóztatták. Az általa foglalkoztatott modellek munka nélkül maradtak, 1957-ben pedig Bettie nyom nélkül tűnt el a közönség elől.

Az egykori pin-up modell keresztény főiskolára kezdett járni, és egy idő után még misszionáriusnak is jelentkezett, elvált státusza miatt azonban alkalmatlannak ítélték a munkára. Ennek ellenére kitartott egyre mélyülő hite mellett, továbbra is aktívan részt vett más vallási tevékenységekben, és hamarosan újra hozzáment első férjéhez. Ez tette lehetővé számára, hogy keresztény misszionárius legyen, ami vigaszt nyújtott neki a modellkarrierje által okozott csalódás után.

Bár igyekezett menedéket találni a vallásban, múltbeli traumái elől nem menekülhetett

Mentális egészsége fokozatosan romlott, 1972-ben pedig még a rendőröket is kihívták rá, amikor egy motelban pisztollyal fenyegetőzött, hogy megbosszulja a Jézussal történteket. Végül nem emeltek vádat ellene, ám alig egy hónappal később Bettie Page váratlanul egy késsel kezdte fenyegetni férjét a vacsoraasztalnál. 

Kényszerítette őt, hogy imádkozzon Jézushoz, miközben az elé állított szentképet kellett néznie. A férfi követte Page utasításait, és amint véget ért a nő mániás epizódja, kihívta a rendőrséget.

Ekkor derült ki, hogy a nő paranoid skizofréniában szenved.

A következő négy hónapot kórházban töltötte, majd miután az orvosok úgy vélték, hogy jobban van, hazament a férjéhez. Nem telt el sok idő, és a férfinak ismét ki kellett hívnia a rendőrséget: Page-nek újabb epizódja volt, amely során az egész házat szétverte. A rendőrség őrizetbe vette, és újabb hat hónapra kórházba került – ezúttal azonban öngyilkossági kísérlet miatt helyezték megfigyelés alá.

Annak ellenére, hogy Bettie Page állapota tovább romlott, mégis kiengedték a kórházból

1979-ben azonban ismét a rendőrség közbelépésére volt szükség, amikor a korábbi modell megtámadta a főbérlőjét: az idős nőt egy kenyérvágó késsel próbálta megölni. Page-et ezúttal testi sértéssel vádolták, mentális állapota miatt újabb öt év kórházi kezelésre ítélték, de alig egy év múlva ismét útjára eresztették.

A kezelés ezúttal sem volt sikeres, Page betört új főbérlője lakásába, átkarolta az idős asszonyt, és mielőtt többször megszúrta volna, a fülébe súgta, hogy „Isten arra ösztökél, hogy megöljelek”. A támadás során Bettie Page csúnyán eltorzította áldozata arcát, emiatt pedig a következő nyolc és fél évre elmegyógyintézetbe került.

Mindezek ellenére a Page iránti érdeklődés a kilencvenes években ismét fellendült, ami néhány kisebb léptékű dokumentumfilmhez vezetett, amelyek célja a korábbi modell élettörténetének felelevenítése volt – jellemzően épp Page közreműködése nélkül.

Ő ugyanis kerülte a nyilvánosságot, nem adott interjúkat, és remélte, hogy úgy emlékeznek majd rá, ahogyan a pályája csúcsán láthatta a közönség.

2005-ben megjelent az Amerikai pszichó rendezője, Mary Harron filmje, Az első szexikon (The Notorious Bettie Page) címmel. A film azonban nem ásott kellően mélyre, és állítólag maga Page is úgy reagált a látottakra, hogy „hazugság, hazugság, hazugság!”. Három évvel később aztán, 85 éves korában az egykori modell tüdőgyulladásban meghalt. Sokan a mai napig csupán pin-up ikonként emlékeznek rá, figyelmen kívül hagyva életének meglehetősen viharos és erőszakos időszakát. 

2012-ben azonban megjelent a Bettie Page Reveals All című film, amelyet a pin-up rajongói finanszíroztak, és amelye Mark Mori rendezett. Az éveken keresztül készülő projekt ritka nézőpontból közelíti meg Page életét, és nemcsak a modell, de olyan emberek is megszólalnak benne, akik ismerték, dolgoztak vele és közel álltak hozzá. Míg Bettie elbeszélése adja a film vázát, ezt barátok, korábbi partnerek és kollégák, valamint kortársai interjúi egészítik ki annak érdekében, hogy valós képet kapjunk a pin-up modell hatásának mértékéről – betekintve az idealizált karakter és a csinos arc mögé.

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk forrása: Getty Images / Weegee (Arthur Fellig) / International Center of Photography / Contributor

Mózes Zsófi