(Hirdetés)

1.

Egyszer kaptam egy névjegytartót, amire ráadásul rosszul volt rágravírozva a nevem. Képzelheted, milyen sokat használtam.

2.

Az egyik volt pasim karácsonyra a Jonathan, a sirály című, egyébként nagyon helyes kis könyvvel lepett meg. És mivel ő már akkor tudta, hogy még aznap este szakítani fog (jobbat érdemelsz nálam, blabla), azt írta be ajánlásként, hogy „repülj, sirály, szabad vagy". Hát... anyád!

3.

Mi céges ajándékként mindannyian egy-egy bebikázót kaptunk az autónkhoz...

4.

Az apám anyukájától, Tóth nagymamától (akit mi itthon csak T-rexnek hívtunk) kaptam egy viaszosvászon terítőt, amibe ráadásul bele volt hímezve, hogy „Tóth Istvánnénak". Lehettem vagy tízéves, szóval nem állítanám, hogy nagy hasznát vettem.

5.

A nagyszüleimet egyszer bepalizta egy utazóügynök. Vettek nekem egy „mindent tudó" konyhai csodamasinát. Persze részletre, busás kamattal. Az ügynök azt állította, hogy ezzel aztán szuperegyszerűen fogok tudni megfőzni MINDENT, amit csak akarok. Na, gondolták a nagyiék, akkor majd legalább marad időm a családomra, úgyis annyira elfoglalt vagyok. Arany szíveim, biztosan jót akartak. Sosem árultam el nekik, hogy a robotgéppel kétszer annyi idő és háromszor annyi macera volt megfőznöm a vasárnapi ebédet, így aztán az első használat óta bent kuksol a konyhaszekrény egyik távoli sarkában.

6.

Gyerekkoromban játékot szerettem volna, de a rokonságtól többnyire ezüstszínű diót, vagy gazdagabb Jézuska idején narancsot kaptam... Hát, nem voltam odáig a gyönyörtől.

7.

Három évvel ezelőtt rám írt karácsony előtt a húgom, hogyaszongya: „Figyelj csak, ne értsd félre, de...” Na, ez volt az a pont, ahol azonnal elkezdtem mindent félreérteni. Mindegy is, mert az ajánlata elég egyértelmű volt. Azt szerette volna tudni, hogy örülnék-e neki, ha botoxot kapnék karácsonyra. 35 éves voltam akkor, meg amúgy is. Ezek után állati kellemesen teltek az ünnepek...

8.

A nagymamám – szegény – zsebkendő méretű horgolt terítőcskét szokott ajándékozni, ami hát... nem szerepel a kimondatlan vágyaim listáján.

9.

Anyósomtól kaptam egyszer egy húszcentis, fából faragott, vékonyka, sovány rajzolatú szívet, melynek közepén volt egy élettelen zöld színű lyuk. Ronda volt, és elég büdös. Udvariasan megköszöntem, és próbáltam nagyon elégedett arcot vágni. Másnap kidobtam.

10.

Az egyéves fiúgyermekem tavaly kapott egy fingópárnát és egy koszos, használt, ijesztő, világító szemű, rózsaszín masnis cicát... vagy mit. Durván Szentesi-GIF-fejem volt mind a kétszer.

11.

Folpackba csomagolva kaptam meg egyszer a karácsonyi ajándékomat. Nagyon zizgős karácsony volt, az biztos.

12.

Van egy mondás, miszerint kegyetlenség a gyerekeknek praktikus holmit ajándékozni. Az én édesanyám ezt valószínűleg nem ismerte, így legtöbbször sálat, sapkát hozott a Jézuska, egy ízben pedig paplant. Az már egészen mellékes, hogy a 25. szülinapomra egy porszívót kaptam tőle.

13.

Egyszer kaptam színházjegyet az első sorba... A jövőben bármikor, bárhol fel tudom idézni Xantus Barbara fenekének formáját, pedig nem akarom, tényleg. Meg egyszer az első randira mozijegyet kaptam. De csak a helyszínen derült ki a film címe: Lábad között.

14.

Kaptam már úgy könyvet, hogy az ajándékozónak szóló kedves üzenet is bele volt írva. Azonnal szóvá tettem, mire az illető rezzenéstelen arccal közölte, hogy két példánya volt ebből a könyvből, és véletlenül a sajátját adta ide. De akkor ezt most visszaviszi, és természetesen hamarosan bepótolja. Persze azóta sem kaptam semmit.

15.

Szegény 37 éves, kétgyermekes öcsikém a mai napig minden áldott karácsony alkalmával meghallgatja a sztorit, hogy amikor 11 éves volt, akkor a nagymamánktól búgócsigát kapott a fa alá. Ráadásul a nagyi még azt is elmeséli minden egyes alkalommal, hogy a lábukat is majd lejárták azért, hogy búgócsigát találjanak neki.

16.

Kaptam egy álomfogót, egyenesen Mexikóból, aztán hónapokig inszomniás voltam. Továbbadtam, természetesen felhívva a figyelmet a nem várt következményekre.

17.

A születésnapom és a karácsony nagyon közel vannak egymáshoz, így egyszer az egyik doboz szülinapi bonbonomat odaadtam ajándékba az anyósomnak nagy boldogan, mert a belga praliné volt a kedvence, én meg amúgy sem vagyok oda érte. Jó nagy doboz volt, remekül mutatott az ajándék könyv mellett. Aztán másnap felhívott anyuka, hogy szeretném-e, ha megőrizné nekem a csokoládék közé csomagolt nagyon kedves baráti üzenetet. Azóta kerülöm az ajándékok újrafelhasználását. Az ördög nem alszik.

18.

Ötéves lehettem, és eszeveszetten szerettem volna egy plüssnyulat. Akkoriban ugyanis a nyulakért voltam totál megőrülve. Mivel a rózsaszínért is, anyukámék beszereztek egy ilyen koordinátájú egyedet, azt remélve, hogy majd milyen boldoggá tesznek vele. De amint megláttam a kérdéses darabot, azonnal lekonyult a szám, és torkom szakadtából bömböltem vagy egy teljes hétig, hogy ez nem is nyúl, hanem róóókaaaa. Az én szakavatott meglátásom szerint ugyanis túl nagy volt egy nyúlhoz képest az orra. (A családom azóta is őrzi elrettentő példának a róka-nyulat. De szerintem akkor is nagy az orra).

19.

Az akkori pasimtól egy negyedmilliós, pici gyémántokkal kirakott órát kaptam. Azért tudom az árát, mert folyton órákat kellett nézegetnünk, és tény, hogy ezen épp megakadt a szemem. De sokkal jobban örültem a hozzácsapott snoopys héliumos lufinak. És még ennél is jobban örültem volna, ha nem rohan vissza dolgozni este nyolckor, ahogy egyébként mindig tette.

20.

Gyerekkoromban nagyon, de nagyon szerettem volna korcsolyát kapni, azt is pontosan tudtam, hogy milyet. Olyan izgatott voltam, hogy még a nagy nap előtt feltúrtam az egész lakást, és kikutattam az ajándékomat. Borzasztó volt. Egy sokkal bénábbat vettek a szüleim, mint amilyet szerettem volna. Így nemcsak meglepetést kellett színlelnem szenteste, de még jó képet is vágtam hozzá.

21.

A férjemnek egyszer próbáltam elmagyarázni, milyen ruhák tetszenek... és egy ideig úgy tűnt, érti, hogy szeretem az egyedi, különleges, ízléses darabokat. De aztán kaptam egy szoknyát, térdig érőt, kéket, középen egy nagy holddal, ami felvéve úgy nézett ki, mintha ágyúval lyukat lőttek volna a lábaim közé (nem úgy, és nem oda, ahol amúgy is van). Akkor jöttem rá, hogy mégsem érti.

22.

Az egyik legmeglepőbb ajándékomat anyósomtól kaptam. Először, ahogy vadul feszegettem a csomagolást a dobozról, a papír alól felrémlett egy piros ruhás, ülő figura. „Hoppácska! Csak nem egy felfújható pápa lesz az?!" – csillant fel mohón a szemem. De nem az volt. Hanem egy poláranyagból készült tévénéző-takaró. Hogy az mi?! Figyu, elmagyarázom. Képzelj el egy plédet két kabátujjal kiegészítve, hogy ne kelljen kitakarózni, miközben a távirányítóval unottan kapcsolgatsz. Az egy dolog, hogy nálunk (köztudottan) egy évtizede nincs tévé, de ráadásul a cucc olyan elképesztő sűrűségben tartalmazott műanyagot, hogy ha csak hozzáértem, azonnal égnek állt tőle a hajam.

23.

A nagymamámék imádtak a tévében hirdetett cuccokból rendelni, és minden reklámszöveget készpénznek vettek. Kaptunk ajándékba 100% PVC „amerikai bőr bomberdzsekit" Kínából, meg szuper lehallgatókészüléket, de a legjobb az volt, amikor vettek egy olyan elektromos szerkezetet, amivel a sima otthoni kád vízből is azonnal jakuzzit lehet csinálni. Csak egyszer próbáltam ki, de kis híján megb.szott az áram.

+1.

Én soha nem kapok semmit. Azért ez milyen bizarr már...

Fiala Borcsa

-

A karácsonyi cikksorozat megjelenését a Shopline támogatja.

 Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/BigLike Images