-

Huzamosabb ideig olyan munkám volt, amihez hajnalok hajnalán indultam el otthonról. Hogy ne ébresszem fel a családtagjaimat a szöszmötölésemmel, még előző este ki kellett készítenem a másnapi ruhámat. Sohasem gondoltam volna, hogy ez ennyire traumatikus feladat lesz! Az akkor elszenvedett sérüléseket a mai napig sem tudtam kiheverni. Honnan a fenéből tudhattam volna este tízkor, hogy reggel majd milyen hangulatban ébredek? Jókedvűen, tettre készen, ide nekem az oroszlánt is attitűddel, vagy épp visszahúzódóan, bizonytalanul, az egész világ értelmét megkérdőjelezve? Rettenetes volt, ahogy ott gubbasztottam a gardrób előtt tanácstalanul, átérezve, hogy a „nincs egy rongyom se" mondén nyűgje bakkfitty ehhez a problémához képest!

Szerencsére az idő engem igazolt. E vészterhes korszak óta ugyanis számos tanulmány és komoly pszichológiai kísérlet született a ruházatnak a gondolkodásunkra és érzelmeinkre gyakorolt hatásairól.

A ruha is szokva jó

Egy brit felmérés szerint azok a nők, akik bánatosan, depressziósan ébrednek, hajlamosabbak bő gatyába, laza pulcsiba bújni. Jókedvükben viszont inkább húznak csinos ruhát, elegáns ékszereket. A kutatók szerint a dolog fordítva is így van, ha reggel rossz hangulatban kelsz fel, de beleszuszakolod magad az elegánsabb hacukába, akkor az nagy eséllyel kihat a kedélyedre is.

A megkérdezett száz nőből 96 felelte azt, hogy a ruhaválasztásuk nagy befolyással van a hangulatukra, illetve arra is, mennyire érzik magabiztosnak magukat.

Ráncos, mint a gatyakorc

Az is gyakori, hogy az öltözködésünket hibáztatjuk, ha valami nem a terveink szerint alakult, mint például egy állásinterjún, esetleg egy első randin. A szegény ruha így persze könnyedén válik bűnbakká. Ugyanígy az sem ritka, hogy kidobunk olyan ruhákat, amelyek egy régi szerelemre vagy egy utálatos munkára emlékeztetnek, vagy épp ellenkezőleg: megtartjuk azokat, amelyekhez kellemes élmény fűz.

Szoknyája rása, köténye tafota

A ruha arra is befolyással bír, hogyan teljesítesz egy vizsgán, és itt most nem a tanár elfogultságáról beszélek egy mély dekoltázs, miniszoknya vagy csinos nyakkendő láttán. Abraham M. Rutchick amerikai pszichológus kísérletében arra volt kíváncsi, van-e összefüggés a gondolkodásunk és az öltözködésünk között. Kiderült, hogy azok a résztvevők, akik a saját ruhájukat elegánsnak és hivatalosnak ítélték, nagyobb százalékban választották az elvontabb válaszokat a vizsga tesztkérdéseiben. A kutatás vezetője félidőben még át is öltöztette a csoport egyik felét hivatalosból lazába és fordítva, az eredmény azonban így is ugyanaz lett: a snájdig göncök szofisztikáltabb válaszokat eredményeztek.

Félreértés ne essék, a nadrágkosztümtől önmagában senki sem válik okosabbá, legfeljebb nagyobb hajlandóságot fog mutatni arra, hogy elvontan gondolkozzék.

Egy praktikusabb gondolkodást igénylő feladatnál, például egy matekvizsgán, vagy konkrétabb gondolkodást igénylő munkánál talán jobb is, ha inkább a letisztult farmergatya-póló kombinációra esik a választásod.

Ezt egyébként egy korábbi kísérlet eredménye is megerősítette: már attól, hogy ki vagy öltözve, sokkal műveltebbnek és okosabbnak gondolod magad. (Talán ezért nem szoktak idős egyetemi professzorok suhogós naciban vonulgatni?!)

Akármilyen ruha ujjig tart

De tovább megyek! A 2012-es tanulmány bebizonyította, hogy amikor az emberekre fehér köpenyt adtak, amiről ők úgy hitték, hogy eredetileg egy orvosé, rögvest sokkal figyelmesebbekké váltak. (Ezzel szemben amikor azt hitték, a gúnya egy szobafestőé, egy cseppet sem lettek gondoskodóbbak.) De ha egy kicsit belegondolsz, a felnőttek ruhája nagyon sokban hasonlít ahhoz, ahogy a gyerekek különféle jelmezekbe bújnak. Azzal, hogy Pistike felveszi a rendőrös, terepmintás, vagy T-rexes pólóját, máris pár fokkal határozottabbnak, erősebbnek érzi magát. Ahogy nyilván te is csábító démonná lényegülsz át rögvest egy vérvörös ceruzaszoknyában.

Akinek nem inge, ne vegye magára!

Rutchick állítása szerint a ruha, amit viselünk nemcsak arra van hatással, hogy mások mit gondolnak rólunk – vagy mi mit gondolunk saját magunkról, de a döntéseinket is manipulálja. Ezért én személy szerint nagyon bízom benne, hogy az államfők nem cukortangában és répakosztümben üléseznek zárt ajtók mögött, amikor mindannyiunkat érintő, sorsdöntő kérdésekről tárgyalnak.

Egy szó mint száz, kész szerencse, hogy annak idején nem voltam tisztában a ruhaválasztásom ilyen mély dimenzióival, különben valószínűleg még mindig ott tipródnék zavarodottan a gardróbom előtt.

Végül szeretném megválaszolni azt a kérdésedet, ami tudom, időközben felmerült benned. Igen, jól sejtetted, ezt a cikket tényleg nagyestélyiben írtam, swarowski kristályokkal a fülemben, (és pávatollal a fenekemben).

Fiala Borcsa

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Unsplash/Annie Spratt

Felhasznált cikkek: ITT, ITT és ITT