Már nem jó ember akarok lenni, csak valóságos – Tisza Kata: Az utolsó interjú

„Az a felnőtt valóság, hogy innen kimegyek, és nem tudom, mi jön szembe. De azt tudom, hogy bármi is lesz, el fogom bírni” – mosolyog fáradtan, de magabiztosan Tisza Kata. Mire ide jutunk a beszélgetésben, még inkább érezni lehet, milyen mélyről jönnek ezek a mondatok. Az elmúlt időszak után, amelyben – mint az Intimitás és hasadásban írja – néha közel járt az érzelmi halálhoz. Az elmúlt húsz év után, amelyben külső és belső szabadságharcait vívta. És egy egész eddigi élet után, amelyben nőként, határon túli magyarként, a Ceaușescu-diktatúra alatt nevelkedett gyerekként folyton küzdenie kellett a látottságért, az elfogadásért. De aztán eljön egy belső végpont, amikor a túlélésből vissza kell fordulni az élet felé, és újra megengedni magadnak a nem tudom szabadságát. Úgyhogy Tisza Kata író, interkulturális pszichológiai szakértő, bár a jövőben is alkotni fog, lezárja 14 könyvből álló terápiás életművét, és felhagy a médiaszereplésekkel. Utolsó interjúját Milanovich Dominak, a WMN főszerkesztőjének adja, amelyben szóba kerül gyerekkor, magány, grófi származás, metoo előtti és utáni idők, pszichológiai és társadalmi tendenciák, és bennük a saját személyes útja. Katának innen is köszönjük a megtisztelő bizalmat, nektek pedig a figyelmet – érdemes megnézni ezt a különleges életút-beszélgetést.