–

Fiala Borcsa/WMN: A Traumán túl című, 15 részes videósorozatodban, amit idén nyáron indítottál el, és amelyben a gyerekkorodban elszenvedett szexuális bántalmazásodról is szó esik, elhangzik, hogy minden ötödik gyerek érintett Európában.

Ivák Bence: Igen, ez így van. Ebben tulajdonképpen benne van mindenfajta érintettség, az online, kéretlen szexuális közeledés is. Vannak olyan érintettek, akiknek időbe telik, amíg ráébrednek, hogy valójában mi is történt velük. Ha mondjuk egyszeri esetről van szó, az ugyan nem kisebbíti a trauma mértékét, viszont előfordul, hogy egyszerűen blokkolja az agy ezt az információt. A videók kapcsán több olyan üzenetet is kaptam, hogy valaki elkezdte nézni a sorozatot, és akkor jött rá, hogy érintett. Van, aki azóta elkezdte a terápiát is.

F.B./WMN: Miért döntöttél úgy, hogy a nagy nyilvánosság elé is kiállsz a történeteddel?

I.B.: Több síkon futott ez a gondolat. Amikor elkezdtem mesélni arról a szűk körben, hogy mi történt velem, egyre többen kerestek meg azzal, hogy velük is hasonló történt, kérdezték, mit csinálok, mit olvasok, hogyan kezelem ezt az egészet. Akkor ébredtem rá, hogy tudok erről úgy beszélni, hogy az segít más érintetteknek abban, hogy elinduljanak a gyógyulás útján. Azonban fontos hozzátenni: nem vagyok terapeuta. 

Illetve addigra már megvolt a Gayciklopédia, volt tehát tapasztalatom, hogyan lehet egy érzékeny tabutémáról tartalmasan beszélni. Amellett azt is éreztem: az nekem kevés, hogy én jobban vagyok.

Kell, hogy legyen valami értelme ennek az egész szarnak, ami velem történt. És ha én ezt elkezdem visszaforgatni, akkor lesz értelme.

F.B./WMN: Mégis azt gondolom, hogy egy dolog beszélni az embernek úgy a melegségéről, hogy ezzel másokat edukál, meg más egy ennyire traumatikus dologról nyilvánosan vallani. Feltételezem, mire eljutottál odáig, hogy ezt a nagyközönséggel meg tudd osztani, nagyon meg kellett dolgozni magadban a történteket. Mesélsz ezeknek a folyamatáról?

I.B.: Ez rettenetesen hosszú folyamat volt. 

F.B./WMN: Kezdve onnan, hogy az ember felismeri, hogy ő bizony abúzusban érintett. 

I.B.: Nagyon érdekes, mert én már a bántalmazás alatt tudtam, hogy mi történik velem, és már a bántalmazás alatt számonkértem az elkövetőt. De egyszerűen olyan nagy hatása volt rám, hogy elhittem: ez természetes. Igen, fura, és nincs rendben, de természetes.

F.B./WMN: Meggyőzött arról, hogy ez így oké?

I.B.: Nem nagyon kellett meggyőznie. És ugye hét éven át tartó abúzusról beszélünk. Gondolj csak abba bele, hogy egy párkapcsolatban egy év után már milyen mélyen hattok egymásra, mennyire idomulsz… Szóval nem nagyon kellett meggyőznie. Én abban voltam, hogy nekem ez jár, ez jut. Addigra már nagyon erős volt bennem az az érzés is, hogy annak, ami velem történik, én vagyok az oka. Én vagyok a gyenge, a rossz, a sérült, a szar, akivel ezt meg lehet tenni.

De ezután a beszélgetés után leültetett a Pán Péter-film elé, mert szerelmes volt a Pán Péterbe, az ölébe ültetett, és úgy néztük. És mondta, hogy milyen szép ez a fiú.