Az adventi Bécs megér egy napot: vásári árak és alternatív programötletek kisgyerekeseknek

–

A bécsi adventi vásárról talán nem is gondolnánk, hogy 700 éves hagyománnyal bír. Az 1200-as évek végén kaptak először engedélyt a bécsi kereskedők, hogy decemberi vásárt tartsanak: sokféleképpen változott aztán, mit és mikor rakodtak ki a standokra, de a mézeskalács, a kézműves játékok mindig teret kaptak itt.

Volt idő, amikor karácsony és szilveszter között tartották a rendezvényt, de most már évtizedek óta advent időszakában várják a látogatókat a Rathausplatzon.

A bécsi vásár lényege azonban nem csupán a vásárlás, sőt, ahogy én látom, a legtöbb embernek nem az ajándékok beszerzése a fő célja, amikor ideérkezik: inkább a hangulat, az élmény megtapasztalása. A program mára valamiféle összekötő kapocs lett Európán belül, hiszen a kontinens számos pontjáról érkeznek az osztrák fővárosba turisták ebben az időszakban.

Mivel a férjemnek egy napra munka miatt Bécsbe kellett mennie, úgy döntöttünk, összekötjük a kellemest a hasznossal és megmutatjuk a gyerekeknek a karácsonyi vásárt. Egyvalamit biztosan jól tettünk: vasárnap este látogattunk el a Rathausplatzra. Így a hétvégi – elbeszélések szerint elviselhetetlen – tömeghez már nem volt szerencsénk. Érdemes késő délután, este érkezni, mert a sok-sok fényelemből álló díszítés ekkor érvényesül igazán, ezt pedig kár lenne kihagyni, ha már Bécsben járunk.

Túlméretezett hangulat: Alice Csodaországban karácsonykor

Több mint tíz évvel ezelőtt látogattam el először – és ez idáig utoljára – a bécsi vásárba, és bevallom, teljesen más kép élt a fejemben róla. Akkor sem volt apró vagy családias rendezvény, de mára egészen hatalmassá nőtte ki magát. A rengeteg fény, dísz és mesebeli forma között sétálva az ember úgy érzi magát, mint Alice Csodaországban. Egyiket sem tartom jobbnak vagy rosszabbnak egyébként, de számunkra most három gyerekkel érkezve abszolút kedvező volt a kicsit túlméretezett hangulat. A piros szívekkel feldíszített hatalmas fa, a korcsolyapálya a vásár szélén, a világító óriásgömbök vagy az éneklő rénszarvasok tényleg megértek egy sétát.

Az árak tekintetében a bécsi vásár bizony olcsóbb, mint a fővárosi: van olyan gyorsétel, ami feleannyiba kerül, mint Budapesten, a forralt bor, tea vagy forró csoki bögrével együtt 8 euró. Mi egy vásárfiát ígértünk fejenként, és ez így ki is merülhetett a helyes bögrékben, amikben újra kérhettük a következő kör meleg italt, majd hazavihettük magukkal.

A vásárban egyébként nagy hangsúlyt helyeznek a fenntarthatóságra: nincs semmi műanyagból, papíron vagy rendes tányéron adják az ételt, utóbbit pedig természetesen vissza kell adni.

Ha a gyerekek felülnének valamire, akadnak „olcsóbb” karácsonyi járgányok: mint például a kisvonat, ami egy hazai majálissal körülbelül egy árban van, és nagyjából 1000 forint per kört számlál.

Viszont a vásár közepén helyet foglaló emeletes, mesebeli körhintán forogni már borsosabb árban van, ráadásul én biztosan nem engedném fel egyedül a kisebb gyerekeimet, mert nagyon könnyű szem elől téveszteni őket a tömegben: a felnőtt kísérőjegy pedig nyilván ezt kihasználva még drágább.

A mesekörhintát mi kihagytuk, de őszintén, nem kell mélyre nyúlni a zsebünkbe a maradandó élményért: egy tea, egy hosszú séta a standok között, a pavilon tetején felbukkanó zenészek, a szépséges életnagyságú betlehem, vagy a kézműves házikó épp elég szórakozást ígérnek önmagukban is.

A gyerekbarát város, ahol élmény a tömegközlekedés

Bár bevallom, nem hiszem, hogy kizárólag a vásár miatt felkerekedtünk volna, de utólag nem bánom, hogy ide sodort az élet. Karácsonyi vásár egyébként nemcsak egy van az osztrák fővárosban, sok apróbb programba is könnyű belebotlani, így ezeket is közbe lehet szúrni egy bécsi napon. Számomra igazán pozitív tapasztalat volt, hogy lépten-nyomon tiszta és nem drága nyilvános vécéket találni, és ez kisgyerekekkel igazán pozitívuma a városnak. Mivel mi kisvárosban élünk itthon, a gyerekeimnek az adventi vásár élményét – kénytelen vagyok őszintén beismerni – azért nagyban lekörözte a mozgólépcsők sora, illetve a bécsi metró- és villamoshálózat. A közlekedés egyébként 6 éves korig ingyenes, ha pedig a tömegközlekedésért rajongó gyerekekkel érkezünk, jó megoldás a 24 órás napi jegy.

Ahogy mi tapasztaltuk, beülni valahova enni vagy egy kávéra Bécsben gyerekekkel sem nehéz: szívesen látták őket, kedvesek és előzékenyek voltak velük.

Persze nem olaszos hévvel örültek a bambinóknak, de az osztrákok temperamentumával mérve vendégszerető és családbarát légkört tapasztaltunk, amerre csak jártunk. Reggelizni, ebédelni pedig nem nagy feladat: mindenhol találunk utcai gyorssütödéket, pékségeket, de éttermek is szép számmal vannak, ha valaki nívósabb gasztronómiai élményre vágyik.

Légvédelmi toronyból óriás vízi állatkert

A legmeghatározóbb emlékem Bécsről eddig az volt, hogy mennyire fáztam ott tíz évvel ezelőtt, ezért mivel a hétfői napon az említett munkaügyek miatt 6-7 órát kellett eltöltetünk itt három gyerekkel, most hosszú programnak kifejezetten olyan helyet kerestem, ahol melegedhetünk. Így találtam rá a Haus des Meeres (A tenger háza) épületére, és milyen jól tettem, mert életre szóló élményt kaptunk.

Az óriás tropicariumban, vagy ahogy magukat nevezik Aqua Terra Állatkertben, tízezer állat található, és 11 emeleten várják a látogatókat.

Ha Bécsben jártok, és lehetőségetek van rá, mindenképp javaslom, hogy inkább erre adjatok ki több pénzt, mint az adventi vásáros hot dogra, édességre vagy kürtőskalácsra (persze tudom, ízlés kérdése, kinek mi jelenthet nagyobb élményt, de a gyerekeknek ez a program biztosan felejthetetlen).

A tenger háza már kívülről is felhívja magára a figyelmet, hiszen érdekes formája és szürke betonalapja – bár az oldalát befuttatták zöld növényzettel, ami nagyon jót tesz a látványnak – nem a tarka, hívogató tengeri élővilágot festi elénk. Ennek oka, hogy az épület légvédelmi toronyként funkcionált a második világháborúban. A vasbetonból épült extra vastagságú falak ellenálltak a bombázásnak, és sok műemléket is óvtak az úgynevezett flaktornyok falai között. A tizenegy emelet és a speciális falak azonban 1957 (!) óta a tenger csodálatos élővilágának adnak otthont, és a világ legkülönbözőbb pontjairól származó különleges hüllőkkel, halakkal és élőlényekkel találkozhat az, aki betér ide.

Varázslatos séta az óceánok és tengerek belsejében

A budapesti Tropicarium is hatalmas élmény egy gyereknek, és többször vissza lehet térni, hiszen megunhatatlan látni a tenger mélyét és a benne rejlő élőlényeket. Azonban a bécsi intézmény valóban az egész világ körül kalauzol minket: járhatunk a dzsungelben, az óceán mélyén, a mérgező gyíkok és kígyók között.

Az egyik legérdekesebb pontjai a háznak, amikor a madarak – nagyrészt különleges papagájok – köröttünk repkednek, vagy a makik úgy ugrálnak a fejünk fölött, hogy semmilyen fal és rács nem választja el őket a látogatóktól.

Persze percenként elhangzik a felkiáltás valamelyik európai nyelven, hogy „Ott van Szenilla! Ez itt, Némó!”, emellett mégis a legtöbb gyerek tényleg csendes ámulattal járja végig a tizenegy emeletet.

Ha hétköznap érkezünk, ahogyan mi tettük, tényleg hosszan tudjuk csodálni az élőlényeket, mert nincs végeláthatatlan tömeg. Nagy terekben kapnak helyet az óriásakváriumok, és egészen közel érezhetjük magunkat a cápához, a csikóhalakhoz, a kígyókhoz, a varánuszhoz vagy a legkülönbözőbb méretben megcsodálható tengericsillagokhoz. Egyes helyszíneken a gyerekek átlátszó alagutakon bújhatnak be az akváriumok alá, és mászhatnak végig a tenger élővilága alatt. Máshol pedig belenyúlhatnak a vízbe – például a görög cselléknél, amiket az enyémek csak masszázshalakként emlegettek, mivel valósággal megrohamozták a feléjük nyúló emberi ujjakat –, és megérinthetik az arra úszkáló állatokat.

Felsorolhatatlan mennyiségű és fajú állattal találkozhattunk, aminek egy részét igyekeztünk nyomon követni a táblák segítségével, a másik felét pedig a kilencéves, két lábon járó természettudományi lexikonunk mondta be rövid gondolkodási idő után.

A kedvencünk az ötödik emelet lett – több szintet nem csak egyszer jártunk végig, annyira hihetetlen látvány fogadott minket –, ahol teljesen elvarázsolt minket az óriás tengeri teknős (vagy más néven közönséges levesteknős, mert húsát levesként fogyasztják, de erre gondolni sem szeretnék).

Hiába vette körül számos más izgalmas élőlény – például egy cápa, egy zöld muréna és még több száz színes hal –, a felettünk és mellettünk úszkáló hatalmas teknős részünkről mindent vitt aznap. A négy-, hat- és kilencévessel érkezve lelkesen jártuk végig a szinteket, de kisebbekkel is érdemes menni, mert csak egy-két terembe nem vihető be babakocsi, és működik lift is a Mariahilfer Straße közelében található épületben. 

A karácsonyi Bécs megérdemel egy napot

A többórás állatkerti melegedés után még nyakunkba vettük Bécs utcáit, valamint közkívánatra egy utolsó körre a metró- és villamoshálózatot. 

Összességében elmondhatom, ha szállást nem is szeretnétek fizetni, Bécs egy napot is megérdemel a karácsonyi időszakban, mert a hangulat és a látvány valóban felejthetetlen. Persze, ha megoldható, tanácsos hétköznapon érkezni – ennyit megér egy szülő által igazolt nap a suliból –, és nemcsak az adventi tematikára, vagy a kötelező (és persze csodás) kastélylátogatásra koncentrálni: mert az óceán, a trópusok és a dzsungel is belefér melegedésként a forró csoki meg a forralt bor mellé.

Kiemelt képünk és a belső fotók a szerző tulajdonában vannak

Széles-Horváth Anna