Ha a papok helyett orvost hívtak volna… – Az Anneliese-ügy tanulságai

–

A család szerint megszállta az ördög

Anneliese Michel a nyugat-németországi Bajorországban született 1952-ben, mélyen hívő katolikus családban. 16 éves koráig minden rendben ment, ám aztán egyszer csak furcsa jelenségek kezdtek el történni vele. Volt, hogy reggel felébredt, és moccanni sem tudott. Az is megesett, hogy hirtelen elájult, majd miután magához tért, kábán kóvályogni kezdett, de előfordult, hogy a teste kontrollvesztetten rángatózott, miközben ő maga úgy festett, mint aki transzban van. 

A mélyen vallásos környezet számára nyilvánvaló volt az ok: a fiatal lányt megszállta az ördög. Azért rendes szakemberhez is eljutott szegény lány, a neurológus epilepsziát diagnosztizált nála, egy olyan betegséget, amely rohamokat, emlékezetkiesést, valamint vizuális és auditív hallucinációkat okoz.

„A félelem feldolgozása”

A betegsége, illetve a körülményei – magától értetődően – nem csak az egészségét kezdték ki. Miután tüdőgyulladással szanatóriumba került, lemaradt az iskolában. Az osztálytársai amúgy is furcsálták a bizarr viselkedést mutató, visszahúzódó lányt. Ráadásul vallásos szülei is igen szigorú keretek közé fogták a kamaszlányt, nem találkozhatott a barátaival, és táncolni sem járhatott el. Magába fordult, depresszió is gyötörte.

Nagy nehezen azért elvégezte a középiskolát, majd a tanulmányait a würzburgi pedagógiai főiskolán folytatta. Talán árulkodó, hogy a diplomamunkáját A félelem feldolgozása mint valláspedagógiai munka címmel írta. 

Anneliese elkezdte szedni az epilepsziára felírt gyógyszereket, azonban javulás nem igazán volt érzékelhető. Minduntalan úgy hallotta, hogy démonok súgdosnak a fülébe, és az ördög ábrázatát is látni vélte.

Ekkor már maga is meg volt róla győződve: beléköltözött a sátán. 

Hogy kiűzzék belőle a gonoszt, a szüleivel együtt megpróbáltak olyan papot találni, aki elvállalja az exorcizmust. A klérus tagjai azonban (szerencsére) elutasították, mondván: inkább orvosi segítségre lenne szüksége, az ördögűzés amúgy is püspöki engedélyhez van kötve.

Titkos engedély, súlyos következmények

Anneliese egyre rosszabb állapotba került. Változatlanul meg volt róla győződve, hogy ennek oka az, hogy gonosz lélek szállta meg, miközben egyre extrémebb viselkedéseket produkált. Letépte a ruháját, négykézláb mászott, ugatott, leharapta egy halott madár fejét, pókokat evett…

Bár a szülők kaptak javaslatot arra, hogy a lányukat vigyék inkább idegklinikára, attól való félelmükben, hogy ez kihathat a későbbi tanítói karrierjére, ezt elutasították.

1974 szeptemberében meglátogatta a lányt egy helyi pap, Ernst Alt atya, aki eleinte nem észlelt epileptikus tüneteket rajta. Ám a következő év nyarán már meggyőződésévé vált: Anneliese-t valóban megszállta a démon. Megpróbálta hát kijárni Josef Stangl püspöknél, hogy engedélyezze az exorciót. Ő végül jóváhagyta, hogy egy másik helyi pap, Arnold Renz segítségével elvégezzék a kis-, majd a nagy ördögűzést is.

A püspöknek egy kikötése volt: a dolognak titokban kell maradnia.

Havi hat ördögűző szeánsz – és a testi-lelki kínzás

Miután zöld utat kaptak, a következő tíz hónap során, 1975 őszétől 1976 július 1-jéig Alt és Renz 67 alkalommal hajtottak végre ördögűzést a fiatal nőn. Volt olyan szeánsz, ami négy teljes órán keresztül tartott. A kínzások során a lány azt állította, hogy hat különböző démon szállta meg: Lucifer, Káin, Iskarióti Júdás, Adolf Hitler, Néró és Fleischmann (egy kegyvesztett pap).  

Józan ésszel belátható, hogy a folyamatos tortúrától Anneliese még rosszabb állapotba került mind testileg, mind lelkileg. A benne lakozó démonok ráadásul állítása szerint folyamatosan vitatkoztak egymással. Az exorciók során Anneliese gyakran beszélt arról is, hogy „meghal, hogy vezekeljen a korabeli önfejű ifjúságért és a modern egyház hitehagyott papjaiért”.  

„Nem bánok semmit”

Az ördögűző gyakorlatok nemcsak lelkileg, de fizikailag is meggyötörték. Gyakran lekötözték, a sok letérdeléstől csontjai törtek, és inai szakadtak. A tíz hónapig tartó eljárás végére mindössze 30 kilót nyomott. Végül alultápláltság, kiszáradás és tüdőgyulladás következtében Anneliese Michel 1976. július 1-én életét vesztette.

Későbbi vizsgálatok arra mutattak, hogy ha akár csak egy héttel korábban valaki a segítségére siet, még megmenthető lett volna.

Később Anna Michel, az édesanya azt mondta, nem bánja tettét, mondván: „Tudom, hogy helyesen cselekedtünk, mert Krisztus jelét láttam a kezén”. 

Túlzásba vitt vallásos neveltetés

Anneliese Michel halála egész Németországot megrázta, és a New York Times is több cikkében foglalkozott az esettel. Az ügyészség orvosokat idézett be, akik elmondták: a fiatal lányt nyilvánvalóan nem a démonok szállták meg, sokkal valószínűbb, hogy az extrém módon vallásos neveltetéséből és fizikai egészségi problémáiból eredő súlyos mentális betegségben szenvedett. 

Ezzel szemben a védelem az ördögűzésről készült felvételeket mutatta be, hogy megpróbálja igazolni a papok és a szülők tetteit. A papok azt állították, közvetlenül halála előtt a lány végül megszabadult a démoni megszállottságtól az ördögűzésnek köszönhetően.

Végül a két papot bűnösnek találták gondatlanságból elkövetett emberölésben, és hat hónap börtönbüntetésre (amelyet később felfüggesztettek) és három év próbaidőre ítéltek. 

A szülők mentesültek minden büntetés alól, mivel „már eleget szenvedtek”. Később a katolikus egyház megváltoztatta a megállapítást, és azt állította, hogy Michel elmebeteg volt, nem pedig megszállott.

Anneliese története ihlette a 2005-ös filmet, az Ördögűzés Emily Rose üdvéért címűt.

Skizofréniára epilepsziagyógyszer

Egy svájci orvos, Theo Weber-Arma alaposan áttanulmányozta az orvosi jelentéseket. A következtetései alapján nem kizárható, hogy Anneliese állapotát épp a kapott gyógyszerek súlyosbíthatták. A lány esetében ugyanis három EEG-vizsgálat is kizárta az epilepszia gyanúját, mégis erre való gyógyszert kapott. Felmerült ezen kívül annak az erős gyanúja, hogy Anneliese valójában skizofréniában szenvedett.

Egy biztos: Anneliese esete egyértelműen a mentális betegség félrekezelése volt. Ezt később egyébként a katolikus egyház is elismerte.

Ördögűzés ma

Bár azt gondolná az ember, hogy a fent leírt eset többé már nem ismétlődhet meg, az ördögűzés a mai napig vezethet tragédiához – számolt be róla a Múlt-kor: 2003-ban egy 8 éves amerikai autista fiú, 2005-ben Romániában pedig egy fiatal apáca (akit három napig hagytak étlen-szomjan egy kereszten) halt bele a szertartásba. 

Még mindig előfordul, hogy az epilepsziás, skizofrén, Tourette-szindrómás tüneteket az ördög jelenlétével magyarázzák. 

A Vatikán 2016-ban elhunyt addigi elsőszámú ördögűzője, Gabriele Amorth atya elmondása szerint több mint 60 ezer szertartást hajtott végre. Az atyának meggyőződése volt, hogy Hitlert és Sztálint is az ördög szállta meg. 

Fiala Borcsa