–

„Alig két nappal ezelőtt csoportosan erőszakoltak meg egy 12 éves lányt, itt Mumbaiban. Képzelje csak el, milyen lehet a helyzet másutt az országban!” – olvasható a képviselőnő Droupadi Murmu asszonynak, India elnökének címzett levelében. A World Population Review Survey szerint India a legkevésbé biztonságos ország a nők számára Ázsiában – folytatódik az írás. – Itt történik a legtöbb nőrablás, itt tűnik el a legtöbb nő, itt a legmagasabb a családon belüli erőszak aránya. Mindezt figyelembe véve minden nő nevében kérjük, mentsenek fel minket, ha gyilkolunk”  – kéri az ellenzéki képviselőnő. Fontos hozzátenni, hogy ez egy ironikus kérés,  nem arra buzdít, hogy nők ténylegesen gyilkoljanak, hanem ezzel a szélsőséges javaslattal akarja felhívni a figyelmet arra, mennyire eszköztelenek az indiai nők az őket érő erőszakkal szemben, és milyen mértékű a társadalmi és jogi különbségtétel.

Vigyenek magukkal paprikaport és kést! 

Bármennyire abszurdnak is tűnik egy ilyen kérés, a probléma, melyre reflektál, nagyon komoly és a mai napig megoldatlan. Ennek ellenére sokan még mindig megpróbálják elbagatellizálni a súlyát. 

A népegészségügyi és vízellátási miniszter, Gulabrao Patil például a levélre reagálva kijelentette: a nők „hordjanak magukkal chiliport és kést” ahelyett, hogy a kormánynál kilincselnek védelemért. 

A férfi megjegyzése óriási vihart kavart. A humorosnak (?) szánt kijelentés különösen annak fényében vérforraló, hogy a hivatalos statisztikák szerint Indiában átlagosan 15 percenként erőszakolnak meg egy nőt, a média pedig napi szinten számol be a sokszor hihetetlenül brutális, nők elleni erőszak újabb és újabb eseteiről.

„A maga kormánya egyszerűen szégyentelen!” – jelentette ki politikustársa megjegyzésére reagálva a levelet jegyző Khadse, majd hozzátette: a miniszter kijelentése tulajdonképpen beismerése annak, hogy a kormány magára hagyta a nőket. „Szavai egyértelművé tették, hogy a kormány semmilyen szerepet nem vállal a nők védelmében, beletörődtek, hogy megbuktak ezen a téren.” 

A nők elleni erőszakos bűncselekmények száma Indiában folyamatosan nő. A napvilágra kerülő esetek sokszor szinte már felfoghatatlan bestialitást mutatnak: a rendőrségre tartó áldozatukat élve elégető erőszaktevők, a 8-9 éves kislányon csoportos erőszakot tevő, majd őt megfojtó és halálra kövező bűnelkövetők, vagy a saját 8 hónapos (!) unokatestvérét megerőszakoló, majd vérbe fagyva otthagyó 28 éves férfi csak néhány az elmúlt évek legkirívóbb esetei közül. 

A legnagyobb sajtóvisszhangja mégis annak a 2012-es ügynek volt, amelynek híre az egész világot bejárta. A 22 éves orvostanhallgató, Jyoti Singh egy esti mozielőadásról tartott hazafelé a barátjával Új-Delhiben, mikor a velük egy buszon utazó hat férfi – köztük a sofőr is – brutálisan megerőszakolták, majd megkínozták, végül őt és megvert barátját is kirabolták, aztán a két embert egyszerűen kidobták a még mozgó járműből. A lány testét olyan elképesztően durva sérülések érték, melyek még a kórházban őt ellátó orvosokat is sokkolták. 

Két héttel később a fiatal nő belehalt a vele történtekbe. 

Jyoti Singh esetének nyilvánosságra kerülése után heteken át tartó, országos tüntetések kezdődtek az országban. Az emberek követelték a bűnösök azonnali kézre kerítését és a minél szigorúbb büntetés kiszabását. A hat férfit hamarosan elkapták. Egyikük még a börtönben öngyilkos lett – bár családja és ügyvédje szerint meggyilkolták – egy másik pedig még kiskorú volt, így őt fiatalkorúak börtönébe küldték. Másik négy társukat azonban – évekig tartó bírósági perek és többszöri fellebbezés után – végül kötél általi halálra ítélték. 

Korábban elképzelhetetlen volt, hogy egy nemi erőszakot elkövető férfira halálos ítéletet kérjenek. A Jyoti Singh-ügy azonban akkora közfelháborodást váltott ki, hogy a politikusok cselekdni kényszerültek, így 2013-ban, egy évvel a történtek után a törvényhozók szigorították a nemi erőszakért kiszabható büntetéseket, a legsúlyosabb esetekben akár halálbüntetést is kilátásba helyezve.

Új bűncselekmény-kategóriákat is létrehoztak, mint amilyen a követés/stalking, a savas támadás vagy épp a szexuális zaklatás, és rendelkeztek arról is, hogy a nők elleni erőszakhoz köthető bűncselekményeket speciális bíróságokon, gyorsított eljárásban tárgyalják. 

Ennek ellenére a nők ellen elkövetett erőszak nemhogy nem csökken 2012 óta, hanem inkább nő, különösen a vidéki régiókban. A 2012-es eset kirobbanásakor évente nagyjából 25 ezer nemi erőszakot regisztráltak, tíz évvel később ez a szám éves szinten 30 ezernél járt. 

De miért ilyen sok Indiában a nők elleni erőszak? 

„A nemi erőszak az indiai büntető törvénykönyv szerint óvadékkal nem megváltható kategória. Ettől függetlenül sok elkövetőt óvadék ellenében mégis elengednek, főleg, ha nincs ellenük elegendő bizonyíték” – nyilatkozta Anuja Trehan Kapur, Új-Delhiben praktizáló kriminálpszichológus és aktivista, aki egyike volt a Jyoti Singh ügyében is nyomozó rendőri alakulat tanácsadóinak. 

„Itt egy történelmi hagyománnyal állunk szemben” – fogalmazott Paul Diwakar aktivista, aki szerint a hiányos törvényi háttér mellett nem feledkezhetünk meg a társadalmi aspektusokról sem. 

„Indiában patriarchális társadalomban élünk, mely nagyobb fontosságot tulajdonít a férfiaknak. A nőket általában másodrangú állampolgárokként kezelik.

A gyerekeket már egészen kicsi koruktól arra kondícionálják, hogy ezt az alapvetést fogadják el. Egy lány kívánságai vagy véleménye sosem lehet annyira fontos, mint egy fiúé. A lányokat születésüktől kezdve arra nevelik, hogy ők alávetettjei a férfiaknak – tette hozzá Dr. Shruti Kapoor, a Sayfty Trust nevű szervezet alapítója a fent elmondottakhoz.

 A Jyoti Singh-ügyről készült, Indiában hatóságilag betiltott dokumentumfilmben, az India lányában alkotásban szintén sok szó esik arról, hogyan határozza meg a társadalmi gondolkodás a férfiak viselkedését. A szelektív abortusz, ami miatt becslések szerint nagyjából 63 millió nő hiányzik az országból; az, hogy sok családban a kisfiúk többet kapnak enni, mint a lányok, vagy hogy őket több lehetőséghez juttatják a szüleik, lassan, de biztosan arra tanítja a gyerekeket, hogy a lányok értéktelenebbek a fiúknál. 

Így persze jobban érthető az is, hogy a nőket érintő szexuális erőszak az esetek túlnyomó többségében a közvetlen környezetükben éri őket. Egy 2017-es indiai adatközlés szerint a bejelentett esetek 93 százalékában az áldozatok ismerték a rajtuk erőszakot tevő embereket, mivel azok családtagok, barátok, szomszédok, alkalmazottak vagy online ismerősök voltak.

A kasztrendszer máig kiírthatatlan nyomai

Mindezek mellett van még egy oka annak, hogy egyelőre nincs számottevő változás az országban, ez pedig nem más, mint a ma is élő, ősi kasztrendszer. Az indiai társadalmon mély nyomot hagyott az az évszázados beidegződés, miszerint a magasabb kasztokba tartozó férfiak bármit megtehetnek az alsóbb kasztokba tartozókkal, főleg a nőkkel.

Bár nincs rá hivatalos statisztika, hogy oszlanak meg kasztok szerint a nők ellen elkövetett erőszakos bűncselekények, a témában jártas szakértők szerint ha volna ilyen, abból biztosan az derülne ki, hogy a legalacsonyabb kasztba, a dalitok közé tartozó nők felülreprezentáltak lennének a többi kaszt mellett. 

„A nemi erőszak mindig a hatalomról szól” – fogalmazott a szociológus Sanjay Srivastava. – „Egy dalit nő megerőszakolása egy magasabb kasztbeli férfi által nem más, mint hatalomgyakorlás. És persze annak a kifejeződése is, hogy a magasabb kasztba tartozó férfiak bizonyítják, a dalit férfiak nem képesek megvédeni az asszonyaikat – vagyis az erőszak egyben a férfiak közt zajló erőpróba is”.

Az országban több mint 100 millió dalit nő él. Jogvédők szerint a dalit nők 23 százaléka szenvedett már el erőszakot élete során legalább egyszer, az indiai Nemzeti Bűnelkövetési Iroda adatai szerint pedig naponta több mint négy, ebből a kasztból származó nőt erőszakolnak meg. A velük szembeni mentalitást jól érzékelteti annak az elrabolt, megerőszakolt és megkínzott, majd 48 órára egy szobába zárt és magára hagyott öt éves kislánynak az esete is, akinek erőszaktevője később azzal védekezett: „csak egy koldus volt”. 

Mráv Noémi