Amilyen csodálatosak a nőalakjai, Modigliani olyan csúnyán bánt a hús-vér nőkkel az életben. Közben pedig ő maga is szenvedett gyerekkorától fogva. Csepelyi Adri kiállítást ajánl!
A festményei mintha kissé túlszaturált, hiperélesre állított színpadi jelenetek képei lennének, amelyek főszereplői szinte kizárólag erős, határozott, független nők. Az üzenetet azonban neked kell megfejtened. Xenia Hausner kortárs osztrák festő kiállítását a világjárvány miatt egy év késéssel most mutatták be a bécsi Albertinában.
Mint minden nagy hatású embernek, aki megelőzte a korát, neki is akadtak bírálói és „nagy leleplezői”, annál is inkább, mivel a módszerei valóban nem voltak makulátlanok. Ám bizonyos megállapításai és szemléletformáló felfedezései a mai napig hatnak – ő maga pedig kulturális ikonná vált.
„Nekem erre nincs szükségem, erre a hozzáállásra” – magyarázta, amikor törölte egy barátnője telefonszámát. „Pozitív energiára, támogatásra van szükségem, hogy érezzem, hogy mellettem áll, hogy tudjam, hogy elmondhatom neki, mi fáj, és nem arra, hogy »uramjézusmostmilesz«.” Egy férj vallomása arról, min ment keresztül a felesége és az egész családjuk a Covid-járvány kezdetén felfedezett mellrák alatt.
Sorozatunkban egy férfi meséli el hétről-hétre igaz történetüket: miként szembesültek azzal, hogy a felesége, két gyermekük édesanyja beteg. Ráadásul akkor, amikor már javában tombolt körülöttük a járvány.
Kevés város sugároz akkora biztonságot és nyugalmat, mint Bécs. Pont ezért még sokkolóbb a sebezhetősége. Bécsben élő magyar olvasónk meséli el, milyen érzések és gondolatok kavarogtak benne a tegnap esti terrortámadás után.
Csepelyi Adri belecsöppent egy tündérmesébe – de azért nem hazudtolja meg önmagát. Ti szerettek/tudtok keringőzni?
Amikor a múzeumban véletlenül rád szakad az egész életed.
„Én értem, hogy Bécs, de itt jó nektek? Amikor eljöttetek otthonról, mit mondtatok, jók lesztek? És amúgy a reggel az nálatok milyen? Itt is friss a levegő? Csak rá van írva: Wien? Egyébként, bocs, ha kérdem, de Helsinkinél is felmerült – Bécs az már Nyugat? És ha van itt kóbor kutya, az német nyelven ugat? Gondoltok-e néha ránk, ha bécsi fánkot csócsáltok?” –Baranyai Máté slamben megfogalmazta azt, amiről ez a cikk is szól:
Traumatikus szexuális élmény, kamaszként megfogant első gyermek, állandó küzdelem a hatalmaskodó anyósával, az udvari intrikákkal és etikettel, és nulla kontroll a gyermekei élete felett – Erzsébet királyné számára így indult az anyává válás, míg hosszú évek során ki nem vívta, hogy saját felügyelete alá vehesse gyermekeit.