Beszélhetünk tehetségről egy óvodáskorú gyerek esetében?

„Tehetséges személynek azt tartjuk, aki kiemelkedő eredményt tud felmutatni, valamilyen eredeti, különleges produktumot hoz létre. Ez alapján kijelenthető, hogy

óvodáskorban még inkább tehetségígéretet vagy tehetségcsírát célszerű említeni, tehetségígéretes adottságokról, képességekről beszélhetünk,

amit, ha idejekorán felismerünk, már óvodáskorban is fejleszteni, támogatni, segíteni tudjuk. Felfigyelhetünk olyan gyerekekre, akiknek bizonyos adottságaik az átlagosnál lényegesen jobbak, motiváltak bizonyos területeken, és ebből adódóan hosszabb ideig képesek ezzel foglalkozni. Ezeket a gyerekeket nevezzük tehetségígéreteknek. A tehetségígéret reményt, esélyt, lehetőséget hordoz magában, a korai tehetséggondozás célja a gyermeki képesség kibontakoztatása, a tanulás iránti érdeklődés felkeltése, a szülők támogatása. Kisgyerekkorban a minél több lehetőség, az érdeklődés felkeltése, támogatása a cél, minél szélesebb ingerkészlet felkínálása, biztosítása, amiből választani lehet, ám a túlterhelésre is körültekintően kell figyelni!” – kezdi Vajda Zsuzsánna. Ebből egyértelművé válik, hogy 

igen, már óvodáskorban érdemes elkezdeni a tehetséggondozást, meg lehet keresni azt a területet, amiben úgy látjuk, tehetségígéret van a gyerekünkben. 

Néhány éve már írtam arról, hogy az óvodás gyerekek különfoglalkozásra járatása kicsit szembemegy Vekerdy Tamás álláspontjával a témában, de az egy általánosan felvetett kérdés, nem célirányos tehetséggondozás volt. 

„Nincsenek mindenkire érvényes válaszok, mindig nagyon egyedileg kell végiggondolni az adott gyereket érintő kérdéseket, és az a jó, ha ezt minél több szereplő és meglátásaik alapján lehet megtenni. Ugyanez érvényes a fejlesztésre is. Az egész személyiség minél harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb működése a cél, és ennek megfelelően kell választani, döntéseket hozni. A tehetség támogatásában fontos, hogy minél több szereplő vegyen részt benne: a szülők, pedagógusok, a tehetségterület »szakértői« (művész, edző), és fontos szerepük lehet pszichológus, esetleg fejlesztőpedagógus vagy gyógypedagógus szakembereknek is” – folytatja Zsuzsánna. Ez egyébként összecseng Pásztory Dóri korábban linkelt írásával, ahol szintén említi, hogy egy sikeres sportolói pályafutáshoz nagyon sok dolognak kell együttállnia – többek között a sportolót támogató szakemberi és szülői egységnek. 

A tehetségfelismerésben az intézményeknek is nagy szerepe van

„Fontos feladatunk az intézményben, hogy felismerjük a gyerekben rejlő tehetségre utaló jegyeket. A tehetségkoordinátori oldal a magyar oktatási rendszerben a Pedagógiai Szakszolgálatokhoz tartozó Tehetségpontokban történik. A fejlesztés, támogatás, holisztikus cselekedtetés az óvodai közegben zajlik az óvodapedagógus által, ha szükséges a gyógypedagógus, pszichológus támogatásával. A tanácsadás, szülők támogatása, továbbtanulással kapcsolatos kérdésekben való döntés a Pedagógiai Szakszolgálatnál megtalálható tehetségkoordinátor feladata” – mondja Vajda Zsuzsánna, aki belülről ismeri a rendszert. Ez azért nagyon fontos infó, mert szerintem a legtöbb szülő a Pedagógiai Szakszolgálatról azt tudja, hogy nehézség, probléma esetén lehet hozzájuk fordulni, azt kevesen, hogy akkor is, ha tehetséges a gyerekük. 

óvodáskor gyerek Vekerdy különóra tehetséges
Vajda Zsuzsánna - Forrás: Vajda Zsuzsánna

Az igazi tehetséggondozás iskoláskorban indul

„Kisiskoláskorban már nagyon fontos emellett az is, hogy ismereteket, munkamódokat adjunk át. 

Az iskolaválasztás az egyik leggyakrabban felmerülő kérdés a tehetség-tanácsadásban. 

Ahogy a többi tehetséggel kapcsolatos kérdésben, itt sincsenek mindenkire érvényes válaszok: személyre szabott megoldást kell találni, minél több rendelkezésre álló támpont és szempont figyelembevételével. Bizonyos érdeklődési vagy tehetségterületek esetében könnyebb azokhoz illeszkedő iskolát találni, máskor az a megoldás, ha az iskola mellett gazdagító programokban vesz részt a gyerek. Vannak gyerekek, akiknek a hagyományosabb, vannak, akiknek a versenyorientáltabb, másoknak az alternatívabb szemléletű iskolák válnak be. Mindezt tovább árnyalják a település adottságai, a család vállalásai, lehetőségei.” Ebben is tud segíteni a Szakszolgálat.

A tehetséges gyerekek lelkére is figyelni kell

„Óvakodjunk attól, hogy beskatulyázzuk a gyereket, akár úgy is, hogy pozitív irányban felcímkézzük, mert ez szorongást vált ki benne és a környezetében is. A tehetség egy lehetőség. A kisgyermekkori fejlesztés a lehetőségből esélyt kovácsol, amennyiben minél többféle területen megadatik a tapasztalatszerzés” – mondja a Vajda Zsuzsánna. Ez azért is nagyon fontos, mert 

az elmúlt évek tapasztalatai nem azt mutatják, hogy a „csodagyerekek” feltétlenül „csodafelnőttek” lesznek évek múlva (ami nem biztos, hogy baj), és talán a mai szülők abban is tudatosak, hogy nem kizárólag sikeres, de olyan felnőttet szeretnének nevelni a gyerekükből, aki jól érzi magát az életében, bőrében. 

Ráadásul nagyon sok olyan terület van, ahol egy-egy kisgyerek tehetséges lehet, ami még csak most alakul, és egyelőre még nem jól mérhető… azoknak, akik nem „hagyományos” kognitív módszerekkel mérhető tehetséggel rendelkeznek, sokkal nehezebb dolguk van a tehetségük kibontakoztatásában. (Korábbi cikkünkben végignézhetitek a Gardner-féle 8 intelligenciaterületet, ezek közül bármelyikben lehet tehetséges egy gyerek/felnőtt, ráadásul ezek nem egymástól elszigetelten működnek, így hatnak is egymásra.)

„A mérési lehetőségeket a tehetségterület határozza meg: a kognitív képességek könnyebben mérhetők, de néhány számszerűsített eredmény önmagában még nagyon kevés és kevéssé informatív is lehet, látni kell az összefüggéseket, az erősségek és esetleges fejlesztendő területek profilját, a személyiség tágabb működési kereteit is, mint az érdeklődés, motiváció, kreativitás, megküzdés, érzelmi stabilitás, társas készségek – hogy csak a legfontosabbakat említsük” – hangoztatja a szakember. És éppen ezért fontos a tehetséggondozásba olyan segítőt bevonni, aki több oldalról tudja vizsgálni a tehetséges gyereket. 

Tehetség SNI, BTM-diagnózis mellett

Vajda Zsuzsánna gyógypedagógusként dolgozik, éppen ezért komoly rálátása van a különböző nehézségekkel küzdő gyerekekkel való foglalkozásra – akik közül sokat tehetségesek is. „Gyógypedagógusként feladatom az SNI-s (speciális nevelési igényű – a szerk.), BTM-es (beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő – a szerk.) gyerekek ellátása mellett, a nagycsoportos gyerekek szűrése, iskola-előkészítése. Az elmúlt években számtalanszor megtapasztaltam, hogy 

az organikus magatartási, beilleszkedési, tanulási problémák mellett sokszor feltűnik a tehetség gyanúja, de ezt annyira elfedi az adott probléma, hogy nincsenek megtámogatva ezek a gyerekek abban, amiben esetleg kiemelkedőek lehetnének. 

Ha bátorítjuk őket, kreativitásuk szárnyalni kezd, és képesek lesznek kilépni a mindig körülöttük forgó megfoghatatlan problémából, amelyet sokszor megkülönböztetésként élnek meg társaik között. Célcsoportom évek óta a kettős különlegességű gyerekek, az ő támogatásuk, útbaigazításuk, a szülők támogatása, iránymutatása. Sok esetben a szülő ugyanúgy megretten a tehetség hallatán, mint azon, hogy diagnosztizálják az organikusan fellépő problémát.”

A szakember évek óta foglalkozik úgynevezett kettős képességű gyerekekkel, akik egyszerre küzdenek nehézségekkel vagy rendelkeznek valamilyen tehetséggel.  

Nehezen illeszkedik be, de nagy tehetség

Egy kettős különlegességű kisgyereket említ példaként, aki már iskolás, így írja le az ő történetét: „X-nél kiscsoporttól észrevehető volt, hogy nagyon impulzív, nagy mozgástérre van szüksége, a szabályokhoz való alkalmazkodás nehéz számára, konfliktusok esetében lobbanékony. Ugyanez az impulzivitás, gyorsaság már akkor kitűnt gondolkodásában is, nagyon jó, gyors válaszai voltak. Zajra nagyon érzékenyen reagált, a csoportban, ha sok gyerek volt, viselkedési problémái erősödtek. A fel-felbukkanó éleseszűsége, jó gondolatai elveszni látszottak a problémái mögött. Nehezen barátkozott, nehezen csatlakozott a gyerekekhez, mert önkéntelen karmozdulatai sokszor fájdalmat okoztak környezetében, a véletlenszerű játékrombolásokkal elüldözte magától társait. A fejlesztések alatt nagyon hamar szembetűnt, hogy szívesen vesz részt sokféle feladathelyzetben, legyen az mozgásos, kreatív, építő vagy akár szerepjáték. Gyors, jó ötletei vannak, hamar megtalálja a neki megfelelő feladatokat, játékokat. Verbalitással segíti magát a figyelme összpontosításában és a feladatmegoldás kiválasztásában. Jó megküzdési stratégiája van a nehezebb feladatoknál, biztatja saját magát, és a végén értékeli. X tehetségígérete, gyors gondolkodása, érdekes, sokrétű problémamegoldása, rajzkészsége is nyiladozott a fejlesztések alatt. Érdekes volt nála megtapasztalni a rajztechnikájának gyors fejlődését. Tulajdonképpen két hét alatt jutott el a firkától a minőségi elemeket tartalmazó, részletgazdag rajzokig. Látható, hogy X tehetségígérete több területen is megmutatkozott óvodás korában. A mi feladatunk, ebben a korszakban, szakemberként, hogy komplexen, az egész gyereket nézve biztosítsuk számára a fejlesztéseket értelmi-érzelmi-erkölcsi téren is. Biztosítsuk a szülőknek a tanácsadást, az egész család támogatását, a lehetőségek bemutatását, iránymutatást a további évekre. Ennek részeként megismertetjük velük a társadalmi tehetséghálózati rendszert, ahova beléphetnek, ahonnan támogatást kaphatnak a továbbiakban is.”

Nagyon sok olyan történetet hallunk, olvasunk nagy, történelmi jelentőségű tehetségekről, akik annak idején megbuktak matekból, épphogy átevickéltek az iskolán, de aztán kiemelkedőt alkottak – és valójában nem tudjuk, hogy mennyi olyan nehézségekkel küzdő tehetség van, aki nem találta meg az útját, ezért nem sikerült kibontakoztatnia a tehetségét. Reméljük, egyre kevesebben vannak ilyenek, de azt is tudjuk, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben (sajnos) nem a tehetséggondozáson van a fókusz.

Ti mit gondoltok a kiskori tehetséggondozásról, különórára járásról?

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Cavan Images

Tóth Flóra