Apa besegít a főzésbe, és kitalálja: ő grillezni akar

–

Apa grillezni akart, ezért anya visszaszaladt a boltba. Bár már bevásárolt a hétvégére, kitalálta a menüt is, ezen a héten sem adtunk neki egyetlen ötletet sem, csak röpködtek a „nekem mindegy”-ek és a „amit főzöl, jó lesz”-ek. De

apa munka közben kitalálta, hogy ő ezen a hétvégén SEGÍT, szóval anya visszament a boltba. Meg a henteshez, mert a szupermarketben a húsok olyan haloványak, a jó grillezés titka pedig a jó hús.

Anya még vissza is kérdezett, hogy ha ennyire tudja, akkor miért nem megy el Ő a henteshez, ami amúgy rohadt messze van tőlünk, de apa annak ellenére SEGÍT, hogy amúgy dolgoznia is kell a hétvégén, szóval anya ment vissza a henteshez, ahol amúgy már járt egyszer.

Neki szabad hétvégéje volt, ezért kelt reggel 5-kor, hogy be tudjon vásárolni,

ezért vett 10 kiló epret, mert apának az eperlekvár a kedvence, és ezért állt neki már szombat délelőtt megfőzni a jövő hét első felére, hogy még a lekvár is beleférjen. De neki mégiscsak szabad hétvégéje van, hát azt csinál, amit akar, de mit tegyünk, ha ő ezt akarja?! Apa meg segíteni, hát nem cuki tőle? Dehogynem. Így anya mindent eldobott, és ment még egy kört a hentesnél meg a piacon. Aztán estére, amikorra apa a grillezést tervezte, bepácolta a húsokat, bekeverte a csevapot, ami szintén apa kedvence, becsomagolta a krumplibatyukat és csinált két salátát. De ezek csak az előkészületek.

A lényeg, hogy apa addig a tűzzel bíbelődött, anya vitt neki hideg sört, mert nagy munkában volt, hiszen rajta múlt az egész vacsora. Ha nem sikerül a parázs, mind éhen maradunk. Jó, van a hűtőben

paprikás krumpli meg tökfőzelék meg egy kis lesütött hús, de akkor is, most grillezés lesz, és a parázs a legfontosabb. Szerencsére apa nagyon tehetséges, így hamarosan beszólt, hogy kész a parázs, lehet kihordani a dolgokat. Mi, gyerekek, sajnos, túl elfoglaltak voltunk az iskolai dolgainkkal, így anya hordta ki szépen az előre bepácolt húsokat meg a krumpli csomagocskákat. Nekem az a kedvencem, a batyus krumpli.

Apa megjegyezte, hogy most nem olyan szép a tarja, mint szokott, tényleg a hentestől van? Én tudom, hogy onnan van, mert anya két órát volt távol, amíg beszerzett mindent a grillezéshez, de a faszenet amúgy apa hozta, neki pont útbaesett a barkácsbolt. Közben apa neki is állt a sütésnek, de bentmaradt a forgató villa meg a parázs piszkáló izé, szóval végül anya csak szaladgált ki-be az egész grillezés alatt, mert apának koncentrálnia kellett a húsra.

Anya sajnos nem tudta elkezdeni a lekvárt, így az éjszakára maradt. Hallottam, ahogy ezen morgott, szerintem apa is hallotta, igazán nem jófejség mérgelődni, amikor még segítséget is kapott a főzésben.

Na mindegy, a grillezés jól sikerült, és még mi is besegítettünk, mert bevittük a rácsokat meg a tárcsát anyának, hogy el tudja mosogatni. Apa meg is jegyezte, hogy ma mindenki anyának segít, micsoda nap. Anya ennek ellenére nem tűnt vidámnak, nem is értettem. Másnap reggel meg nagyon fáradt volt, de én tudom, hogy megérte, mert mindenki nagyon örült az eperlekvárnak... és senki nem kérdezte, hogy meddig csinálta, de azért ő az orrunk alá dörgöte, hogy úgy együk, hogy ez éjjel háromig készült. Én is szeretnék fennmaradni éjjel háromig, de nekem még hétvégén sem lehet.

Apa már a reggelinél szólt, hogy jövő héten meg bográcsozni fog, anya úgy készüljön. Mondom én, hogy hallotta a morgolódást. De gond egy szál se, mert most már előre tudja anya, hogy úgy kell vásárolnia a hentesnél, hogy bográcsozás lesz.

Nagyon figyelmes apa. És jövő hétvégén is segít, pedig akkor is dolgozik. A bográcsnál is úgy van, hogy az aprítást anya csinálja, mert az nem munka, a lényeg az ízesítésben van meg a tűzben – ezek apa feladatai.

Én is ilyen tehetséges szeretnék lenni a főzésben, mint apa. Hetente egyszer csinál valamit, azt is csak ha jó idő van, arra mégis mindenki emlékszik, anya meg mindennap főz, de ilyen szokványos ételeket, semmi extra tudás meg tűz nem kell hozzá. Meg azért is emlékszünk jobban apa főztjére, mert ő mindig elmondja még napokig, hogy milyen jó volt, nem úgy mint anya, aki csak azt mondja, hogy „egyetek”, és utána semmit, hogy „ugye minden jó volt?!” A lényeg, hogy

hiába vagyok lány, amikor felnőtt leszek én is olyan menő dolgokat fogok főzni, mint apa, nem uncsi tökfőzeléket meg lesütött húst. Azt mindenki tud. Még anya is.

WMN szerkesztőség