„A nevére már nem emlékszem, de a szeme színét bármikor fel tudom idézni!” – Varázslatos nyári románcok

–

Jó estét, nyár! Jó estét, szerelem!

Filmek, dalok, naplók… ezernyi lenyomata a fűszeres nyárnak, amiben jó lenni és jó elmerülni. De vajon mi az oka annak, hogy nyáron sokkal boldogabbak, a nyaralás alatt pedig lényegesen felszabadultabbak vagyunk, mint máskor?

A jó hangulat és a vérbő vágyak egyik oka maga a napfény, amely jótékony hatással van szervezünk működésére. A napfény ugyanis nemcsak a D-vitamin termeléséhez – no meg a bronzbarna bőr eléréséhez – szükséges, hanem a szervezetünk szerotoninszintjének emelkedéséhez is. Bizony! A testünkben természetes módon előforduló boldogsághormon szintje a napsütéses órák számának emelkedésével együtt növekszik, és az évszakoknak megfelelő módon ciklikusságot mutat. Vagyis nemcsak boldogabbnak és szabadabbnak érezzük magunkat nyáron – hanem mérhető módon boldogabbak is vagyunk!

Ha ehhez hozzáadjuk, hogy a nagy meleg beköszöntével erősödnek a színek és rövidülnek a szoknyák, a nyaralás alatt pedig magunk mögött hagyhatjuk a mindennapok stresszorait – beleértve a nyomasztó szerelmi életünket, a hülye főnököt, az idegesítő szomszédot, a szociális vagy éppen pénzügyi katasztrófáinkat is –, szinte egyértelmű, hogy nyaralás alatt kaphatóbbak vagyunk egy kis szerelemre is.

Ami Vegasban történik, ott is marad!

Bár ez a mondás eredetileg csak egy ügyes marketingfogás volt, mára egyet jelent az őrült éjszakákat övező bajtársias lojalitással. Nem véletlen tehát, hogy egyszerre a csajos nyaralások, a férfias összeröffenések, a lány- és legénybúcsúk jelmondata. Talán ezért van, hogy

amikor azt próbáltam kipuhatolni, hogy a tágabb ismeretségi körömben kinek lenne egy-két szaftos (vagy kevésbé szaftos) sztorija a cikkhez, gyorsan kiderült, hogy a helyes kérdés sokkal inkább az: kinek nincs?!

„Tizennégy voltam, amikor egy polgári védelmi táborban halálosan beleszerettem az egyik gyönyörű tizenhét éves polgárőr srácba. Egy héten át epekedtem utána rendületlenül, ami nyilván cseppet se volt feltűnő… Ha ott volt, nem tudtam megszólalni, árnyékként követtem mindenhová és a második napra már az egész tábor rajtam röhögött. A srác nevére már nem emlékszem – lassan harminc éve volt –, de a szeme színét bármikor fel tudom idézni” – mesélte Lili a nyolcadik osztály utáni nyárról.

Vera azt mondja, mielőtt megtalálta az igazit, kimaxolta a nyári szüneteket. „Sok éven át a Balaton partján dolgoztam szezonban, így jó pár emlékem akad. Az első nyáron például alapvetően hetente szerelmes voltam valakibe. Volt egy munkatársam, akivel sikerült összekavarodni. Először fel sem tűnt, persze jól nézett ki – a Testnevelési Egyetemre járt –, de ő a vízibiciklikért volt felelős, én meg pultoztam, szóval alig láttam. Viszont egyik este elhagytam a telefonom valahol a parton és felajánlotta, hogy eljön velem megkeresni.

Ebből az lett, hogy egész éjjel beszélgettük a tóparton. Így telt el három nap, majd a harmadik este egy szobában kötöttünk ki. Persze belekezdtünk mindenfélébe, de amikor a lényegre került volna a sor, jött a nagy vallomás: barátnője van és ő feleségül akarja majd venni. De azért folytassuk, mert amúgy nagyon megkedvelt, csak hát ne lépjünk át egy határt. Persze leforrázott a dolog, de nem vettem olyan komolyan magam, szóval azért jól elvoltunk még pár hetet. Aztán találkoztunk egyszer Pesten, ahol közölte, hogy barátnő még mindig van, de engem is nagyon szeret, úgyhogy mi lenne, ha a szeretője lennék. Na, akkor már nemet mondtam, mert valahogy éreztem, hogy ebben már csak sérülnék.

Persze nem az a csaj lett a felesége. Azért ezt lecsekkoltam a Facebookon.”

Evelin viszont feddhetetlen maradt: „Egy nagy társasággal mentünk nyaralni Balatonlellére. Köztük volt a kisebbik bátyám is. Egyik este elmentünk a helyi diszkóba bulizni, persze nem szomjasan. Kinéztem magamnak egy srácot és kölcsönös lett a szimpátia, úgyhogy egész este smároltunk meg táncoltunk. Majd kimentünk és indultunk volna haza. Ekkor a se nem izmos, se nem magas bátyám odapenderült, beállt a nála két fejjel magasabb srác elé, rászegezte az ujját, és azt mondta véresen komolyan: »Ha megbántod a húgomat, kitépem a szívedet!« A románc ezzel gyors halált halt. Akkor roppant kínos volt, de utólag vicces, és imádom érte bátyámat!”

Kitti éveken át a turistákkal teli Budapesten gyűjtötte az emlékeket, hogy öregkorában majd legyen mit mesélnie. Azt mondja, angolul mindig is könnyebben ismerkedett, lazább, bátrabb, bevállalósabb volt (a jelenségről ITT írtunk), így nem esett nehezére külföldiekkel ismerkedni a hosszúra nyúlt nyári estéken.

„Imádtam külföldi pasikat felszedni. Passz, hogy sznobériából, vagy mert angolul tényleg könnyebb volt, esetleg mert nagyon bírtam azt a nyitottságot, ami a tipikus nyugat-európai fiatalok sajátja volt. De tény, hogy otthonosabban érzem magam köztük. A Sziget hete maga volt a paradicsom! Egyik este a barátnőmmel elmentünk táncolni, és mellettünk két francia fiú bulizott. Az egyikük csak franciául beszélt – ő épp kapóra jött a barátnőmnek, aki szintén jól beszélte a nyelvet. A másik srác viszont angolul is tudott.

Amikor kiderült, hogy Mathieu-nek hívják, majdnem elolvadtam. Végre Vic lehettem a Házibuliból!

Egy másik alkalommal egy norvég sráccal beszélgettem át egy éjszakát a Gödörnél. Hazakísért, de amúgy nem történt semmi. Másnap reggel egy levelet találtam a kocsim szélvédőjén, amiben megírta a nevét és az elérhetőségét. Cseteltünk is utána többször, de mivel épp világjáró körúton volt, nem teljesedett be a románc. Így is szeretem ezt a történetet, mert kevés olyan romantikus dolog történt velem, hogy kézzel írt levelet találtam a szélvédőn.”

Bori inkább akkor ismerkedik, ha ő utazik: „Itthon vezető beosztásban dolgozom, az életem feszes és állandó rohanásból áll. Amikor külföldre utazom, beizzítom a Tindert, és néhány napig úgy élek, ahogy valójában szeretnék. Szemtelenül flörtölök, vacsorázni vagy koktélozni megyek, hagyom, hogy a saját ritmusában teljen az idő. Nem tartozom elszámolással senkinek, így azt csinálok, amit csak akarok. Néha egyedül járom a várost, máskor egy helyi sármőr ágyában töltöm az éjszakát – szégyenérzet és aggodalom nélkül, csak azért, mert élvezem.”

Gábor azt tapasztalja, a nyári szerelmek mozgatórugói a pénz és a lehetőségek. „Az a helyzet, hogy manapság borzasztóan könnyű nőt szerezni. Különösen akkor, ha sugárzik belőled az önbizalom és az intelligencia. Ha elmegyek szórakozni, meg sem kell erőltetnem magam – pedig nem vagyok Brad Pitt! Egyszerűen csak az van, hogy férfiként már kezdeményezni se kell: ha egy nő meg akar fogni, szerintem mindent megtesz, hogy megtartson. Ugyanez igaz az ingyennyaralásokra is: utazásért szerelem, ez a tarifa.”

Nyári szerelmi szabályok kezdőknek

A nyári románcok legnagyobb varázsa, hogy mivel csak néhány napig tartanak, élesek és egyértelműek a keretek. Intenzívek, szenvedélyesek és bizonyos értelemben tét nélküliek is. (Persze láttunk már párokat, akik így ismerték meg „a másik felüket” – talán még emlékeztek Eszterékre, akikről ITT írtam –, de lényegesen gyakoribb, hogy ezek a liezonok az itt és mostban játszódnak, hogy aztán nagymamaként is mesélhessük őket az unokáinknak.)

Olykor persze veszélyesek is, hiszen nincs időnk alaposan megismerni azt, akivel néhány órára vagy napra összekapcsolódunk. Még nagyobb baj, ha saját magunkkal sem vagyunk tisztában, hiszen így akarva-akaratlanul is sérülhetünk.

Ez persze nem jelenti, hogy ne használhatnánk ki a lehetőséget, ha éppen ránk kacsint a nyár. Csak azt, hogy érdemes figyelni a belső hangra, a testünk jelzéseire és csak addig elmenni, amíg komfortosak vagyunk azzal, ami épp történik velünk.

Néhány hasznos tipp, hogy a románc jó élmény legyen:

• Az eszed elvesztheted, de a józan ítélőképességedet azért őrizd meg!

Csókolózni a szakadó esőben, hajnalig táncolni egy tengerparti szórakozóhely homokjában, Vespával bejárni egy kis szigetet vagy órákon át szemezni néhány ital felett bódító élmény. Nincs semmi baj azzal, ha megéljük a pillanatot és beleszédülünk egy ismeretlen szempárba! 

De mivel soha semmi nem múlik el következmény nélkül, legyünk felelősségteljesek akkor is, amikor a lovak közé dobjuk a gyeplőt. Vagyis sose igyunk túl sokat, ne fogadjunk el italt mástól anélkül, hogy látnánk, ahogy az üvegből a pohárba töltik, szóljunk másoknak arról, kivel és hova megyünk, illetve kerüljük a tudatmódosító szereket! És persze mindig, minden körülmények között használjunk óvszert! (Tudom, tudom… felnőttek vagyunk, felesleges is erről beszélni… De ismétlés a tudás anyja, ugyebár.)

• Legyél őszinte és transzparens!

Ha három nap az élet, nem marad túl sok idő arra, hogy mélyen megismerjük egymást és felvegyük a komplett családi anamnézist. Az ilyen rövid távú kapcsolódásoknál persze erre nincs is szükség, de az őszinteség és transzparencia alapkövetelmény.

Ha biztosan tudjuk, hogy nekünk ez csak a szexről szól, ha valamilyen betegségünk, esetleg allergiánk van, szóljunk róla a partnerünknek is. Így fair. Ugyanakkor soha, de soha ne feltételezzük, hogy alkalmi párunk is megteszi ugyanezt, és mindig, minden helyzetben védjük magunkat!

• Fókuszálj a saját igényeidre és szükségleteidre!

Ha valakivel az örök élet–közös hitel–közös gyerek témára hajtunk, természetes, hogy meg kell tanulnunk kompromisszumokat kötni. Néha olyankor is félre kell állni vagy megértőnek kell lenni, amikor ehhez épp nincs kedvünk, időnk vagy energiánk. 

Egy könnyed nyári flört viszont arról szól, hogy élvezzük egymást, illetve egymás társaságát, semmi másról! Vagyis, ha a nyaralás alatti liezonban is megesik velünk, hogy olyan dolgot kell(ene) tennünk, amihez nincs kedvük, ami túl sok energiát kíván vagy nehezünkre esik, mondjunk nemet, és lépjünk tovább! (Mondjuk, ha engem kérdezel, akkor egy hagyományosnak tekintett, hosszú távúnak induló kapcsolatban is, de az már véleményes. Önazonosság, rulez!)

• Éld meg a pillanatot!

Ha valami csodálatos, bódító és varázslatos, éljük meg teljes szívvel, és adjuk át magunkat az élménynek. Olykor ez a legtöbb, amit tehetünk – és életre szóló élményeket gyűjthetünk általa.

Szóval, ha szerelembe esünk a nyaralás alatt, a szorongások és a sok „mi lett volna, ha” helyett legyünk jelen az adott percben! Lássuk meg a szépet, az örömtelit, a megismételhetetlent, és élvezzük ki teljes szívvel!

• Tartsd észben, hogy ez az, ami!

A nyári szerelmek akkor működhetnek jól, ha annak kezeljük őket, amik: időszakos romantikus összekapcsolódásnak, ami kizárólag a nyaralás idejére érvényes.

Ha ezt nem tudjuk kezelni vagy a közös élmények hatására elfelejtjük, akkor a nyaralás édes emléke helyett otthonra nem marad más, csak a mardosó fájdalom és szomorúság. Szóval, ha úgy döntünk, kilépünk a komfortzónánkból és összekapcsolódunk egy ismeretlennel, mindig monitorozzuk a saját érzelmeinket, és ne felejtsük el, hogy ha leteltek a közös napok, a történetnek nincs további folytatása. (Kivéve persze, ha van.) 

Nyári románc helyett sírig tartó szerelem

Bár a románcok jellegzetessége, hogy rövid ideig tartanak és nem ígérnek többet néhány sokáig mesélhető vicces vagy romantikus történetnél, előfordul, hogy egy életre szólnak.

Így volt ez Mártával is, aki azt meséli, húsz éve egy fesztiválon ismerte meg az igazit. „Mindkettőnknek ez volt az első fesztiválja, én akkor 17 éves voltam, ő 16. Pénteken este találkoztunk először a kempingben, az éjszaka pedig a flörtölés jegyében telt, mert már ott mindkettőnkben megmozdult valami. Másnap szintén. Vasárnap egész nap együtt voltunk, és délután úgy váltunk el, hogy akkor alkossunk egy párt. Következő héten keddre beszéltük meg az első randinkat, ami nagyon jól sikerült. Annyira, hogy egy életre szóló szerelem lett belőle, bár szerintem ezt akkor egyikünk sem gondolta. Napra pontosan a tízéves évfordulónkon házasodtunk, azóta van három csodaszép és eleven fiunk is.” 

Liza is hasonló körülmények között ismerte meg a férjét tizenöt évvel ezelőtt: „Sok-sok évvel ezelőtt a barátnőimmel Soundra mentünk. Sátraztunk. Az éjszaka folyamán én elkeveredtem tőlük, viszont belebotlottam egy régi ismerősömbe. Az egyik pultnál ráköszönt a most már férjemre, aki első pillantásra megtetszett nekem. Így aztán tőlem abszolút szokatlan módon kettejük közé álltam, hogy bemutatkozzak neki. A közös ismerős érezte, hogy itt van valami a levegőben, mert hamar eltűnt, mi pedig végül még a napkeltét is közösen néztük végig a Balaton-parton. Az első csókunk ugyanabban az évben a Szigeten csattant el. Közben egy fiúcsapat körbeugrált minket a Justice: We are your friends című számot skandálva. Azóta is szeretjük ezt a zenét.”

Tanulság? Hát az nincs. Ha csak az nem, hogy az élet számtalan csodát tartogat, és sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő kanyarban. Vagyis mindig készen kell állnunk arra, hogy a szerelem ránk találjon – néhány órára, hétre, évre vagy akár örökre.

Ha neked is van olyan nyári romantikus történeted, amelyet megosztanál velünk, meséld el kommentben!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / DaniloAndjus

Z. Kocsis Blanka