Nyári home office gyerekekkel – jelige: bármi megtörténhet!
Van, aki simán tud haladni a munkájával gyerek mellett. Másoknak egyszerűen nem megy, és inkább éjszaka dolgoznak többet. Hogy én melyik típus vagyok? Abszolút mix! Ha egy határidő kellően közel van, szinte bármilyen figyelemmegosztásra képes vagyok, egyébként meg próbálom ideálisan úgy szervezni a munkámat, hogy a feladataim „alkotó” részét gyerekmentesen láthassam el. Ám amikor interjút készítek, gyakran gyerekek is vannak a háttérben, az e-mailezős, egyeztetős, átnézős, szervezős részek pedig abszolút a családi életembe integrált módon zajlanak. Hangsúlyozom: ideális esetben. És van a valóság. De hogy csinálják mások? Kőrizs Kata gyűjtése.
–
Otthoni munka tűzön-vízen át: szó szerint
Amikor elkezdődött a nyári szünet, próbálkoztam mással közösen szervezett home office-szal is, mondván, ha nem tesók, jobban lekötik egymást. De ennek az lett a vége, hogy a kicsik csoportosan piszkálni kezdték a nagyokat. A nagyobb balhét megelőzendő egy szinttel feljebb siettem. Csakhogy nem vettem észre, hogy a kezemben lévő ásványvizes üvegen rosszul záródik a kupak, és a víz egy része a laptopomra ömlött. Három óra elveszett munka, öt nap saját gép nélkül, de semmi gond, mindent megoldunk!
Velem egyébként még gyerek nélkül is gyakori, hogy amíg belemerülök a munkámba, a tűzhelyre feltett étel odaég, kifut. Ennek extra változata is előfordult már, amikor a főtt krumpli a lábassal együtt szenesedett el.
A múltkor a kisebbik gyerekem elkapott valamilyen irtózatosan intenzív hasmenéses-lázas vírust, én pedig pont rövid határidővel vállaltam el egy munkát, és mindenképpen szerettem volna megcsinálni.
Bár nem lehetetlen két pelenkacsere között (10-20 perc) telefonon gyerekkel föl-alá sétálgatva interjúzni, vagy őt a vállamon tartva előre-hátra hintázva cikket írni (öt-tíz perces blokkokban), de azért tartósan jobb, ha nem kell így csinálni.
Tanév közben egyébként kifejezetten kerülöm, hogy a gyerekek mellett üljek gép előtt, de a nyári szünetben minden elmosódik, és az a gyanúm, hogy ez egy szülőnek (és gyereknek) sem könnyű. Szóval körbenéztem egy kicsit a „kreatív home office megoldások gyerekkel” nevű piacon.
(Ön)hibáztatás helyett kreatív megoldások
A gyerekek életkora, személyisége, kockázatvállalási hajlandósága, ingerekhez való viszonya, monotóniatűrése, szociális igényei, valamint a testvérek száma és a közöttük lévő korkülönbség is mind-mind befolyásolják, mennyire képesek együttműködni a dolgozó szülőkkel az otthoni időben. Úgy tűnik, sokkal inkább ebből adódik, hogy vannak családok, ahol a szülő egész gördülékenyen tud dolgozni a gyerek jelenlétében, míg másoknál szinte lehetetlen – mintsem a nevelésből vagy abból, hogyan szoktatták a kicsiket.
Előfordulhatnak olyan helyzetek, napok, amikor nem, vagy nehezebben együttműködő gyerekekkel kell teljesíteni otthon a munkahelyi feladatokat, és ezek a helyzetek kreatív megoldásokra is sarkallhatják a szülőket. Főként, hogy a képernyőidő átmeneti megoldást jelenthet ugyan, de heti negyven órában, vagy húszban, életvitelszerűen már nem működőképes, vagy legalábbis mindenképpen ártalmas.
Az egyik anyuka például az igencsak ingerkereső négyéves kislányával előre megegyezett, hogy az online meetingje alatt vagy végig kint a kertben lesz (ahol egyébként rálát), vagy végig bent, de a ki-be járkálást nem tudja megoldani. Persze egy négyéves még sok helyzetben nehezen tudja szabályozni a viselkedését, és egy idő után kintről mégis szeretett volna bemenni.
Hogy időt nyerjen, az anya egy instant játékkal állt elő: az egyik ünnepségről megmaradt csokoládés dobozból dobálta ki a csokikat az ablakon, és a feladat ezek felkutatása (és elfogyasztása) volt. Máskor egy héliumos lufi ide-oda ütögetése jelentette a megoldást, de persze a sellős lufi azért be-bekacsintott a képbe.
Egy másik anyuka kiskamasz lányaival már inkább üzletet köt: a kertben kint töltött időért a gyerekek extra képernyőidőt vásárolhatnak. Ennek egy másik változatát is hallottam: zsebpénzért cserébe olvasnak a gyerekek mindennap. És olyan szülővel is beszéltem, ahol a nagy korkülönbség segítséget jelent: a munkaidő egy részében a nagy tesó vállalja, hogy játszik a kicsikkel.
Nálunk, ha csak a hétéves lányom van velem és a kicsi épp nem, segítséget jelent egy áthívott játszópajtás, vagy az is, ha időről időre helyszínt váltunk: otthon vagyunk, aztán leugrunk egy kávézóba, aztán folytatjuk a játszótéren.
Ő alszik, te dolgozol?
Az alvás jó megoldás akkor, ha a gyerekek még kicsik, és viszonylag nyugodtan, kiszámíthatóan alszanak, viszont a gyakran ébredő, visszaaltatást igénylő babák, totyogók ezt az elképzelést megnehezíthetik, illetve nagyobb, napközben már nem alvó, de még nem önálló gyerekeknél ez már nem segítség. Olyan családokat is ismerek, ahol egyik-másik gyerek viszonylag kiskorában elhagyta a délutáni alvást, szóval ott is maximum az esti alvással lehet számolni.
Sok szülőnek az esték és az éjszakák jelentik egyébként a megoldást a nyári szünetben: napközben dolgoznak, ahogy és amennyit tudnak, és a hiányzó részt akkor pótolják, amikor a gyerekek már alszanak. Itt jobban járnak azok a szülők, akiknek az alvásigénye kisebb, és vannak olyanok is, akiknek nem az, de egyszerűen nem tudják másképpen ellátni a munkájukat.
Meetingek alatt bármelyik gyerek bármit bekiabálhat
A home office-nak egyébként mindig sarkalatos pontja a videós vagy telefonos meeting, ahol sok szülő szeretne viszonylag békés viszonyokat teremteni maga körül, és legalább rövid időre fenntartani a rendezett családi környezet és a jól nevelt gyerekek látszatát. A home office szerencsére már elég elterjedt ahhoz, hogy senkit ne lepjen meg, ha kis, vékony hangok váratlan, témaidegen dolgokat kiabálnak bele az online beszélgetésbe.
Nálunk például volt példa a „tedd már le azt a szar telefont” felszólító mondatra, és annak összes könnyedebb és durvább változatára is, és ez ugyanaz a gyerek, aki egyébként általában kötelességtudóan és fegyelmezetten csendben eljátszik a háttérben, vagy csak suttogva jön oda, amíg interjúzom.
De eszembe jut egy egyedülálló anyukatársam is, akinek nemrég váratlanul felmerülő költségeket kellett fedeznie, ami miatt a gyerekek egy darabig nem kaptak meglepetést vagy finomságot. Aztán egyszer egy hívás közepén unta ezt meg az egyik gyereke, és jó hangosan kérdezte: „Anya! Kaptál végre fizetést, vagy ma is hisztizni fogok?”
Az „Anya, kész vagyok!” figyelmeztetés a legtöbb családban mindennapos, ahogy a képernyős megoldás esetén felmerülő „Anya, kapcsolj át!” is. A visszajelzések szerint pedig meeting közben az egyik legnagyobb nehézség az éppen egymással veszekedő gyerekek megnyugtatása, elrendezése.
Egy biztos, a családi home office külön műfaj, és még ha gondosan előkészítjük, akkor is gyakran történik valami, ami miatt gyorsan újra kell tervezni mindent.
Most ti jöttök: meséljetek, nektek milyen tapasztalataitok, tippjeitek vannak!
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ Cavan Images
