-

Reggel, amikor beértem, az első dolgom volt, hogy megnézzem a leveleket; vajon írt-e? Jaj, el is felejtettem, ez neki még nagyon korán van. Kéne valamit írni. De mit? Egy jó reggelt? Az olyan suta. Várok picit, hátha ő ír valamit. Különben is, alig két óra és találkozunk. Ha csak le nem mondja. De miért mondaná?

Mindjárt tíz, indulni kell. Nem késhetek el. Az nem férfias. Legalább az elsőn ne. Hoppá, lehet ott kártyával fizetni? Akkor a bank felé veszem az irányt, a fenébe, most tekerhetem jobban a gépet. Remélem, odaérek előtte. Siker, nem is látom jönni, bár fogalmam sincs, merről jön majd. De hát a 30 másodperc az 30 másodperc, sok lehetőség nincs. Kint vagy bent? Inkább bemegyek és majd figyelek. Van egy viszonylag nyugis hely itt, gyorsan birtokba veszem, de sajnos a kanapé foglalt. Kék táska, nagy haj. Tényleg pici. Képen láttam már, de élőben az igazi. Minden tekintetben. Kinyitom az ajtót, mosolyog. Ejha, szemrevaló, nagyon bejön. És most mi lesz? Kézfogás/bemutatkozás? Ugyan már, hisz szinte csak a testi paramétereinket nem beszéltük még ki. Puszi, határozottan, férfiasan, ellentmondást nem tűrve. Nem szaladt el, ez jó. És finom az illata. És szép, és csinos és dögös.

Szerencsére a rendelés alatt picit magamhoz térek a kezdeti blokkolásból, remélem nem tűnt fel neki.

Aztán kis hétköznapi beszélgetés a kávéról, a teáról, de oldódni jó lesz. Jó lenne. De nem megy. Szerencsére beszél, beszél, beszél. Koncentrálok, figyelek, reagálok, de a szemei. Élőben lehet igazán elveszni bennük.

De nem veszhetek el, nincs, aki megtaláljon egyelőre! Aztán nagy nehezen sikerül beszélgetni egy kicsit nekem is. Csak azok az óráknak tűnő másodpercek ne lennének, amikor témát váltunk. Inkább kinézek az utcára, mert ilyenkor legszívesebben átugranék az asztalon... és nem is tudom, mit tennék. Odavinném a kanapéhoz... és megcsókolnám. Először.

Közben újra beszél, ez jó, de ezt a kanapés történetet azért végigviszem fejben. Igen, hol is tartottam. Csók, aztán csók. Igen, csókolózni akarok vele, most és itt. Mást nem. De csókolózni azt k.rvára. Meg is mondom neki, hogy mit tennék legszívesebben. A csókot nem említem, szerintem tudja. Szerintem ő is így van vele. Utalást is tesz rá. Na, ez izgi!

Teszek a nyilvános helyre, meg akarom csókolni! Nem tök mindegy hol csókolózik az ember? Legalább látnak  valami szépet.

Elmegy pisilni. Kúl, legalább megsasolom hátulról. Dögös. Ahogy jön visszafelé... úgy is. Meg kívánatos. És tényleg milyen pici, ez nagyon tetszik. Már nekem is nagyon kellene mosdóba mennem... De a csók gondolatot le kell vezetni. Elkapom a kezét. Érzem, hogy tiltakozik, de határozott vagyok. Utána fogja a kezem. Finom, puha, forró, izgató. Vajon túl sok volt az ujj bekapása? De nyilván tudja, hogy kívánom, hisz olyanokat írtam neki, hogy ha most csak hozzám érne, elalélnék… Ennyi bele kell, hogy férjen. Már nekem is kell pisilni. Vajon megnéz? Vagy majd miután elköszöntünk és ellépek. Fizetés, öltözés, veszem a pulcsim. Most tényleg a csípőmet nézi így? Vagy lent maradt a sliccem? Nem, az rendben van. Na, mindegy. Ez izgató. De az is lehet, hogy mondtam valami hülyeséget öltözés közben? Ezt talán sosem tudom meg. Akkor a csípőmet nézte, ennyi, ez a legjobb verzió!

Ki akarja próbálni a rolleremet, hát ez kész, ez nagyon bejön. És jól csinálja. A sok töketlen, idiótán kinéző ember után, aki kipróbálta, végre valaki, akinek jól áll, ráadásul csaj! Ez rohadt menő, és izgató. Nem tudom, miért, de az! Végállomás. Ez tényleg 30 másodperc. És most? Jön a kínos hogyan köszönjek el! Legyen pusziszerű közelítés, aztán meglátjuk. Pici, fürge, kicsusszan  a hálóból. Homlokra kapja, és egy esetlen ölelés. Még valami búcsúduma, és ott áll a kapuban... és úgy néz, mintha meztelen lennék... és maradjak... és keféljünk, szeretkezzünk, bujálkodjunk. De akkor miért nem csókolt meg? Kész vagyok, megyek azonnal, mennem kell, nem rohanhatom le. Nem nézek vissza, mert ha visszamegyek, akkor ma már nem dolgozom. Így sem, de legalább bent ülök, és valamit majdcsak válaszolok, ha kérdeznek. Remélem, nem tart gagyinak az elköszönés miatt. Sebaj, így sikerült, legközelebb majd tisztázzuk előre, hogyan köszönünk el...

Úgy is tök jól megbeszélünk mindent, miért ne lehetne ezt is. Nem kell a kilencven százalékba tartoznunk.

Ez nagyon jó kis délelőtt volt. Ezer gondolat van a fejemben, szívesen elmondanám neki mind az ezret!

Tomi

Olvasd el a nő, Brigi gondolatait is ugyanerről a találkozóról ITT!

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Shutterstock/Nejron Photo