Bárhová, csak Alaszkába ne! – Tünde aztán mégis ott talált otthonra

Fair play lazachalászat, medvelottó, eltérő testbeszéd, félreérthető szófordulatok és eleinte idegenül ható szociális problémák. Csak néhány dolog, amivel a nyolc évvel ezelőtt Alaszkába költözött, budapesti születésű Tedd Tünde szembesült. Azt mondja: az első évben legszívesebben menekülne a „jobban PR-ozott Szibériából” az ember, most azonban már nem tudná maga mögött hagyni az országot, ahol a lakosok végtelenül egyenesek, a természetnek köszönhetően pedig igazán áldottnak érezheted magad. Tedd Tündével Fiala Borcsa beszélgetett.
–
Bárhová, csak Alaszkába ne!
Tedd Tünde férje, Kelley amerikai, aki beleszeretett Magyarországba, úgyhogy itt élt évtizedeken keresztül – méghozzá Kecskeméten. „Egy idő után azonban hazavágyott, úgyhogy elkezdett az Államokban munkát keresni” – meséli Tünde. Hozzáteszi: ebben ő is támogatta, szeretett volna ugyanis a három gyereke számára élhető körülményeket biztosítani, illetve megteremteni nekik a lehetőséget, hogy belekóstolhassanak az amerikai létbe. Amikor szóba került, merre is költöznének, Tünde állítása szerint ezt kérte a férjétől; „Van nektek Hawaiijal együtt negyvenkilenc normális államotok, egy helyre ne költözzünk: Alaszkába”. Hiszen, ahogy mondja: mégis ki akarna egy Szibériához hasonlatos éghajlatú országban élni (még ha annál egy fokkal vonzóbban is hangzik)?
Pár hét után aztán a vagyonkezelőként dolgozó férfi azzal állított haza: két helyről kapott állásajánlatot: Kaliforniából és Alaszkából. „Érdekes az élet: amikor választás elé kerültünk, valahogy a családban senki nem Kalifornia mellé tette le a voksát.” Holott a gyerekeket is igyekeztek széleskörűen tájékoztatni arról, mire számíthatnak egyik, illetve másik esetben. „Diafilmeket is vetítettünk nekik pálmafákról, tengerpartról, majd a havas tájról, havas hegyekről. Ők pedig rávágták: legyen Alaszka!” Tünde is egyetértett ezzel a döntéssel.
„Ha már változtatunk, lépjünk nagyot, nézzünk meg egy egészen új, varázslatos világot!”
Fenti egy, lenti negyvennyolc
„A férjem is szokta azért mondani: Alaszka nem teljesen olyan, mint Amerika többi része. Az emberek is egészen mások errefelé” – meséli Tünde. „Itt úgy hívják a többi államot, hogy a ‘lenti negyvennyolc’. Sajnálják őket, hogy nem ilyen klassz helyen élnek, és nem olyan normálisak, mint ők” – nevet.
Tünde szerint az alaszkaiak igen földhözragadtak a szó legnemesebb értelmében. Nekik ami a szívükön, az a szájukon. Egyáltalán nem megjátszósak. Végtelenül kedvesek és segítőkészek, aminek az lehet Tünde szerint az oka, hogy arrafelé nagyon egymásra van utalva mindenki. „Az extrém időjárás, a hosszú sötét telek miatt sokkal nagyobb szükségük van egymásra. Ha baj van, azonnal jön mindenki és segít. Egy átlagos napon azonban szeretik megtartani a távolságot. Alaszka nem a társaságkedvelő emberek földje. Azok jönnek ide, akik szeretnek magukban lenni.”
Lakhatási engedély
„Furcsa volt a megérkezésünkkor az a gyökértelenségérzés, ami elhatalmasodott mindannyiunkon. Nagyon messze kerültünk az otthonunktól.
Mivel itt minden más, más a látkép, az éghajlat, a nyelv, a testbeszéd, ezért különösen mélyen érinti az embert a távolság.”
Tünde számára az egészen eltérő jelentésű kifejezéseket volt a legnagyobb kihívás megtanulni. „Félreérted a reakciókat, és ők is a tiédet. A nyelvhasználat is egészen más.” Tündének sok időbe beletelt, amíg megértette, ha valaki azt mondja neki, hogy ‘te vagy a legjobb barátom’, az egyáltalán nem jelent olyan fokú érzelmi elköteleződést és mélységet, mintha ez magyar szövegkörnyezetben hangzana el. „Számukra ez ennyit jelent: nagyon csíplek.”
Ugyanígy a ‘találkozzunk jövő héten’ valójában nem egy konkrét randevú megbeszélése. „Nagyon meglepődtek, amikor erre válaszul visszakérdeztem: melyik nap.”
A félreértések miatt egy időben Tünde némi sértettséget és haragot is felfedezett magában. „Meg kellett értenem, hogy ez a kultúrájuk része. Nem hazudni akarnak. Van bennük felszínesség, de ennek van oka: ezzel védik a saját köreiket. Ha pedig azon túljut az ember, igenis nagyon mély barátságok alakulhatnak ki.” Tünde elmondja: nagyon fontos, hogy az ember akarja érteni azt a kultúrát, ahol van, és ítélkezés, minősítés nélkül álljon hozzá.
„Nekem nagyon sokat segített abban, hogy itt otthon érezzem magam, hogy a szüleim eljöttek minket meglátogatni. Azzal, hogy megmutathattam nekik Alaszkát, és ők jól érezték itt magukat, mintha megkaptam volna az engedélyt, hogy ez az ország is a hazám lehessen.”
Ezzel együtt az első két-három év nagyon nehéz volt számára. Most azonban már nehezen hagyná maga mögött az országot annak ellenére, hogy a gyerekei nem Alaszkában tervezik a független, felnőtt életüket, mondván: ott nem lehet semmit sem csinálni. „Ezzel nem tudok vitatkozni. Ha 18 éves vagy, itt tényleg nincs semmi. El tudsz menni bowlingozni vagy moziba. Ide még egy normálisabb zenekar sem jön fel, legfeljebb valami ötödrangú country banda.”
És hogy ők mit csinálnak majd, ha kirepültek a gyerekek a fészekből? „Ha egy évet vagy itt, el akarsz menekülni. Nyolc év után azonban már nehéz mindezt hátrahagyni.
Nagyon megszerettem Alaszkát. Olyan csodálatos a természet, ilyet sehol másutt nem találni. Az ember áldottnak érzi magát tőle.”
Időjárás és természet
Télen Tündéék felé nem ritkák a mínusz harminc fokok. Tőlük északabbra azonban simán lehet mínusz hatvan is. „Azt nem szabad elfelejteni, hogy Alaszka milyen hatalmas: tizenhétszer akkora, mint Magyarország.” Kelley a munkája miatt rendszeresen utazik az országban, van, hogy úgy repül öt teljes órát, hogy nem megy túl a határon.
Nyáron napsütéses napokon 23-25 fok is lehet, ami a napsugarak dőlésszöge miatt sokkal melegebbnek érződik. „Tegnap egy hatmérföldes túrán voltam, aminek során egy kis tóban fürödtünk, majd a forró köveken napoztunk az óceán mellett.”
Az alaszkaiak nagyon vigyáznak a környezetükre, a növény- és állatvilágra, meséli Tünde, igyekeznek harmóniában élni mindennel. „Az egész országban egyedül Hawaiin és Alaszkában tiltottak az óriásplakátok, hogy ne zavarják a természet látványát. A legtöbb helyen korlátok sincsenek, még a szakadékok mellett sem. Valahol persze ki van téve egy jelzés, hogy vigyázz, figyelj majd, ésszel menj végig az ösvényen, de ennyi.”
Vadak, halak, s mi jó falat
Alaszkában ugyan engedélyezett a vadászat, halászat, de azt is igen szigorú feltételekhez kötik. Leggyakrabban jávorszarvasra lehet vadászni, aminek nagyon tiszta, ízletes húsa van. Amit azonban az ember az engedélyével levadászik vagy kihalászik, azt nem adhatja el. „Mindenkinek van egy kvótája, én például 30 dollárért vettem meg az engedélyt, hogy nyáron lazacot foghassak, ám azt is megmondják, mennyit horgászhatok. Ha ezt elértem, be kell fejeznem. Ezen kívül nálunk, Kenai településen összesen 21 nap van júliusban, amikor szabad dipnetting módszerrel halászni.”
Online le kell jelenteni minden egyes halfogást. Azonban a kiskapuk megtalálása, a csalások lehetősége, vagy az, hogy ki ellenőrzi ezt, az emberekben Tünde szerint fel sem merül. „Itt mindenki becsülettel betartja a szabályokat. Ami még érdekesebb: nemcsak az van meghatározva, mennyi halat foghat az ember, hanem az is, hogyan. Ha horgászás közben a pörgő csali csak véletlenül beakad egy halba, tehát az nem harapott rá, akkor kötelező visszadobni az állatot, amennyiben egyébként jól van, és nem esett komolyabb baja.
Az az elv ugyanis, hogy ha a hal nem harapott rá a csalira, akkor nem fogtad ki etikusan. Legyen fair a játék!”
Medvelottó
Bár Alaszkában lehet vadászni medvére, ennek a szabályozása a legszigorúbb. „Van az úgynevezett medvelottó: mivel védik a fajokat, nem lehet rájuk csak úgy kiváltani az engedélyt. Helyette lottózni lehet: ha kisorsolnak, akkor vadászhatsz csak. Van egy helyi születésű barátunk, aki harminc éve próbálkozik sikertelenül.”
A medvéket amúgy is nagyon komolyan kell venni. Bár a medve kifejezetten kerüli az embereket, a kijelölt túraútvonalakról nem tanácsos letérni. Ezenkívül minden kirándulónak kis csengőt kell viselnie, nehogy meglepjen egy medvét, és egy medvesprével is érdemes felszerelkeznie. A kirándulásokon pedig mindenki azon szurkol, nehogy medvebocsot sodorjon elé a balsors, mert az a találkozás bizony igen rosszul is elsülhet. Azt is meg kell tanulni, mit kell csinálni feketemedve és grizzly esetén. „Ha összekevered, abból rettentő nagy baj tud keveredni.” A feketemedve ugyanis elijeszthető, ha az ember nagynak, félelmetesnek, támadásra késznek mutatja magát, a grizzlyt viszont ez még inkább felbőszíti és egészen biztos, hogy végez veled pillanatok alatt. Grizzly ellen gyakorlatilag nincs „aktív ellenszere” egy átlagos turistának, csak az, hogy lekuporodik és halottnak tetteti magát. Ez a módszer viszont halálos lehet feketemedve esetén.
De a legfontosabb szabály, amit az embernek észbe kell vésni Tünde szerint:
„Alaszka az állatoké”.
Magyar palacsinta Alaszkában
Tünde itthon szociálpedagógusként végzett, Kecskeméten pedig védőnő társaival együtt létrehozta az E-Kecsap Alapítványt. Az ott megszerzett tudását, tapasztalatait azonban nem tudta jól kamatoztatni Alaszkában. „Itt nehezen találom azokat a lehetőségeket, ahol jól tudnék segíteni, mert nagyon más a rendszer.” Volt pár olyan segítő megmozdulás, amiben részt tudott venni, de ezek sajnos nem voltak számottevőek. „Az elején a problémákat is nehezen értettem meg, annyira más jellegűek, mint otthon. Az alkoholizmus, a szerfogyasztás igen komoly, főleg az őslakos közösségen belül. Sokan közülük a társadalom szélére lettek kényszerítve.”
Tünde úgy érzi, szociális érzékenységének hála Magyarországon meg tudta találni a szakmában a helyét, Alaszkában ezen a területen azonban gyakran ütközik falakba. „Folytonos keresgélésben vagyok, hogy itt mihez tudnék kezdeni, hogyan lehetnék hasznos. Szeretem a színházat, úgyhogy egy barátnőmmel felépítettem egy Karácsonygyár nevű interaktív színházat, amit jó darabig csináltunk telente, de ebben aztán egy idő után kiégtem.” Jelenleg egy palacsintázót üzemeltet, ahol igazi magyar palacsintát lehet rendelni.