Közgazdászból lett szarvasgombavadász – Farkas Szilvia és kutyái története

Bőrdíszművesből triflász

Farkas Szilvia 2012-ben kezdett érdeklődni a szarvasgombászat iránt. Eredeti végzettsége szerint bőrdíszműves, ám azt a szakmát inkább szülői nyomásra választotta. Nem is dolgozott benne sokáig, két év elteltével hagyta ott, amikor amúgy is kezdett tönkremenni a könnyűipar. Egy ideig eladóként dolgozott, majd a gyerekei érkezése után elvégzett egy közgazdasági főiskolát, ahol vállalkozó-szervező közgazdász diplomát szerzett.

Ezek után adta magát, hogy vállalkozásba kezdjen: kézműves ajándéktárgyakat készített, amiket aztán lakberendezési, illetve virágos boltokban értékesített. Emellé keresett magának egy olyan hobbit, amibe be tudja vonni a már meglévő két labradorját. „Mindig is voltak kutyáim, az állatok gyerekkorom óta az életem részei.” Szilvia először elkezdett vadászattal foglalkozni. „A kutyák kitanulták, de engem ez annyira nem érdekelt. Azt vettem észre, hogy emiatt az ő motivációjuk is csökken, úgyhogy elkezdtem másfelé keresgélni.”

Miért pont szarvasgomba?

Farkas Szilvia viszonylag egyszerű módszert választott: beírta a Google keresőjébe, mi az a tevékenység, amit a vadászaton kívül az erdőben lehet csinálni kutyával. A válasz ez volt: szarvasgombavadászni!

„Persze rögtön elkezdtem álmodozni: láttam magam, ahogy megyek az erdőbe és szedem a milliókat a kutyával.”

A valóságban azonban két év kellett a felkészüléshez. Elvégezte a hatósági szarvasgombagyűjtő tanfolyamot, melynek hatalmas a tananyaga. Ezzel párhuzamosan fel kellett készíteni a kutyákat is a vizsgára. A kérdésemre, hogy kinek nehezebb a kurzus sikeres elvégzése: a kutyának vagy az embernek, azonnal rávágja: az embereknek. „A kutyáknak inkább az erdőben kezdődik az igazi kihívás, hiszen ott nagyon erősek a vad szagok, ami a kutyát jobban izgatja, nagy kihívás számára a figyelmét átfordítani a gombára. Úgy kell tehát motiválni, hogy tetsszen neki, hogy ezzel foglalkozik.”

Hobbiból szakma

Szilvia eleinte az ajándéktárgykészítés mellett gombászott. Ám ahogy sorban végezte el a tanfolyamokat, szépen lassan megtanulta a módszereit annak, hogyan lehet jól kiképezni a kutyákat anélkül, hogy erre kényszerítő módszert alkalmazna. „Pozitív megerősítéssel, formálással dolgoztam, közben pedig egyre több kutyával fordultak hozzám tanácsért.” Egy idő után összeállt a tematika Szilvia fejében, hogyan is kellene jól kutyákat kiképezni szarvasgomba-vadászatra. Elkezdett ehhez már céltudatosan ebeket és gazdikat keresni. Ha például lagotto romagnolo fajtájú kutyával találkozott (ami egy olasz, kifejezetten szarvasgomba-vadászatra kitenyésztett típus), azonnal a gazda kezébe nyomta a névjegykártyáját. „Így lett az első három lagotto tanítványom. Utána már egymásnak adták az elérhetőségemet.” 

Közben a másik szakmájánál egyre szűkültek a lehetőségek, végül egy üzleti coach tanácsára elindította a szarvasgombavadász kutya tréner-tanfolyamait. „Azonnal nagyon sokan érdeklődni kezdtek iránta. Elmeséltem, hogy én is hobbiként kezdtem – szerintem ez volt a hívószó.” Most már tíz éve csiszolja a képzési módszerét.

Ennek köszönhetően ma már egy kétnapos intenzív tanfolyam alatt megtanítja azt, amihez máskülönben hosszú hónapok kellenének.

Mentorálás

A tanítványai egy részénél megmarad a gombászás hobbiszinten. De sokan vannak, akik a kurzus elvégzése után Szilvia nyomdokaiba lépnek, és ők is túrákat vezetnek, vagy vállalkozást építenek fel rá: piacon árulják a gombát, éttermeknek szállítanak be, de olyanok is akadnak, akik kutyákat képeznek.

Farkas Szilviában azonban nincs ezzel kapcsolatban féltékenység. „Közösségszervező, segítő személyiség vagyok, mentor típus. Szeretem látni a kutya és az ember fejlődését is. Én szeretem a kutyát és az embert is. Látom, hogyan csiszolódnak össze a munka során. Látom, mennyire hálásak nekem ezért, ebbe pedig nem férhet bele olyan negatív energia, mint a féltékenység.”

Szilvia munkamódszere intuitív alapokon nyugszik, ha valamiért nem működik jól a gazda-kutya közötti kapcsolat, annak az okait ösztönösen megérzi, és igyekszik finoman a megoldás felé terelgetni mindenkit – meséli. „Ezt nem lehet átadni, tanítani. Ezért pontosan azt, amit én csinálok, más nem fogja tudni.”

Miért pont labrador?

Itthon elsősorban labradorokat vagy azok keverékét használják szarvasgomba-vadászatra – avat be a műhelytitkokba Szilvia. „Ők azok, akiket az egész világon gyakorlatilag a legtöbb féle munkára használnak. Imádnak az ember mellett dolgozni, lesik, várják, hogy miben segíthetnek nekünk. Szinte mindenre alkalmasak. Futásban, ugrásban a testalkatuk miatt nem annyira jók, de keresésben, segítésben kiválóak. A lényük része, hogy nekünk segítsenek. Állítom: ha az lenne a feladat, hogy katicabogarat szedjünk, már csinálnák is, csak örüljünk.”

Nem mindegy, hogy a kutya megtalálja, vagy gyűjti is a gombát.

„Az én kutyáim óránként egy kiló gombát tudnak begyűjteni fejenként.”

Bár Szilvia tanítványai között elsősorban lagottók vannak, nem szokott nemet mondani más kutyafajtákra sem. „Személyiség kérdése, hogy szívesen dolgozik-e ilyen feladatokon. Illetve az, hogy milyen fajtájú a kutya, meghatározza azt is, hogy mit szeret inkább csinálni. Egy pásztorkutya vagy őrző-védő nem szereti annyira az orrát használni. Ezzel együtt képeztem már ki husky-t, ridgebacket, rottweilert is gombavadászatra.”

Alsópetény

Szilvia egy rövid budapesti tanulást kivéve Dunakeszin élt világ életében. Ám amikor elkezdett szarvasgombászni, olyan erdős területeket keresett a közelben, ahol van gomba. Végül itt találta ezt meg: Vácon és környékén. Először a váci erdészettől kért engedélyt szarvasgomba-vadászatra, majd a romhányi erdészettől is. Így – immár tíz éve – ezeket az erdőket járja.

Amikor a gyerekei kirepültek, azon kapta magát, hogy azt a kényelmet, amit a város addig megadott neki, már nem használja. Elkezdett hát az ismert erdői környékén házat keresni, így költözött végül a hatszáz fős Alsópeténybe. „Azt lehetett tudni, hogy ha én idejövök ennyi kutyával, és ezzel a talán elsőre furcsán hangzó tevékenységgel, akkor az idegen lehet sokaknak, úgyhogy nagyon izgultam. De végül nagyon megszerettem, az otthonom lett ez a közösség.”

Szarvasgomba-felhasználási tudnivalók

Sokan megijednek attól, hogy a szarvasgomba drága, ezért nem mernek venni. Való igaz, egy kiló 120.000 forintról indul. Annyit azonban nem érdemes vásárolni, még ha meg is engedhetnéd magadnak. Egy család számára a tészta tetejére elég egy kis darabka, ami viszont 2-3000 forintból már kijön, tehát úgy is lehet rá tekinteni, mint egy üveg minőségi borra, ami feldobja, ünnepivé teszi az étkezést.

Ha nekibátorodtál, és vennél szarvasgombát, figyelj arra, hogy nagyon kemény legyen – mondja el a legfontosabb tudnivalókat Farkas Szilvia. Vedd nyugodtan kézbe, nyomogasd meg erősen. Amit be tudsz nyomni, tapintásra gumis, szivacsos, az baktériummal fertőzött vagy kukacos. 

Fontos: a jó minőségű szarvasgombának erős az illata.

Kérd meg nyugodtan az eladót, hogy vágja meg picit a gombát, hogy megnézhesd, milyen a belseje. A kívül fekete, belül hófehér gomba csak fotón néz ki jól, azok általában még éretlenek.

Miután megvetted a szarvasgombát, otthon tekerd papírtörlőbe és tedd egy olyan – lehetőleg üveg – dobozba, ami tud picit szellőzni is. Ha a papír átnedvesedett, akkor cseréld le, hogy ne penészedjen be. Ha lehet, frissen fogyaszd, de mindenképp edd meg egy héten belül. Csak felhasználás előtt mosd meg! Addig maradjon rajta nyugodtan a földréteg, az segít konzerválni. Ha mégsem fogyasztod el pár napon belül, akkor bizonyos fajtákat le lehet fagyasztani – ez esetben viszont tisztítva tedd a mélyhűtőbe.

Szarvasgomba-vadászati tudnivalók

Szarvasgombát a fa gyökérzetéhez közel érdemes keresni, hiszen vele él szimbiózisban. A gomba a fától cukrokat kap, amit maga nem tud előállítani, cserébe a gyökeret bevonó gombafonál a fa számára mérgező anyagokat nem engedi felszívódni.

Ahol az ember egyszer már talált szarvasgombát, oda érdemes visszamennie pár hetente. 

Hogy milyen mélyen van a gomba a földben, az változó, függ az időjárástól és a gombafajtól is. A nyári szarvasgomba közvetlenül a felszín alatt van, a legdrágább és legaromásabb típus, az isztriai szarvasgomba viszont akár fél méter mélyen is lehet. „Ami igazán fantasztikus, hogy a kutyák ezt is megérzik, akár többszáz méterről” – mondja Szilvia.

A gasztronómiában nagyon szeretik még a téli szarvasgombát, amit novembertől márciusig lehet szedni. Van még a fodrosbélű, avagy kátrányszagú szarvasgomba, a nagyspórás szarvasgomba. A homoki szarvasgomba édes, ezt leginkább desszertekhez szokták felhasználni.

Tavasszal szarvasgombászati tilalom van annak érdekében, hogy a gombáknak legyen ideje, lehetősége elszaporodni a földben. Egyébként lehet őket egész évben szedni, de a legideálisabb időszak, amikor a legtöbb fajta megtalálható, ősszel van.

Azonban mielőtt mindezeken felbuzdulva nekivágnál a blökivel szarvasgombavadászni, azt fontos tudnod: akárcsak a vadak vadászata, ez is engedélyhez van kötve. Ráadásul egész Európában Magyarországon a legszigorúbb a szarvasgomba-vadászat szabályozása.

„Szoktam másutt is gombászni, így elmondhatom: szerintem jó, hogy itthon ennyire meg van kötve. Így legalább csak azok vadásznak, akik komolyan gondolják, és fenntartható módon, erdőt, vadat, kutyát tiszteletben tartva dolgoznak.”

Más gombákat Szilvia nem szokott szedni, három okból: egyrészt azokat nem ismeri annyira, másrészt ahol van jó szarvasgombatermő hely, ott nem nagyon van kalapos gomba, a kettő ugyanis egymás konkurenciája. „Amellett a kalapos gombát kosárba kell gyűjteni, mi viszont a kemény szarvasgombához zsákot viszünk. Ha abba beleteszem a kalaposat, összetörik” – magyarázza.

Női szakma

„Egyre nőiesebb a szarvasgomba-vadászat, Svédországban szinte csak nők vannak a szakmában” – árulja el Szilvia. Ennek valószínűleg az az oka, hogy a kutyakiképzésben (és a lovak tartásában is) elnőiesedés tapasztalható. „Ez azért jó, mert így el tudnak terjedni a finom kiképzési módszerek. Ezeket az érzékeny kutyákat nem kell fenyítéssel, éheztetéssel, veréssel képezni. Régebben még a magyar vizslákat is ütlegeléssel trenírozták. Olaszországban, Horvátországban viszont kölyökkoruktól fogva szarvasgombával etetik a kutyákat. Így viszont az eb azt tanulja meg, hogy az az ő tápláléka, úgyhogy a vadász aztán erőszakkal szedi ki a szájából a gombát. Ez teljesen felesleges, ez nem gombászat. Ezek a kutyák, ha jól nevelik őket, együttműködőek, és szívesen odaadják a kiásott gombát, ha kérjük.”

A Magyarországon kiásott gombák java része külföldre kerül. „Sajnos itthon nincsen rá akkora kereslet. A magyar gasztronómiából a kommunizmus idején sikerült kiírtani a szarvasgombát – mint mindent, ami egy kicsit is a luxushoz volt köthető. A régi szakácskönyvekben még abszolút megjelenik a receptekben. Most újra meg kell találni a módját, hogyan tudjuk visszavezetni a hazai gasztronómiába. A nagyon paprikás, fokhagymás ételekbe nem illik, mert az erős ízek elnyomják a szarvasgomba aromáját. De tésztára, vajba, tojásra egyszerűen tökéletes” – vallja Farkas Szilvia.

Fiala Borcsa