–

Volt egy időszak az életemben, amikor a gyerekeim kisebbek voltak, és én épp könyvírós fázisban voltam, ilyenkor minden reggel négykor keltem. Csak így tudtam ugyanis lecsípni egyedülálló szülőként annyi időt a nap elejéből, hogy tudjak a kreatív alkotással foglalkozni. Idővel aztán ez átállt ötre – amit az előzmények miatt kész luxusnak éltem meg. Ma már szabadúszóként, egy gyerekmentes háztartásban magam osztom be az időmet, mégis szeretek korán kelni, mert ilyenkor vagyok igazán hatékony, és megnyugtat a tudat is, hogy milyen sok dologgal képes vagyok végezni reggel tízre. 

Azt mondtam, korán… pedig a hajnali öt nem is számít különlegesnek – ez derült ki, amikor arról faggattam a Facebook-oldalam követőit: ki milyen korán ébred reggelente, és miért? Elöljáróban csak annyit mondhatok: a válaszaiktól azonnal rámtört a vágy, hogy délig aludjak.

„Szerethető, bár fárasztó életforma az egész családnak”

Andi Budapest belvárosában él a családjával. Mindkét gyereke versenyszerűen úszik, ráadásul két külön egyesületben, így minden hétköznap 4:40-kor kelnek. „A 17 éves van, hogy 15–18 kilométert úszik a két edzésen egy nap. Heti kilenc edzésük van. Ha délután épp nincs, akkor beájul az ágyba, felkel vacsorázni, aztán alszik tovább.”

Andi kifejezetten élvezi, hogy a reggeli órákban mindig könnyen lehet a városban közlekedni. Az őszi, téli időszak, amikor a kinti világ sötét és hideg, lelkileg is megterhelőbb, de aztán mindenért kárpótolja őket a kiekelt. „A hajnali kelés csodálatos tavasszal és nyáron. Ilyenkor nyugis a város, varázslatos a hangulata.” 

Érdekes módon a koránkeléssel nem a gyerekeknek van problémájuk, „ők nem nyafognak, talán még szeretik is”, hanem a szülőknek. „Mi nem szeretjük. De értük megcsináljuk.” Este kilenc körül már ágyban van az egész család, Andi azt mondja, ők a férjével akár már délután ötkor el tudnának aludni. 

Egészségügyi problémája a krónikus kialvatlanságtól ugyan nincsen, de az a benyomása, hogy

„a sportszülők látványosan öregszenek”.

Akik imádnak korán kelni

Zsuzsi ebéd-házhozszállítással foglalkozó cégnél dolgozik futárként hat éve. Ehhez reggelente kettőkor kel, és háromra ér be. Nagyon szereti, hogy a város ilyenkor még csendes. „Ha fél órával később indulok, már furcsállom, hogy mi ez a morajlás, egy megfogalmazhatatlan alapzaj. Fél háromkor még nincs ilyen.” A korán keléstől különlegesnek érzi magát, hamar hozzászokott. Ennek az életmódnak kifejezett előnye szerinte, hogy már délben otthon van, így övé az egész nap. És anyagilag is megéri, jól keres vele.  

Hajni 29 éve ápoló, azaz három évtizede kel 3:30-kor, ha nappali műszakra van beosztva. Nagyszénáson él, ilyenkor végtelen csend van, „csak a kakasok és pár kutya csaholása töri meg ezt. Imádom. Meseszép.” A korahajnali világ inspirálóan hat rá, a hajnali buszon néha verseket ír a napfelkeltékről.

Andi pék, ezért háromkor ébred mindennap. Szereti, hogy ilyenkor még mindenki álmos, emiatt csendesebb is, kevesebb a feszültség, és az ember is. „Az éjszakai kivilágított várost nagyon szeretem, megnyugtat, jobb kedvem lesz tőle.” Könnyű volt megszoknia a koránkelést.

„A hivatástudatom, és az, hogy imádom a munkám, mindennap visz előre, ránt ki az ágyból.” 

Legkésőbb este hétkor már ágyban van, az egészségére más módon is nagyon figyel: heti három-négy alkalommal edz, és azt is a lefekvéséhez igazítja. „Azt tapasztaltam, ha az edzésem négykor vagy azután kezdődik, nehezen alszom el.” A koránkelésből előnye is fakad, úgy érzi, sokkal frissebb az agya, könnyedén tud a feladatára koncentrálni.

A rendhagyó munkaideje egy időben a családi életére is rányomta a bélyegét, a lánya ugyanis pincérként dolgozott, így volt, hogy egy hétig nem találkoztak, vagy csak hajnalban az ajtóban futottak össze: az egyik jött, a másik ment. 

A munkájával délben végez, egykor már otthon is van, ilyenkor lefekszik egy órára, amire úgy gondol „mint az óvodai csendes pihenőre”. Ha nem is alszik el, ágyban marad.

„Csörög a pizsi”

A Nagy-Brittanniában élő Katalin 2:45-kor kel, mivel egy pici faluban lakik, és onnan jár kocsival reggelente dolgozni.