–

A logikai tévesztések olyan érvelési hibák, amelyek anélkül teszik meggyőzőbbé az adott állítást, hogy annak tartalmát hiteles és releváns információkkal támasztanák alá. Fontos hangsúlyozni, hogy a logikai tévesztések nem jelentik automatikusan azt, hogy az illetőnek nincs igaza – azt viszont jelentik, hogy gyengén érvel. A gyenge érvelés nem holmi kognitív elitizmus miatt problémás, hanem azért, mert ha hitelt adunk neki, akkor egy idő után egyre nehezebben tudunk majd különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan információk között, és egyre kevésbé leszünk felvértezve a szándékos manipulációval szemben.  

Ha viszont képben vagy a logikai tévesztésekkel, az segíthet, hogy kritikusabban gondolkodj, és ne dőlj be hangzatos, de üres szólamoknak. Nézzük a leggyakoribb érvelési hibákat! 

#1 A bizonyítási teher megfordítása

A tudatlanságra való hivatkozásnak is nevezett érvelési hiba során az illető azt mondja, hogy az ő állítása azért igaz, mert még soha senki nem bizonyította be, hogy hamis lenne; viszont azzal nem törődik, hogy neki kéne a saját állítását bizonyítania. Mondok is rögtön egy példát, hogy érthetőbb legyen: 10 millió főre becsülik azoknak a számát, akik hisznek abban, hogy igazából gyíkemberek irányítják a világot (David Icke megdöbbentő tanairól itt írtam).

Az, hogy még soha senki nem látta ezeket a hüllőszerű, alakváltó, földönkívüli lényeket, egyáltalán nem szegi az összeesküvés-elmélet hívők kedvét: szerintük ez pont azt bizonyítja, hogy a gyíkemberek mennyire okosak és veszélyesek! Aki szerint pedig gyíkemberek nem léteznek, az tessék, bizonyítsa be az ellenkezőjét!

#2 Ad hominem

A latin kifejezés jelentése „az emberre vonatkozóan”, és ez az érvelési hiba lényegében a személyeskedést takarja. Azokat az eseteket, amikor az illető érveinek igazságtartalmával nem foglalkozunk, mert az állításait a téma szempontjából irreleváns külső-belső tulajdonságai miatt utasítjuk el. Például amikor Biden és Trump között azon megy az adok-kapok, hogy a másikból azért nem lehet alkalmas elnökjelölt, mert nem elég jó golfjátékos. Vagy amikor Menczer Tamás, a Fidesz–KDNP kommunikációs igazgatója azt kifogásolja, hogy Magyar Péter női napszemüveget hord. 

#3 Csúszós lejtő 

Aki ezt az érvelési hibát alkalmazza, az azzal riogat, hogy egy adott cselekvés események pusztító láncolatát indítaná el, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy bekövetkezzen. Ám az általa felvázolt történéssorozat rendkívül túlzó, és a célja kizárólag az, hogy félelmet keltsen.

Gyakori érvelés például, hogy ha az állam engedélyezné az azonos nemű párok házasságát, akkor utána az emberek a háziállatukkal vagy az autójukkal is házasságot akarnának kötni,

vagy a majmok egybekelését is engedélyezni kéne. Mondanom sem kell, ez az érvelés teljesen fals, és meglehetősen lealacsonyító az LMBTQ-emberekre nézve.  

Gyurkó Szilvi és lánya, Benkő Lili: „Két felnőtt voltunk, miközben anya és lánya is”

WMN Life – 2024. július 15. – GySz

 

#4 Szalmabábu   

Ez egy olyan érvelési hiba, amelynek során nem a vitapartnerünk valós érveire reagálunk, hanem azok általunk kreált eltúlzott, pontatlan változataira: egy szalmabábura, amit aztán kedvünkre püfölhetünk. Tegyük fel, hogy valaki azt mondja: „a túlzott cukorfogyasztás növelheti az egészségi problémák, köztük a szívbetegségek kockázatát”. Erre a másik felcsattan: „Akkor szerinted a cukor mindenkit megöl, és be kéne tiltani? Ez teljesen abszurd!” Vagy vegyünk egy másik példát. Az illető azt írja, szerinte „több pénzt kellene költeni egészségügyre és oktatásra”. Mire valaki megvádolja, hogy „a katonai kiadások csökkentésével védtelenül akarja hagyni a nemzetet”. 

#5 A tekintélyre való hivatkozás

Nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy téma kapcsán kit tekintsünk hiteles megszólalónak. Néha előfordul, hogy a megkérdezett szakértőnek van tudományos végzettsége, de az nagyjából irreleváns az adott kérdés szempontjából. Vagy releváns a végzettsége, ám nem a kutatási területéhez tartozó dolgokban nyilvánul meg, így mégsem szakértője a témának. De az is lehet, hogy valaki ismert emberként fejt ki véleményt, és a hírneve miatt sokan rögtön készpénznek veszik a mondandóját. Ugyanakkor, ha az illető pusztán a tudományos rangjára, a vezetői státuszára, a hatalmára vagy az életkorára hivatkozva kívánja elérni, hogy higgyünk neki, ám nem prezentál minőségi, empirikus adatokkal alátámasztott érveket, az rögtön gyanús lehet.

Természetesen az is igaz, hogy bárki bármilyen témában megnyilvánulhat, de fontos átláthatóvá tennie, mire alapozza a megszólalását. Ha pedig személyes véleményt fejez ki, azt is lényeges egyértelművé tennie. 

#6 Fals dichotómia

Emberek néha szándékosan, néha kognitív torzításból adódóan, hajlamosak úgy bemutatni egy helyzetet, mintha azzal kapcsolatban kizárólag két, egymáshoz képest igencsak szélsőséges választási lehetőség lenne elképzelhető, és nem veszik figyelembe, hogy bizony létezhetnek köztes, sokkal ésszerűbb opciók is. Ilyen például, amikor valaki azt mondja egy régi ismerősének, hogy az vagy támogatja őt, vagy sosem volt a barátja. Másik eset, amikor egy ember szexuális irányultságán gondolkodunk, és úgy véljük, csak heteró vagy meleg/leszbikus lehet, és a biszexualitás mint opció, szinte fel sem merül bennünk.

#7 Csordaszellem

A bandwagon (zenészek kocsija) tévesztésnek is nevezett érvelési hiba, amikor a személy azt állítja, hogy egy bizonyos cselekedet azért helyes, mert gyakori, hiszen mindenki ezt csinálja! De ki az a „mindenki”? És miért mentene fel minket a felelősség alól, hogy rájuk hivatkozunk? Miért ne csinálhatnánk jobban?

#8 Körkörös érvelés

A körkörös érvelés leginkább azért rossz, mert nem túl jó.

De viccet félretéve, ilyenkor az történik, hogy az érv és a konklúzió, ha általában más-más szavakkal is tálalják őket, lényegében azonosak. Például amikor azt mondják, hogy „a költségvetés bővítésére azért van szükség, mert nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű anyagi forrás”. A két tagmondat szinte ugyanazt jelenti, és arról, hogy hova lett a pénz, vagy miért növekedtek meg a kiadások, nem tudunk meg többet. 

#9 Ok-okozati tévedés 

Ez az érvelési hiba még tudományos, vagy annak szánt írásokban is rendre előfordul. Sokan ugyanis megfeledkeznek róla, hogy két tényező együttjárása nem feltétlenül jelenti azt, hogy egyik a másikat okozná (és az ok-okozati viszonyt kizárólag a kísérleti elrendezés képes feltárni, a korrelációs kutatások nem). Előfordulhat például, hogy a gyilkosság miatt elítélt emberek nagy része szokott vizet inni, de ettől még nem mondhatjuk, hogy a vízivás fokozná a gyilkos indulatokat!  

Kormos Anett: Jáááj, már megint fürdőruhát kellene venni…

WMN Life – 2024. július 15. – KA

 

#10 A texasi mesterlövész

Mivel manapság szinte végtelen mennyiségű információ áll rendelkezésünkre, jó eséllyel ki lehet választani egy olyan adathalmazt, amellyel aztán látszólag alátámaszthatjuk az érveinket. Ez történik például akkor, amikor cukros üdítőitalok gyártói előtúrják, hogy abból az öt országból, ahol a legtöbb üdítőt adják el, három is a Föld legegészségesebb országai között szerepel, és anélkül, hogy más tényezőket figyelembe vennének, le is vonják a téves következtetést: ezek szerint a cukros üdítők egészségesek! Olyanok ezzel az érveléssel, mint a texasi mesterlövész, aki véletlenszerűen lövöldözik a falra, aztán, ahol a legtöbb lyukat ütötték a lövedékek, oda utólag felrajzol egy céltáblát, mintha kiváló lövő lenne. 

Valójában már önmagában kiragadni egyetlen statisztikai adatot is sokszor problémás: lehet, hogy egy kutatás az adott összefüggést igazolta egy adott mintán, mellette viszont huszonöt másik vizsgálat cáfolta azt – ezért is érdemes a szakújságíróknak, szakpolitikusoknak, különféle szakértőknek a korábbi tanulmányokat összesítő metaelemzéseket forgatniuk. 

#11 Anekdotikus érvelés

Mivel a statisztikai megállapítások sokak számára kevésbé megragadhatók, így vannak, akik nagyobb hitelt adnak a személyes történeteknek. Ám ezzel az a gond, hogy a túláltalánosítás téves következtetésekhez vezethet minket. Például amikor valaki azt mondja, hogy 

az ő nagyapja bizony napi 30 szál cigit is elszívott, mégis 98 éves koráig élt, ezért nem kell túl komolyan venni a nikotin káros hatásairól szóló információkat. 

Ennek az érvelési hibának az ellentéte is elő szokott fordulni. Tegyük fel, hogy valaki kijelenti: a skótok nem tesznek cukrot a zabkásájukba. Mire az asztaltársaság egyik tagja megjegyzi, hogy ő skót, és tesz bele cukrot. Mit lehet erre reagálni? Sok esetben vagy azt mondják rá, hogy „jó, de te vagy a kivétel” (kivételképzés), vagy megkérdőjelezik az identitását, és rásütik, hogy „ő nem is igazi skót” (érvénytelenítés). 

A logikai tévesztések sorát persze még hosszan lehetne folytatni, például a whataboutism jelenségével, amikor ahelyett, hogy egy szerző állításaira reagálnának, azt hánytorgatják fel neki, hogy miért nem egy másik témáról írt. A gyakori érvelési hibát Szabó Anna Eszter kollégám járta körül igencsak szellemesen, ha tehetitek, olvassátok el!  

Források: BBC, Grammarly, Psychology Today, YourLogicalFallacyes.com

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ rob dobi

Milanovich Domi