Nyári tábor a munkahelyen - Amikor igazán családbarát egy cég

–

Szabó Anna Eszter / WMN: Őszintén szólva, két gyerek anyukájaként rettenetesen kíváncsi vagyok, hogyan sikerült összehoznotok ezt a tábort! Elmesélitek, honnan indult a történet?

Kiss Luca: Négy évvel ezelőtt, munkavállalóktól jövő kezdeményezésként, egy ötletből indult az egész program. Az elmúlt tizenöt évben már többször felmerült, hogy de jó lenne, de mindig volt valami akadály, ami miatt végül elvetettük. Aztán négy éve a csillagok is végre úgy álltak, hogy bele mertünk vágni. Van az irodában egy százhúsz fős konferenciatermünk, előtte egy nagy, szabad területtel, és akkor valahogy összeállt a kép, hogy ezt meg tudjuk valósítani. 

László Linda: Ekkor pont a Covid után voltunk, amikor már megtapasztaltuk, milyen gyerekek mellett huzamosabb ideig otthonról dolgozni.

Ez az élmény adta az alapgondolatot, hogy akár meg is fordíthatnánk a helyzetet, és hozzuk magunkkal a gyerekeket az irodába.

Először egy hibrid megoldást tudtunk megvalósítani, azaz délelőtt külsős partnercég foglalkozott a gyerekekkel, délután már az önkéntes kollégáké volt a terep. Nagyon inspiráló volt látni, hogy a táborban nem feltétlenül érintett kollégák is önként jelentkezve tartottak foglalkozásokat a gyerekeknek. 

K.L.: Igen, többen is aktív részt vállaltunk, én például só-liszt gyurmáztam a gyerekekkel, de volt Rubik-kocka foglalkozás, többféle kézműveskedés, és sorversenyt is rendeztünk. Mindent beosztottunk, hogy ki mit visz, mit csinál, nagyon izgalmas volt.

L.L.: Végül is gördülékenyen telt el ez a három hét. A tábor végén kértünk a szülőktől visszajelzést, sőt, a gyermekek visszajelzései kiemelten fontosak, így őket is megkérdeztük, hogy mit szerettek, mit hiányoltak. Az eredmények abszolút pozitívak voltak, beigazolódott, hogy igen, ezt mi meg tudjuk csinálni, az ötlet a gyakorlatban is működik. Úgyhogy mentünk tovább. 

K.L.: A következő évben már volt lehetőség arra, hogy egész héten egyedi táborélményt nyújtsunk a gyerekeknek azzal a különlegességgel, hogy a szülővel ebédelnek a gyerekek. Ezt elsősorban azért találtuk ki, hogy a gyerekek és a szülők közös élményeket is szerezhessenek a tábor ideje alatt: ad egy bensőséges hangulatot a munkahelyi ebédnek, hogy egy órát együtt tudunk tölteni a gyermekünkkel, kicsit beszélgetni arról, hogy kinek hogy alakul a napja.

L.L.: A gyerekek láthatják, hol töltik a szüleik az irodai napjaikat, és közben a nokiás szülők között is kialakul egyfajta közösség. Valahogy ezeknek a családos ebédeknek, illetve annak, hogy a kollégák ilyen szituációban is látják egymást, van egy különleges ereje – teljesen más kontextusban ismerhetik meg egymást. Szerintem az is nagy előny, hogy az ottalvós vagy napközis táborok sokszor fárasztóak a gyerekeknek, míg itt, valamely szülő közelsége miatt az egész élmény sokkal kevésbé megterhelő számukra. A tábor ideje alatt én is úgy szervezem a megbeszéléseimet, hogy déltől egyig szabad legyek – ilyenkor együtt megebédelünk, sőt még egy kis séta vagy fagyi is belefér, de ahogy Luca is említette, a közös ebédnek mindig fontos része az élménybeszámoló.

Sz.A.E./WMN: Említettétek, hogy eleinte a szülők is kivették a részüket a gyerekek foglalkoztatásából, de mostanra már egy erre szakosodott partnert is bevontatok. Ad valami specifikumot a programokhoz az, hogy ez a tábor pont a Nokiánál van? 

K.L.: Most már két helyszínen, külön programokon vesznek részt a kicsik és a nagyobbak. A nagyobbaknak szervezünk tudományos, STEM-területekhez kötődő foglalkozásokat, például izgalmas fizikai kísérleteket. Szeretnénk őket közelebb hozni ahhoz, hogy mi mindennel foglalkozunk itt a budapesti Nokiánál.

L.L.: Mindenképpen szerettük volna megoldani, hogy a kisebbek ebéd után tudjanak pihenni, aludni. Az első évben még nem voltak korosztály szerint csoportokra bontva a gyerekek, így a délutáni pihenőt közös mesenézéssel oldottuk meg. A második évtől azonban a tábor teljesen képernyő- és kütyümentes lett. Bármennyire meglepő ez tőlünk, mint technológiai vállalattól, mi abban hiszünk, hogy a gyerekek fejlődéséhez elengedhetetlen a változatos, életkoruknak megfelelő elfoglaltság biztosítása.

Gyakorló szülőként tudjuk, milyen hosszú a nyár, és milyen nehéz megtalálni a megfelelő egyensúlyt. Kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy minden gyermek be tudjon illeszkedni, és kapcsolódni tudjon másokhoz. 

A tábor biztonságos és elfogadó közeg, ahol a kirekesztésnek és bántalmazásnak nincs helye. A résztvevő nokiás gyerekek biztonságát és érzelmi jóllétét elsődleges szempontnak tartjuk. Egy ilyen méretű és nemzetközi hátterű munkahelyen természetes, hogy a gyerekek is megtapasztalják, mennyire sokfélék vagyunk – ezt tükrözi a tábor is, ahol nyitottabbá válnak egymás iránt.

Több mint 60-féle állampolgárságú, több száz külföldi kollégánk van, és bár a tábor magyar nyelvű, szeretettel fogadjuk azokat a gyerekeket is, akik most barátkoznak a magyar nyelvvel, vagy éppen még tanulják azt.

Sz.A.E./WMN: Hány gyerek vesz részt a táborokban? 

K.L.: Összesen 120 gyermeket tudunk táboroztatni, ez három teljes hét, minden gyerek egy hetet tud itt eltölteni egyben.

Sz.A.E./WMN: És ez hány szülőt segít ki?

K.L.: Körülbelül 80 családot segítünk ezzel a programmal. Vannak kollégák, akik egy gyereket hoznak, de az sem ritka, hogy egyszerre hármat. A legtöbb táborral összahasonlítva itt az is hatalmas segítség, hogy különböző korosztályú gyerekeket egy helyre tudnak hozni a szülők. Logisztikai szempontból ez óriási könnyebbség.

Sz.A.E./WMN: És akkor jól értem, hogy ez ingyenes?

L.L.: Teljesen díjmentes, igen. 

Sz.A.E./WMN: Mit gondoltok, a munkához való hozzáállást mennyiben tudja befolyásolni, ha például adott egy ilyen lehetőség? Hathat a munkakedvre, kreativitásra, produktivitásra is?

K. L.: Már önmagában az pozitív dolog, hogy ez egy munkavállalói kezdeményezésként indult, amelyet a vezetőség támogatásával és a kollégáink segítségével meg is tudtunk valósítani. Igyekszünk minden olyan ötlet megvalósítását támogatni, amelyek a közösséget szolgálják. Munkavállalóként szerintem nagyon fontos azt érezni, hogy az igényeink fontosak, az ötleteink pedig értékesek. Ez a fajta felhatalmazottságérzés kifejezetten jótékonyan hat a munkakedvre, a kreativitásra és a produktivitásra is – hiszen ha látjuk, hogy van hatásunk, és amit csinálunk, annak van foganatja, az önmagában ösztönző. Ez motivál minket arra is, hogy újra és újra megújuljunk, és továbbfejlesszük a meglévő programjainkat, juttatásainkat.

L.L.: Ez abszolút így van, amibe talán ritkábban gondolunk bele, az az, milyen hatással lehet egy családbarát munkahelyi közeg a gyerekek kapcsolódási mintájára. A Nokiához hasonló munkahelyeken, ahol a gyerekek napi szinten megtapasztalják, hogyan működik egy támogató, emberközpontú munkakultúra – ahol a felnőttek mosolyognak, viccelnek, figyelmesen kommunikálnak egymással –, olyan élmények érik őket, amelyek formálják őket. Gyakran elfelejtjük, de ilyenkor is példát mutatunk. A gyerekek figyelnek, megjegyzik, amit látnak és hallanak – ezek a benyomások pedig dolgoznak bennük.

Ez teljesen más típusú stimuláció, mintha évente egyszer, egy családi napon bepillantást nyernének a munkahely világába: megpörgetik őket egy forgószéken, rajzolnak valamit, majd mennek is haza. Itt valódi, hiteles emberi interakciókat látnak nap mint nap – ez pedig észrevétlenül, de mélyen hat a szociális fejlődésükre. 

Sz.A.E./WMN: Hát igen, ha a gyerek amúgy azt látja, hogy dolgozni annyit jelent, hogy idegesek, stresszesek vagyunk, nem szívesen járunk be, azzal már eleve milyen benyomásuk lesz a felnőtt életről és a munka világáról.

L.L.: Pontosan. Egyáltalán nem mindegy, hogyan lát minket a gyerek a munkahelyünkön. Nemcsak a nyári táborokon keresztül, hanem azokon a hétköznapokon is, amikor egyszerűen be kell hozni őket – például mert máshogy nem megoldható. A pozitív, befogadó légkör számomra is sokat jelent: ilyenkor én is nyugodtabban, magabiztosabban tudom kezelni a helyzetet, és a gyerekem is kiegyensúlyozottabban érzi magát. Legutóbb például a lányom két kollégámak is bemutatotta a frissen tanult kártyatrükköt és klassz élmény volt mindenkinek.

De ezekben a helyzetekben nemcsak jól érzi magát, hanem tanul is. Azt is megtapasztalja, hogy vannak terek, ahol halkabban kell lenni, észrevétlenül gyakorolja az alkalmazkodást. Ezek az élmények segítenek abban, hogy a munka világa ne tűnjön idegennek, hanem biztonságos térként épüljön be az élményvilágába.

Sz.A.E./WMN: Kik veszik elsősorban igénybe a tábort, anyák, vagy apák is? 

K.L.: A nők-férfiak aránya 33-67 százalék nálunk, magától értetődő, hogy anyukák és apukák is élnek a lehetőséggel. A nyári tábor nem különbözik ebből a szempontból sem a többi családbarát juttatásunktól, arra törekszünk, hogy a szülőket egyformán támogassuk, legyen szó anyukákról, apukákról vagy örökbefogadó szülőkről.  

Sz.A.E./WMN: Elhangzott a „családbarát“ kifejezés. A táboron és az egyértelműen pozitív szemléleten túl mit jelent még?

K.L.: Változatos módon igyekszünk támogatni a családos kollégákat, ha valamit ki kellene emelnem, akkor a 90 napos fizetett apaszabadságot mondanám. Ezt a teljeskörű juttatást az éves alapszabadságon felül biztosítjuk minden friss apukának. Nagyon jó látni, hogy az apukák, valóban kihasználják ezt a lehetőséget. Nemrégiben az egyik fejlesztőcsoportban három érintett apuka is volt szinte egy időben. A csapat megoldotta ezt a munkaszervezést tekintve nehéz helyzetet. Visszatérésüket követően jó volt látni, hogy mennyit jelentett nekik a családdal együtt töltött minőségi idő. 

Sz.A.E./WMN: A családosok kiemelt támogatását hogyan élik meg más munkavállalói csoportok a cégen belül? 

L.L.:  Pozitívan, büszkén. Nem tapasztaltunk ezzel kapcsolatban semmilyen feszültséget, sőt. A tábor inkább egy új kapcsolódási felületet hozott létre: olyan kollégák is találkoznak, akik a hétköznapokban nem dolgoznak együtt, így csapatépítő hatása is van. Célunk, hogy minden kolléga érezze: itt van lehetősége kapcsolódni. Több mint 40 aktív sportklub működik nálunk, és számos közösség épül nem a gyerekek köré. Azt látjuk, hogy mindenki megtalálhatja a saját közegét, ha szeretné – és ahogy korábban említettük, ha valami még hiányzik, van tere és támogatása annak, hogy létrehozza, csak kezdeményezőkészség kell hozzá. A lehetőség mindenki számára adott.

Sz.A.E./WMN: Globálisan a Nokiánál egyébként hasonló a gyakorlat? Mi a visszhangja például a tábornak? 

L.L.: Épp a tábor ideje alatt volt egy felsővezetői megbeszélés, így személyesen is láthatták, hogyan működik nálunk – és teljesen odavoltak érte! Külföldön is vannak hasonló kezdeményezések, de az, hogy mi három hetet is össze tudunk hozni, szinte egyedülálló. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, ami különösen jó érzés.

Sz.A.E./WMN: Sok munkáltató tart attól, hogy ha túl nagy teret engednek a munkavállalóknak, azzal esetleg visszaélnek, de ha jól értem, nálatok pont fordított a hozzáállás. 

K.L.: Nálunk már a Covid előtt is bevett gyakorlat volt a home office, mindennapossá és elterjedtté viszont egyértelműen ekkor vált. Szerencsére pillanatok alatt alkalmazkodtunk az új helyzethez és azóta is így dolgozunk. Nem érezzük szükségét annak, hogy visszatérjünk a teljes munkaidős irodai jelenléthez.

L.L.: Igen, sok cég mostanában visszarendeződne a járvány előtti, kötöttebb működéshez, de mi tudatosan más utat választottunk. Nálunk minden munkavégzési forma nyitott lehetőség: dolgozhat valaki fixen irodából, hibrid rendszerben vagy akár teljesen otthonról is – természetesen a csapattal, a vezetővel és a munkakör sajátosságaival összehangoltan, közösen megbeszélve, a csapatnormák mentén. Igyekszünk ebben a lehető legnagyobb rugalmasságot biztosítani.

Nemcsak a vállalati kultúránk, de az operatív működésünk alapja is a bizalom. Minden rendszerünk, folyamatunk erre épül, a vezetői szemlélet pedig ezt erősíti és közvetíti a mindennapokban – ez határozza meg, hogyan dolgozunk együtt nap mint nap.

Szabó Anna Eszter