Az információ hatalom

Legalábbis így szól a mondás. De mi a helyzet, ha a dömpingszerűen felénk áramló híreknek csak a töredéke hasznos, a többi pedig egy olyan önmagát is gerjesztő folyamat része, amelynek napi szinten a saját bőrünkön érezhetjük negatív hatásait? Persze nem a XXI. század embere az első, akit érint az információs túltelítettség, de tény, hogy a történelem során korábban nem tapasztalhattuk ilyen széles körben és ennyire súlyosan a hatásait.

„Egy 2009-ben megjelent tanulmány szerint egy átlagos amerikai polgár összesen napi 34 gigabyte információt fogyaszt különböző csatornákon, és ez a szám 1980 óta a három és félszeresére nőtt.

A minket érő információ növekvő mennyisége azonban nem új jelenség, és nem is feltétlenül a digitális technológiákhoz kapcsolódik. Az elődeink ugyanúgy küzdöttek vele egyes technológiai újítások bevezetése után” – magyarázza Tauzin Tibor.

Példaként a nyomtatás és a nyomtatott könyvek megjelenését hozza fel, ami hasonló aggodalmakat szült, mint ma az internet és a közösségi média térnyerése. Igaz, mostanra szinte mindenki érezheti a bőrén, hogy a két lépés közt – hatását tekintve – hatalmas különbség van. Az egyik szembetűnő eltérés a szakember szerint, hogy az internet több ember számára érhető el, mint a könyvek (persze könyvesboltba is mindenki járhat, de mobiltelefonja ma már valószínűleg több embernek van, mint házikönyvtára).

„A másik, hogy az internet mindenhol jelen van az életünkben a fürdőszobától, a szabadidős tevékenységeken át egészen a munkahelyig, miközben keveredik miatta a munka, a szórakozás és magánélet” – sorolja a kutató.

A harmadik lényeges különbség szerinte, hogy a digitális eszközök figyelmeztetést küldenek arról, hogy ha új hírt vagy új üzenetet kaptunk. A felénk áradó információ elől tehát kevésbé tudunk elfordulni, mint valaha. A túltelítettség pedig egyenes következménye a sok különböző csatornán, állandóan érkező, ám gyakran legfeljebb csak közepesen érdekes információnak.

Ha ki lehet tenni a „megtelt” táblát

Hogy pontosan milyen folyamatok játszódnak le bennünk ilyen mennyiségű információ hatására? Ahogy arra a szakértő rámutat: az idegrendszer információfeldolgozási kapacitása véges. Épp ezért a folyamatosan érkező új és új üzeneteket egy ponton túl nem tudjuk feldolgozni.

A közhiedelemmel ellentétben, az emberi idegrendszer csak korlátozottan alkalmas multitaskingra, azaz arra, hogy egyidejűleg végezzen több feladatot is.

„Ez csak olyankor lehetséges, ha egy részfeladat automatizálódott és nem igényel figyelmi kapacitást – így tudnak például a profi hangszeres zenészek beszélgetni zenélés közben. Ha egy feladat elvégzéshez több figyelemre van szükség, akkor valójában nem egyszerre végzi az idegrendszer a munkát, hanem felváltva ide-oda ugrál a figyelmi fókusz a két teendő közt. Amikor valaki például egyszerre olvas híreket és próbál válaszolni másoknak, akkor romlik a teljesítménye, ráadásul nem is csak az egyik, hanem általában mindkét feladatban egyszerre” – mondja Tauzin Tibor.

A túlzott mennyiségű adatból tehát – érkezzen akár több, akár egy forrásból – az idegrendszer megpróbálja kiszűrni a megbízható, lényegre törő, számunkra érdekes híreket. Ez azonban a szakember szerint sokszor nem elég, ezért más megoldásokkal is igyekszik kompenzálni, ha információdömping éri; kialakulhat például, hogy az aktív információkeresés helyett teljesen a másoktól érkező információkra hagyatkozunk, ami viszont kiszolgáltatottá és esetlegessé teszi a tájékozódást.

„Akik viszont épp ezt az esetlegességet zárnák ki azzal, hogy aktívan kutatnak a hírek után – hogy szelektálni tudjanak a rendelkezésre álló hatalmas mennyiségű adatból –, gyakran kezdenek olyan forrásokra támaszkodni, amelyek kizárólag az előzetes véleményüket támasztják alá. Ez szintén ellehetetleníti a tájékozott döntéshozást, és párhuzamosan vele megjelenhet az is, hogy valaki bizonyos információkat teljesen kizár” – teszi hozzá.

A szakértő szerint sokaknál megfigyelhető volt a járványidőszak alatt, hogy szándékosan elkerülték a koronavírussal kapcsolatos híreket, mert túltelítődtek velük. Ez a megoldás, bár csökkentheti a szorongást, elővigyázatlanságot okozhat.

Másképp dolgozza fel az információt az introvertált és az extrovertált ember
A nagy mennyiségű információ feldolgozásában személyiségbeli különbségek is lehetnek. Az introvertált és extrovertált emberek eltérő viselkedésének egy lehetséges magyarázata szerint az idegrendszer optimális ingerlési szintje (az unalom és túlingerlés közti ideális állapot) más lehet ennél a két személyiségnél. Az introvertáltaknak valószínűleg kevesebb bejövő információ is elég ahhoz, hogy telítődjenek, míg az extrovertáltaknak ez a küszöb magasabban lehet.

Szétszórttá tehet és az elvárásainkra is hatással van

„Ha valaki ahhoz szokik hozzá, hogy gyakran értesül új hírekről, folyamatosan naprakész az ismerősei életével kapcsolatban, és a kikapcsolódás során is harsány, gyors ingerek érik, akkor az információáramlás normális, lassabb tempója mellett unatkozni fog. Ez pedig azt eredményezheti, hogy nem egyszerűen külső kényszer miatt – amit például a közösségi média gerjeszt – fogyasztja majd az új információt, hanem ez a folyamat belső szükségletté is válik, mert a kevesebb új információ egyben unalmat is jelent” – mondja Tauzin Tibor.

Ez a belső igény pedig, vagyis, hogy mindig valami új és izgalmas történjen, elterelheti a figyelmet az éppen aktuális tevékenységről. Szétszórttá tehet, mert nem lesz elég csak egy dologgal foglalkozni, egyszerre több tevékenység, több hírforrás kell. Ilyenkor kaphatja magát azon az ember, hogy munkavégzés közben (és helyett) a telefonját nézi, a Facebookját, Instagramját és a Twitterét ellenőrzi, miközben fél tucat oldal van megnyitva a böngészőjében. Mivel a figyelem megosztása az ilyen elfoglaltságok közt nem lehetséges zökkenőmentesen, ezért a hatékonyságunk is leromlik.

Ez a több felé osztott figyelem pedig a szétszórtság mellett szorongást és a kontrollvesztés érzését okozhatja, hiszen sem a magunknak támasztott elvárásoknak (mint a hatékony munkavégzés), sem pedig a külső elvárásoknak (azonnali válasz egy barát sürgető kérdésére) nem tudunk megfelelni.

Mindegy, mi az ára, csak le ne maradjunk valamiről!

A túl sok információ nemcsak a megismerési, hanem az érzelmi működésünkre is hatással van. A szakember felhívja rá a figyelmet, hogy az információs szorongás több ok miatt is megjelenhet: az egyik, ha valaki úgy érzi, hogy nem jut hozzá a minőségi információhoz, ami a döntéséhez vagy a feladata ellátásához lehet szükséges. Ez megjelenhet utólag, vagyis egy feladat ellátása, döntés meghozása után, de kialakulhat előre is, ha valaki úgy érzékeli, hogy nincs ideje vagy kapacitása megtalálni a számára lényeges háttérinformációt.

„A hozzáférhető információ minősége sokszor sajnos nagyon kiszámíthatatlan. Nem mindig világos, hogy honnan lehet megszerezni egy döntő információt: egy munkatárstól, egy baráttól, kézkönyvből, internetről, szakirodalomból? Mindegyik másfajta keresési stratégiát és sok időt igényelhet.”

Az információs szorongás másik fő oka Tauzin Tibor szerint, ha valaki nem az információ minősége miatt aggódik, hanem azért, mert úgy érzi, a számára lényeges információ el sem jut hozzá, vagy legalábbis nem időben. Erre lehet példa a FOMO jelensége, vagyis a félelem attól, hogy kimaradunk valami fontos, vissza nem térő eseményből.

„Paradox módon a kimaradástól való félelem is további információfogyasztásra ösztönöz, vagyis létrehozhat egy ördögi kört, amiben az információ fogyasztója mindenképp rosszul érzi magát: akkor is, ha lemarad valamiről, és akkor is, ha folyton a híreket bújja, hogy nehogy lemaradjon valamiről” – teszi hozzá.

Tényleg fontos tudni, mi van a volt kollégiumi szobatársunk exférjével?

Az információs túltelítettség társadalmi szintű jelenség, ezért a szakember szerint társadalmi szinten is reagálni kell rá. Az egyéni megoldások ugyanis erőfeszítést és céltudatosságot igényelnek, vagyis pont azt a figyelmi erőforrást, amiből az információs túltelítettség miatt kevés van.

„Amíg társadalmi válasz nem születik erre a kérdésre, addig kizárólag az egyéni megoldások maradnak, de szerencsére léteznek ilyen módszerek, és ezek ráadásul jól alkalmazhatók. Az egyik az információhoz való hozzáférés korlátozása, a másik az információ minőségére való fokozottabb odafigyelés. Az online információhoz való hozzáférést számtalan applikáció képes nyomon követni, ezek közül több is lehetővé teszi, hogy beállítsuk magunknak, mikor ne engedélyezze az új hírek, üzenetek letöltését. De nem kell hozzá külön alkalmazás, hogy korlátozzuk az információhoz való hozzáférést, néha elég egy döntés is. A munkahely és a magánélet szétválasztása például a virtuális térben is fontos, így külön elérhetőséggel, és akár külön eszközzel a magán és munkahelyi levelezésre megakadályozható, hogy még hétvégén vagy a szabadság alatt is megtaláljon a munka” – tanácsolja a szakember. 

 

Odafigyelni az információ minőségére ennél némileg nehezebb, de ugyanilyen fontos. Az információs túltelítettséggel kapcsolatos kutatások eredményei Tauzin Tibor szerint arra utalnak, hogy

nem általában a sok információ zavaró, hanem a rosszul strukturált, sok lényegtelen részt tartalmazó információ.

„Rossz hír, hogy bár információból több áll rendelkezésre, mint valaha, a jó minőségű információ nem gyarapszik olyan ütemben, mint a rossz, vagyis egyre nagyobb információs zűrzavarban keressük a számunkra lényeges tudást. Ezzel együtt is fontos azonban, hogy ha módunk van rá, akkor minden olyan helyzetben válasszuk a tömörebb és összeszedettebb összefoglalókat, amikor ez lehetséges. Érdemes azokat az információforrásokat előnyben részesíteni, ami nem a figyelmünk fenntartásában érdekelt (ahogy például a közösségi média), hanem abban, hogy lényegre törően mutasson be elemzéseket. Ugyanígy érdemes lehet megfontolni, hogy a megfelelő csatornán történjen a kommunikáció. A jól strukturált és kész információ befogadása írásban gyorsabb, mint szóban (ezért nem hatékony a munkahelyi megbeszélések egy része), azonban, ha szükséges az egyeztetés másokkal, akkor egy beszélgetés verhetetlen (ezért tud mégis hatékony lenni a munkahelyi megbeszélések másik fele).”

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Tanulj meg újra jelen lenni a saját életedben!

A túl sok információ okozta stresszt egyszerűbb megelőzni, mint kezelni. Ennek legkézenfekvőbb módja, ha az elfogyasztott információ mennyiségére és minőségére is odafigyelünk. Ha ez nem lehetséges – és nem lehetséges mindig, mert nem egyéni, hanem társadalmi jelenségről van szó – akkor a stressz- és szorongásoldás hagyományos módszerei jöhetnek szóba. Ennek legjobb módjai azok, amik folyamatos, hosszan tartó koncentrációt igényelnek, amilyen a sportolás, hobbik gyakorlása vagy akár csak egy jó beszélgetés másokkal.

„Az információs túltelítettség számos negatív hatását csak úgy lehet elkerülni, ha hagyunk időt arra, hogy eltávolodjunk az információs dömpingtől.

Ez csökkentheti a stresszt és a szorongást, jobb döntésekhez vezethet, új ötletek megszületését segítheti elő, hiszen az új ötleteknek is szüksége van inkubációs időre, vagyis arra, hogy egy problémát félrerakjunk, majd újra elővegyük és gondolkodjunk rajta. A kognitív működésünk viszonylag rugalmas, vissza lehet szoktatni az idegrendszert arra, hogy ne akarja habzsolni az új információt, de ehhez némi erőfeszítésre van szükség.”

Ha valaki tehát el tud mozdulni a mindennapjaiban a kevesebb, de jobb minőségű, jobban strukturált információk befogadása felé, ha hagy magának időt a pihenésre is, akkor újra megtanulhat igazán odafigyelni másokra és – ami a legfontosabb – magára is.

Filákovity Radojka

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Dean Mitchell