A logikai tévesztések nem jelentik automatikusan azt, hogy az illetőnek nincs igaza – azt viszont igen, hogy gyengén érvel. A gyenge érvelés nem holmi kognitív elitizmus miatt problémás, hanem azért, mert ha hitelt adunk neki, akkor egy idő után egyre nehezebben tudunk majd különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan információk között, és mind kevésbé leszünk felvértezve a szándékos manipulációval szemben.
Elöljáróban csak annyit: „húsvét hétfő milyen napra esik?”
A diktátoroknak diktálnak, a rómaiak pedig a radiátorokkal vívtak életre-halálra. Vagy mégsem? Ti mondtátok, és még ennél cifrábbakat is, nézzétek:
Érthetsz bármennyire ahhoz, amiről posztolsz, MINDIG jön valaki, aki szerint amatőr vagy. De miért élvezzük annyira kioktatni a másikat?
A pletykának még a képzelet (és a józan ész) sem szabhat határt…
Nagyon keveset beszélünk róla, de a pattanásosság rendkívüli módon képes megroggyantani az ember mentális egészségét. Éppen ezért veszélyes, ha tisztátalannak, igénytelennek bélyegzünk meg valakit, aki ezzel a problémával kínlódik. Egy érintett nő gondolatai egy kommentáradat kapcsán.
Valljuk be, mindannyian függők vagyunk, akik naponta pörgetjük a Facebookot, csak különböző mértékben, és van, akit ez nem zavar. Másokat viszont annyira, hogy inkább a teljes megvonást választják. De létezik-e köztes megoldás, tehát jelen lenni a közösségi médiában, de nem hagyni, hogy uralkodjon felettünk? Erre keressük a választ.
„Vajon miért van az, hogy az emberi szenvedést szeretjük kilóban mérni?” – teszi fel a kérdést Steiner Kristóf, mert az a tapasztalata, hogy még ebben is folyton egymásra licitálunk, ahelyett hogy megértéssel fordulnánk a másik búja-bánata felé.
Ha celeb, akkor biztosan sok pénze van, és bármit megtehet, amit akar – gondolják sokan, és erre hivatkozva aztán szabadjára engedik a rosszindulatukat a kommentszekcióban. Steiner Kristóf is gyakran találkozik ezzel a jelenséggel, ezért most az egyszer szeretne rá érdemben reagálni.
Múlt hét végén önhibájából életét vesztette egy 17 éves fiú. Az internet népe pedig összegyűlt, hogy pálcát törjön felette. De miért ugrunk azonnal annak, aki megbotlik, és ítélkezünk csípőből: megérdemelte a halált?