–

Az ismerkedés egyik legnagyobb rákfenéje, hogy az ember sosem lehet benne százszázalékig biztos, hogy a kiszemeltje valóban független. Hiszen ha csak az illető nem visel jegygyűrűt – de manapság ez nem feltétlenül divat – és annak nyomai se látszanak az ujj bőrén, ha a célszemély mindig felveszi a telefont, amikor hívod, ha gyakran ér rá, és a közösségimédia-felületei sem árulkodnak egy bájos feleségről, meg két gyerekről, mégis honnan tudhatná az a bizonyos harmadik, hogy neki ebben a szerelmi történetben csak egy mellékszerep jutott?!

Én legalábbis ezzel vigasztaltam magam, amikor az első randevú előtt nem sokkal egy elejtett félmondatból rájöttem, hogy Gábor, akinél többször is egyértelműen rákérdeztem a párkapcsolati státuszára, nős. Addigra már túl voltunk néhány kellemes telefonbeszélgetésen, jöttek-mentek az üzenetek, de valójában még nem történt „semmi helytelen”. Szerinte.

Nekem ugyanis egészen más volt a véleményem, és hosszú napokon át gondolkodtam azon,  vajon szóljak-e az ifjú feleségnek, hogy a férjét a házastársi eskü nem igazán tartja vissza a kalandozástól. Végül nem tettem – és máig sem tudom, hogy jól döntöttem-e.

A házas férfiak 20, a házas nők 13 százaléka lép félre

Bármi lehet megcsalás attól függően, hogy mit tartalmaz a felek írott vagy íratlan párkapcsolati szerződése. Vannak, akik szerint a flört belefér, akadnak, akik azt mondják, már egy másik nő Instaképeinek lájkolása is igencsak véleményes, mások szerint pedig a konkrét aktus, vagy akár párhuzamosan folytatott kapcsolatok is elfogadhatók, ha azok transzparens módon vannak kezelve. Sokféle igazság létezik, és ha kapcsolat mindkét (vagy több) tagja számára a helyzet komfortos és legitim, ki mondhatná meg, hogy a megcsalás megcsalás-e egyáltalán?

Azokban az esetekben azonban, amikor a felek által monogámként definiált kapcsolat mellett valaki kerülőutakon jár, megnő az érzelmi teher, fokozódik a stressz általános szintje, veszélybe kerül a pszichés egyensúly és a fennálló kapcsolat által biztosított gazdasági közösség nyújtotta biztonság is 

– foglalja össze a Psychology Today.

Ha ehhez azt is hozzátesszük, hogy a Forbes beszámolója szerint a házasságok 60 százalékának végét az egyik fél hűtlensége okozza, eléggé nyilvánvaló, hogy félrelépni egész egyszerűen nem éri meg. Miért teszik meg sokan mégis?

A Techreport jelentése szerint a nők általában azért, mert a párkapcsolatban nem elégülnek ki érzelmi szükségleteik (40 százalék), mert tudni akarják, vonzóak-e, kívánatosak-e még (30 százalék), 11 százalékukat pedig az motiválja, hogy bosszút álljanak a partnerükön valamely vélt vagy valós sérelemért. A férfiak ugyanakkor ebből a szempontból „egyszerűbbek”: több szexre és izgalmakra vágynak (40 százalék), vagy az alacsony önbecsülésüket akarják gatyába rázni (25 százalék).

Úgy tűnik, sokat számít az is, hogy az egyénnek hány szexuális partnere volt a tartós elköteleződés előtt. Azok ugyanis, akik nem tudták „kiélni” magukat, gyakrabban lépnek félre. 

Az utóbbi harminc évben egyébként körülbelül 40 százalékkal nőt a hűtlenség aránya, ami sokkolóan hangzik ugyan, de ha azt is hozzátesszük, hogy egy – az EvoS Journalban megjelent – tanulmány szerint ez valójában „csak” azt jelenti, hogy mára minden 100 házasságban élő nőből 13, míg 100 férfiból 20 lép félre, talán mégsem rendül meg a világba vetett hitünk olyan nagyon.

Emellett számít a pár kora is, a 30 év alattiak ugyanis bátrabban és gyakrabban bonyolódnak afférba.

Érdekes továbbá az is, hogy bár a jelentés szerint a megkérdezettek 76 százaléka véli úgy, hogy megcsalni valakit elfogadhatatlan és erkölcstelen dolog, csupán a félrelépők 47.7 százaléka vallja be partnerének, mi történt – igaz, ők viszont jellemzően az esetet követő hét naptári napon belül.

Elmondod-e valakinek, hogy megcsalják?

Társadalmunknak vannak írott és íratlan szabályai. Az egyik legrégebbiként azonosított, általános érvényű szabályzatot pedig még azok is gyakran alkalmazzák, akik nem is hisznek a vallásban, ami tető alá hozta ezt az etikai kódexet. Így aztán a „Felebarátod házastársát meg ne kívánd!” széles körben elfogadott közös tudásunk része. Vagyis megcsalni valakit erkölcsileg elítélhető. Akárcsak folyton beleütni az orrunkat más dolgába. Meg aztán „mindenki csak saját magáért felelős, jobb a békesség, az asszony szoknyája sok mindent eltakar, nehéz a férfinek a gatyájában tartania, amije van”, ráadásul úgyis mindig mindenki a hírhozóra haragszik.

Ugyanakkor meg mi számít nagyobb árulásnak? Ha a partnered megcsal, vagy az, ha körülötted már mindenki tud róla, csak neked nem szólt senki?

A The Hook Up Podcast kutatásából az derült ki, hogy az emberek 92 százaléka szeretné, ha szólnának neki a többiek, amikor megtudják, hogy a partner félrelép. (Egy rögtönzött, abszolút nem reprezentatív közvéleménykutatást én is végeztem a különféle közösségi csatornáimon, és csupán egyetlenegy ember mondta: ő nem akarná, hogy szóljanak neki.)

Ennek azonban némileg ellentmond, hogy csupán a válaszadók 53 százaléka vélte úgy, hogy kötelessége tájékoztatni kedves ismerősét vagy barátját arról, hogy megcsalják. A különbséget a bizonytalanságok és a bajtársiasság megléte okozza, a megkérdezettek 48 százaléka ugyanis úgy vélte, a dolog egész egyszerűen nem az ő felelőssége, 23 százalékuk esetében az egyik barátjuk volt a félrelépő fél, így inkább melléálltak, 22 százalékuk pedig azért maradt csöndben, mert nem volt elég biztos a dolgában. 

Mit vagy kit ünneplünk pünkösdkor? – a Szentlélek jelentése

WMN Life – 2024. május 19. – MLM

 

Ami bizonyos szempontból érthető is, hiszen meglehetősen ritkán kapunk valakit rajta „in flagranti”, egy félreértés miatt pedig nem igazán éri meg felkavarni az állóvizet. És mégis, ki akarná a nyakába venni az egész hacacárét, nem igaz?!

Hallgatni arany, hazudni bűn

Nemrég a Threadsen egy dekoratív, kedves lány posztját olvastam, melyben elmesélte, hogy egy pasi napokon át bombázta üzenetekkel. Annak ellenére, hogy a srác profiljából teljesen egyértelműen kiderült, hogy az illető nős ember. A lány végül print screeneket készített, elküldte az illető feleségének, és azt fejtegette, nem érti, hogy lehet egy férfi ilyen tiszteletlen a párjával szemben.

Kívülről nekem elég egyértelműnek tűnt a helyzet: volt a történetben egy „rossz” – a férj, és két áldozat – a feleség, meg a felszedni próbált, teljesen független harmadik. (Félreértés ne essék, nem gondolom, hogy egy párkapcsolat elakadása kizárólag az egyik fél „hibája”, de azt igen, hogy a megoldás csak eseti jelleggel fekszik egy harmadik fél ágyában, szóval nem valószínű, hogy éppen ott kell keresni.) Nekem tehát magától értetődő volt, hogy a lány erkölcsi értelemben helyesen cselekedett. Nem úgy a kommentelőknek!

„Majd beszéld meg a gyerekeivel, hogy anya-apa azért mentek szét, mert neked akciózni kellett. Több ezer család csak azért van egyben, mert a felek ilyen-olyan módon »elfoglalják« magukat”

– írta az egyikük.

„Már az óvodában is azt tanítjuk a gyerekeknek, hogy ne árulkodjanak, és hogy más dolgába nem szabad beleszólni. Te meg, a nagy igazságosztó, értett, felnőtt nő, a következményeket át nem gondolva, játszod az erkölcshuszárt. Gratulálok!” – tette hozzá egy másik nő.

„És ezzel szétrobbantottál egy családot… Az nehezedre esett volna, hogy elküldöd a pi.ba és letiltod? Ez így károkozás és árulás volt” – értett egyet egy férfi kommentelő.

Mások azonban úgy vélték, hogy minden hasonló helyzetbe kerülő nőnek ugyanezt kellene tennie:

„A kettős mérce itt felcseszi az agyam. Milyen érdekes, hogy főleg férfiak véleménye, hogy ez szemét dolog volt! […] Nem a szerető barmolja szét a házasságot ebben az esetben, hanem a pasi. Dehát mindig a nő a kurva. Persze” – írta az egyikük.

„Itt mindenki csalja a párját? Lehet, hogy nem csalta meg, de azt akarta. Amúgy a nő hálás lehet, hogy nem kell hazugságban leélnie az életét, mert már tudja, hogy a háta mögött csalják” – foglalta össze sokak véleményét egy másik kommentelő.

Minden éremnek két oldala van

Petra férje egy szép napon előállt, és közölte, hogy szerelmes az egyik kolléganőjébe, ezért elköltözik. Ekkor a párnak már két kicsi gyereke volt, és bár Petra is érezte, hogy a kapcsolatuk nincs éppen a legjobb passzban, eszébe sem jutott, hogy míg ő próbál egyenesbe jönni egy újszülött és egy hároméves mellett, addig a férje már más karjaiban vigasztalódik. A kollégák és a közös barátok ugyanakkor tudták, mi történik a háttérben, Petrának viszont senki sem szólt.

„A férjemmel hét éve voltunk együtt, ismertem és kedveltem a kollégáit, mégsem gondolom, hogy szólniuk kellett volna arról, ami az irodában történik” – mondja Petra. „Nyilvánvalóan nem az ő dolguk volt rendbe tenni a kapcsolatunkat. Később azonban megtudtam, hogy a férjem legjobb barátja, akire addigra már én is közeli barátomként tekintettem, végig tudta, mi megy.

Persze megértem, hogy ha szól, kvázi hátba szúrta volna a férjemet, így viszont a családunkat, a barátságunkat, a gyerekeinket árulta el. Azért ez fáj.”

Nem sokkal később az is kiderült, hogy Petra férjének új kedvese szintén házas, a felszarvazott férj ugyanakkor messze nem volt olyan megértő, mint Petra. Olyannyira nem, hogy úgy érezte, Petrának is szólnia kell az afférról.

  

„A srác dühös volt, megtört, és szerette volna, ha átsegítjük egymást a nehézségeken, ezért részletesen beszámolt arról, amiről úgy vélte, én még nem tudom. Addigra már én is tisztán láttam, és a gyerekeimre koncentráltam, ezért rosszul érintett mindaz, amit elmondott. Nem is annyira a tények zavartak, mint az, hogy a közlésével nem volt tekintettel sem a lehetséges következményekre, sem az érzéseimre” – mondja a lány.

Petra a meglévő tapasztalatai tükrében is úgy gondolja, hasonló helyzetben ő biztosan nem szólna a megcsalt félnek, hacsak nem nagyon közeli barát vagy ismerős.

„Ha ingoványos terepen jársz, jobb biztosra menni, és nem avatkozni a más dolgába. Sosem tudhatod, mibe lépsz, mit bolygatsz fel, milyen érzelmeket generálsz, mit indítasz útjára – és egyértelműen jobb a békesség” – vallja Petra. „A legjobb barátnőmnek viszont azonnal, gondolkodás nélkül szólnék. Kerül, amibe kerül.”

Ti mit gondoltok a témáról?

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Westend61

Z. Kocsis Blanka