A Bovarynék közöttünk járnak – Így lettünk még inkább áldozatai a ködös, irreális álmoknak
Te sem vagy más, mint az álmait haláláig hajszoló Bovaryné.
Te sem vagy más, mint az álmait haláláig hajszoló Bovaryné.
„Nem tudom megmondani, hogy ő vagy én tettem azokat a lakatokat a ketrecemre, de úgy éreztem, a kulcsokat ő őrzi.” Vajon bocsánatos bűn a hűtlenség, ha rabnak érzed magad egy kapcsolatban?
Vannak olyan oldalak, ahová csak maximális mennyiségű humorral és minimális mennyiségű elvárással szabad regisztrálni…
Legyen elég a rendszerszintű hazudozásból, mert aki elszenvedi, rommá sérül, aki űzi, annak pedig a személyiségét formálja át a felismerhetetlenségig, állítja szerzőnk, aki bőven elég mismásolást tapasztalt a környezetében és a saját életében is.
Egyszer csak felébredt, és nem volt hova mennie: nem kellett iskolába vinni a gyerekeit, nem kellett főznie, mosnia, bevásárolnia…
Vajon mi lesz a történet vége…?
„Fura, amnéziás állapotba kerül, akit megcsaltak, elveszti a múltja egy darabját, hisz az emlékeinek egy része hamisnak bizonyul, nem az történt, amire emlékszik. Máshol volt, mással volt, mást mondott, mást csinált… Boldog pillanatok emléke sározódik be esetleg, és fontos mondatok vesztik el örökre a jelentőségüket. ” Mi mindentől függ, hogy túl lehet-e lépni a hűtlenségen?
Ki miről, illetve kiről ábrándozik a fa alól?
Nem tudott nem gondolni a lányra – aki nem a menyasszonya.