Mit vagy kit ünneplünk pünkösdkor? – a Szentlélek jelentése
Pünkösd ünnepét a húsvét utáni ötvenedik napon tartják, húsvét után a hetedik vasárnapon és az azt követő hétfőn. A pünkösdhétfő is ünnepnap tehát, mégpedig örömünnep: a Szentlélek kitöltetésének vagy kiáradásának ünnepe, és egyben a keresztény egyház születésnapja. De mi vagy ki az a Szentlélek? Miklya Luzsányi Mónika írása.
–
A teológiai kérdésekre ritkán adódik egyszerű, definícióértékű válasz, ráadásul pont a Szentlélek személyének teológiai meghatározása, illetve munkája igen sok kérdést vet fel. Nyugodtan mondhatjuk: a Szentlélek a teológiatörténet (egyik) botrány- vagy botlóköve. Különböző megítélése miatt már az ókorban elkezdődött az a folyamat, amely mind a mai napig tart, hogy különböző hívő csoportok, gyülekezetek saját egyházat, szektát alapítottak, mert nem értettek egyet a Szentlélekkel kapcsolatos hivatalos dogmákkal.
A harmadik isteni személy
A Szentlélek definíciója az egyik legrövidebb és leglényegretörőbb, mind a római katolikus, mind a protestáns dogmatika szerint: a Szentlélek a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval.
Igen ám, de racionálisan nézve a Szentháromság-tan teljességgel felfoghatatlan. Hogyan lehet valaki egyszerre három és egy?
Kezdjük azzal, hogy Isten személye önmagában felfoghatatlan az ember számára. Isten annyira más (Karl Barth, immár klasszikus tekintélyű református teológus szakkifejezésével élve: totaliter aliter, azaz „egészen más”), hogy a végességbe zárt ember képtelen befogadni, vagy akár felfogni Isten végtelenségét. Így van ez a Szentháromsággal is, amelynek lényege és működése önmagában misztérium, képet kapni róla csak és kizárólag Isten önkijelentése, a Szentírás alapján tudunk.
Alapvetően azt kell látnunk, hogy a Szentháromságisten megjelenés a világunkban Isten üdvtervének a része. Ez azt jelenti, hogy Isten a világon minden embert üdvözíteni akar, ezért az isteni második személy, Jézus „nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel, hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt; megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2, 6–8).
Jézus azonban halála és feltámadása után mennybe ment, és ez eléggé kétségbeejtette a tanítványait, hiszen akkor Mester nélkül maradnak egy finoman fogalmazva is elég ellenséges világban. Azonban Jézus megnyugtatta őket:
„Kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem fogadhat be, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz. Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok” (Ján 14,16–18).
Ez a Pártfogó nem más, mint a Szentlélek, aki láthatatlan ugyan, azonban pünkösd óta jelen van ebben a világban.
A Szentlélekről a Bibliában
Most úgy érezhetjük, hogy mindez igen szép teologizálás, ám nem sokkal kerültünk közelebb ahhoz, hogy megértsük, mi vagy ki a Szentlélek. Az alaptételt figyelembe véve, hogy Isten szentháromságos személyéről egyedül a Szentírás adhat egyértelmű kijelentést, érdemes végigvenni néhány fontosabb bibliai igét a témával kapcsolatban.
Isten lelkéről az ószövetségi iratok is tanúsítanak. Már a Biblia első soraiban is olvashatunk róla, a világ teremtésének leírásakor, amikor a Föld még kietlen és puszta volt, a mélység fölött sötétség volt, de Isten Lelke lebegett a vizek fölött (1Móz 1,2), illetve Isten a saját Lelkével leheli a porból és sárból formázott alakot emberré (1Móz 2,7). Isten lelke tehát egyfajta megelevenítő erő, amely megtartja, erősíti az embert küzdelmeiben (Jób 33,4), sőt különleges képességekkel ruházza fel, mint például Sámsont, aki puszta kézzel tépte szét az oroszlánt (Bír 14,26), és számos más döbbenetes dolgot vitt véghez hatalmas erejével. Az Úr Lelke irányítja és segíti a bírákat, a királyokat és prófétákat is.
Az Újszövetségben először Jézus fogantatásának ígéretkor olvashatunk a Szentlélekről, amikor Mária afelől érdeklődik, hogy mégis miként lehetséges, hogy ő szűz leányként világra hozza Isten fiát, az angyal így válaszolt neki:
„A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának” (Luk 1,35).
Jézus keresztelésénél galamb képben jelenik meg (Máté 3,16), pünkösdkor pedig szélroham és lángnyelvek feltűnése jelezte érkeztét (ApCsel 2,1–3). Miután megteltek Szentlélekkel, az apostolok különböző nyelveken kezdtek szólni, pontosabban az ott jelenlévő idegen ajkúak megértették mindazt, amit mondtak. Az apostolok számos csodát, gyógyítást vittek véghez Jézus nevében, a Szentlélek erejével, amely egyfajta hitelességgel ruházta fel Jézus követőit. Olyannyira, hogy egy mágus, Simon, pénzt ajánlott fel Péternek, ha megosztja vele, miként gyógyít a Szentlélek erejével (ApCsel 8,9–25).
Kegyelmi ajándékok és a Lélek gyümölcse
Pál apostol szerint a Szentlélek sokféle kegyelmi ajándékkal áldhatja meg a híveket, amelyek közül csak egy a gyógyítás képessége:
„Van, aki a Lélek által a bölcsesség igéjét kapta, a másik az ismeret igéjét, ugyanazon Lélek által. Az egyik ember ugyanattól a Lélektől a hitet, a másik ugyanazon Lélek által a gyógyítások kegyelmi ajándékait. Van, aki az isteni erők munkáit vagy a prófétálást kapta; van, aki lelkek megkülönböztetését, a nyelveken szólást vagy pedig a nyelveken szólás magyarázását kapta” (1Kor 12,8–10).
Azonban éppen ez a „lista” volt az egyik, amely komoly szakadásokat hozott a keresztény egyházakban. Egyes teológusok és egyházak azt vallják, hogy a kegyelmi ajándékok ideje az apostoli korral lejárt, vagy legalábbis korlátozódott a sokfélesége. A karizmatikus irányzat hívei szerint azonban, mivel Isten örök és mindig ugyanaz marad (Zsid 1,12), a kegyelmi ajándékok mindegyike működik vagy működhet ma is. Így szerintük ma is történhetnek csodák, gyógyulások, a hívek kaphatnak próféciákat vagy éppen szólhatnak nyelveken, de Pál apostollal szólván hozzáteszik, hogy a Lélek megnyilvánulása mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele (1Kor 12,7).
Abban azonban minden keresztény egyetért, hogy a Szentlélek legfőbb feladata és munkája, hogy az emberek szívébe a hitet felébressze, elvezesse őket Krisztushoz, majd utat mutasson, segítse az ige megértését, és kimunkálja bennük a Lélek gyümölcsét, ami nem más, mint a szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás (Gal 5,22).
Források: lexikon.katolikus.hu; mek.oszk.hu; real-j.mtak.hu; abibliamindenkie
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Wikipedia / Dnalor 01