A legtöbb félrelépés hátterében a rossz szex állna? Úgy tűnik, ennél összetettebb a kérdés
Mitől válik valaki hűtlenné? A rossz otthoni légkörtől? A kiszámíthatóvá vált, monoton hétköznapoktól? Az ellaposodott szexuális élettől? Vagy mindez mit sem számít, egyszerűen elég, ha megjelenik egy új, vonzó kolléga, akinek lehetetlen ellenállni? Egyáltalán, döntés vagy ösztön a hűség? Többek között ezekre a kérdésekre kereste a választ egy friss kutatás, amely erős ellenérzést váltott ki több párterapeutából is. Takács Dalma cikke.
–
Egy friss kutatásban Dylan Selterman szociálpszichológus és csapata egy randioldal, az Ashley Madison 2000 regisztráltjának segítségével vizsgálta a félrelépések lélektanát. A platform érdekessége (?), hogy a „nemzetközileg legelismertebb, házasok számára kialakított” randioldalként hirdeti magát, és „az élet túl rövid, legyen kalandod” mottóval operál, így a regisztráltak tetemes része nem meglepő módon házastársi kapcsolatban él. A közzétett kérdőív kitöltése fakultatív volt, és elsősorban 40 és 60 év közötti, heteroszexuális férfiak válaszoltak a kérdésekre, amelyek többek között olyan témákat feszegettek, mint hogy miért dönt valaki a félrelépés mellett, milyen a báziskapcsolat, vagy hogy bűntudattal jár-e a hűtlenség.
Nos, amennyiben a monogámia elkötelezett híve vagy, jobb, ha a következő sorok elolvasásához megkapaszkodsz valamiben – a kutatás ugyanis meglehetősen aggasztó eredményekről számolt be.
A megkérdezetteknek egy 1-től 5-ig terjedő skálán kellett értékelniük a báziskapcsolatukat és a szeretői viszonyukat, és az alábbi átlagértékek jöttek ki:
- a kitöltők átlagosan 3-asra értékelték a párkapcsolati elégedettségüket;
- 4-esre a házastársuk iránti szeretetet;
- 2-esre a szexuális életükkel való elégedettséget;
- ezzel szemben 4-esre a szeretővel átélt szexuális és érzelmi élményt;
- és kevesebb mint 2-esre a megbánás és a bűntudat mértékét.
A konklúzió viszonylag könnyen levonható ezek alapján: ha Seltermanék eredményei reprezentatívak, a kiegyensúlyozott és boldog házasság önmagában nem garantálja a hűséget, pláne, ha a szexuális élet nincs a topon – ami lássuk be, 20-30 év házasság után már nem annyira meglepő (a nyitott és poliamor kapcsolatokról ITT írtunk korábban).
Dylan Selterman szociálpszichológus szerint a kutatás arra is rámutat, hogy az emberek erkölcshöz való viszonya meglehetősen összetett, és a monogámia fenntartásához sokkal több munkára van szükség, mint azt sokan gondolnánk, vagy mint amennyit egyáltalán rászánnának.
„Az emberek hajlamosak azt gondolni, hogy a monogámia csak úgy jön magától, és ha szeretik egymást a felek, akkor senki sem kíván majd meg egy harmadik személyt. Ezek azonban téves feltételezések.”
Azért nem eszik olyan forrón a kását
Ha nagyon lelombozott volna a kutatás, van egy jó hírünk: a pszichológusok és párkapcsolati szakértők erős szkepticizmussal fogadták az eredményeket, és úgy gondolják, jobb, ha nem általánosítunk és vonunk le messzemenő következtetéseket egy ilyen alacsony számú minta alapján.
„Az, hogy szeretünk valakit, de nem vagyunk elégedettek a szexuális életünkkel vagy en bloc a párkapcsolatunkkal, egészen más, mintha azt jelentenénk ki, hogy a tökéletes párkapcsolatokban is gyakori a hűtlenség”
– mondja Jared Anderson pár- és családterapeuta, hozzátéve: jobb, ha nem vesszük készpénznek a kutatás eredményeit, hiszen minden párkapcsolat más szabályrendszerek és igények alapján működik.
Jeffrey Bernstein pszichológus egyetért Andersonnal: „Természetesen semmire sincs garancia, de
a harmincéves pályafutásom során azt láttam, hogyha egy párkapcsolatban működik a kommunikáció, a felek empátiával fordulnak egymás irányába, és nem veszik magától értetődőnek a kapcsolatot, akkor általában nincs ok az aggodalomra.
Anderson hozzáteszi: természetesen még a boldog párkapcsolatokban is előfordul a félrelépés, azonban ez általában véletlenszerű, egyszeri, és nem jellemző, hogy a felek módszeresen keresnék rá a lehetőséget. Az ilyen esetekről elmondható, hogy amikor az egyik fél bizonytalan, és monotonnak érzi a hétköznapjait, esetleg unalmasnak a szexuális életét, akkor könnyebben megragad egy kínálkozó lehetőséget, például egy munkahelyi affért. Bár ez elsőre ijesztő lehet, több példát is láttunk már arra, hogy hosszabb távon ez nemhogy rombolta, de építette a párkapcsolati egyensúlyt – pláne, ha a házaspár a krízis hatására felgöngyölítette a korábban szőnyeg alá söpört problémáit, és képes volt azokra építően reflektálni.
Hogyan kerülhető el a félrelépés?
A szakemberek azt javasolják, hogy a sokat emlegetett, örök érvényű igazságok mellett – mint amilyen a kapcsolaton belüli transzparens és asszertív kommunikáció, az empátia, vagy a törődés – fordítsunk nagyobb figyelmet a saját belső jelzéseinkre is. A félrelépési hajlam jeleit ugyanis nem a másik telefonjában, hanem saját magunkban érdemes először keresni.
„A hűtlenség legfőbb ellenszere, hogy őszinte legyél magaddal, és felismerd, ha az életed valamely területén elakadás történt. Ekkor megvizsgálhatod, hogy min érdemes változtatni, hogyan, és milyen, korábban ki nem mondott vágyakról érdemes beszélgetned a partnereddel
– mondja Anderson. – Ha van helye a nyílt párbeszédnek a párkapcsolatban, akkor könnyebb lesz közösen dolgozni mind a kapcsolat, mind a felek személyes fejlődésén, és kellő tudatossággal közösen kialakítani egy kielégítő életminőséget. Ki tudja, lehet, hogy a partnerednek is épp erre van szüksége.”
Forrás: Today.com
Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/ kieferpix