Lassan már nem a pszichiáter, hanem a TikTok diagnosztizálja az autizmust

–

A TikTok világában már mindenki pszichológus – utalt a therapy speak jelenségére Esther Perel pszichoterapeuta a Brain Baron tartott előadásában, és írta meg kollégánk, Nyáry Luca is egy korábbi cikkében. A pszichológia demokratizálódik, és ma már olyan fogalmak repkednek egy átlagos baráti csevej során, amik tíz-húsz évvel ezelőtt még nem jutottak ki a pszichiáteri rendelő falai közül, és ebben nagyon nagy szerepe van a közösségimédia-platformok, különösképp a TikTok térnyerésének is: a felületen két-három perces videók magyarázzák a legkomplexebb mentális zavarokat, adnak „diagnózist” ADHD-ról, borderline-ról, autizmusról, mutatják be mindössze 60 másodpercben egy neurodiverzitással élő személy gondolatait.

@mindovermatterwithemma Here are some potential signs of autism in women! #asdtiktok #undiagnosedautism #autisticadult #autisminwomen #autismoftiktok ♬ Good Looking (Sped Up) - Suki Waterhouse

Nos, ezt látva nem csoda, hogy felszalad a szakmabeliek szemöldöke: egyrészről a „konyhapszichológia” és az önjelölt, képesítés nélküli megmondóemberek könnyen félreviszik (és ezáltal veszélyeztetik) a pszichés zavarokról való kommunikációt, másrészről viszont a témát övező nyíltság segít ledönteni a mentális betegségeket övező tabukat és stigmákat, és rengeteg fiatal épp ezek hatására fordul valódi segítséghez. Erre mutatott rá a Northeastern Egyetem friss kutatása is, amit, ahogy ők fogalmaznak „morális értékítélet és pánikoltatás nélkül, szimpla érdeklődésből” készített el Meryl Alper kommunikációs professzor csapata.

Egy hely, ahol végre sorstársakra lelhetsz (?)

A kutatás során Alper csapata azt vizsgálta, hogy a TikTok felhasználói hogyan gondolkoznak az autizmusról, miként diagnosztizálják magukat, és az mekkora átfedésben van az orvosok által meghatározott kórképekkel. A jelenségnek már neve is van: Alper #autisktokként hivatkozik rá, és hangsúlyozza: bár a pszichológiai diskurzusban általában a közösségi média és az öndiagnosztizálás veszélyeit hangsúlyozzák, ő látja az új trendben rejlő lehetőségeket is.

@wonder_art Stimming is self stimulatory behaviour which can help us regulate✨i have more examples in my stimming playlist💜#actuallyautistic #autism #autistic #autismawareness #autismacceptance #autismoftiktok #autisticadult #autistictiktok #autisticcreator #autistictok #asd #autismspectrumdisorder #stimmimg #autisticstimming #stimmingpositivity #stimmingisnormal #stimmingisbeautiful ♬ As It Was - Harry Styles

„A tanulmány célja az volt, hogy megértsük, hogyan zajlik az autizmus diagnosztizálásának vitája a TikTokon, és hogy ezek a diskurzusok hogyan hatnak ki a klinikai intézmények működésére – hiszen a két narratíva gyakran nem fedi egymást” – mondja Alper, aki egyébként épp egy autista gyerekekről szóló köteten dolgozik.

A csapat a kutatás során az autista felhasználók által feltöltött videókat, valamint az alájuk érkező kommenteket vizsgálta meg, és meglehetősen kettős képet kapott. Megállapították, hogy

a platformon jelenlévő érintettek könnyen sorstársakra találhatnak, és ezáltal egy biztonságos, előítéletektől mentes közegben, nyíltan vitathatják meg tapasztalataikat, arról nem is beszélve, hogy a felületen számtalan edukatív tartalom kering, ezek hatására pedig sokan magukra ismernek, és bátrabban mernek segítséget kérni.

Aki egy kicsit is elmerült már a mentális egészség kérdésében, jól tudhatja, hogy ez nagy dolog: mivel a különböző pszichés zavarok, mentális betegségek vagy diszfunkciók a mai napig stigmatizáltak és tabusítottak, óriási fellélegzést jelenthet egy olyan közösség, ahol tere, helye, validitása lehet az ezzel kapcsolatos gondolatok és kérdések megosztásának. A TikTok márpedig ilyen: a sokszor maximum két-három perces videókban a legnagyobb természetességgel – akár humorral – vitatnak meg olyan jelenségeket, amik miatt sokan szégyenkeznek a mindennapjaik során.

A pszichiáterem neve: TikTok

„Fontos kérdés: szükséges-e a hivatalos diagnózis ahhoz, hogy valaki autistának nevezhesse magát (és elég-e ehhez mindössze a TikTokról begyűjtött tudás). Ezek a megélések, érzések nagyban befolyásolják azt, hogyan viszonyulunk a bennünket körbevevő világhoz, és megeshet, hogy segítenek abban, hogy jobban megértsük az életünk történéseit, saját működésünket, akár visszamenőleg is” – mondja el Alper, azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az öndiagnosztizálás cseppet sem veszélytelen folyamat.

Hiszen – még ha sok esetben hasznos információk forrása is –, a TikTok szerepe mégsem vethető össze a tradicionális klinikai diagnosztikával – pláne úgy, hogy míg utóbbi egy hosszú, akár hetekig húzódó folyamatot jelent, a közösségimédia-platformon pár perces videók alapján repkednek a különböző címkék.

Arról nem is beszélve, hogy elénk kerülő videókat sokszor nem a valódi preferenciáink, hanem az algoritmus munkája határozza meg.

A TikTok „neked” szekciója – tehát azok a videók, amiket az algoritmus a felhasználó érdeklődése alapján gyűjtött össze – segíthet abban, hogy az autizmussal élők megtalálják saját közösségüket, de egyben tévútra is vihetik azokat a felhasználókat, akik kizárólag TikTok-videók alapján szeretnék meghatározni saját identitásukat. Ebben szintén nagy szerepe van a kommentszekciónak, ahol az önjelölt szakemberek cenzúrázatlanul, bármiféle szabályozástól mentesen alkotnak véleményt, pufogtatják pszichiátriai kórképek neveit.

Valahol a nyitottság és a szkepticizmus határán

„Mégis mennyire ismer engem az algoritmus? Mit gondoljak arról a személyiségről, amit az algoritmus tükröz rólam? Vagy talán máshogy kéne viselkedjek, hogy mást lássak a felületen?”

– veti fel a kérdéseket Alper, hozzátéve: sajnos a TikTok-diagnózis egyik legnagyobb veszélye, hogy olyan embereket is felcímkéz, akik valójában nincsenek a spektrumon, de a virális videók alapján mégis bevonódnak bizonyos trendekbe. 

Jól láthatjuk: a kérdés nem fekete-fehér, mégis élesen elhatárolódnak benne a technoptimista és technopesszimista szemléletmód követői. Éppen ezért a legbölcsebb talán az, ha nyitottsággal vegyes szkepticizmussal viszonyulunk a felkerülő tartalmakhoz, és ha felmerül bennünk a gyanú, hogy a spektrumon vagyunk, forduljunk szakemberhez. A TikTok egy megtartó közösség, a sorstársi érzés, és néhány jó praktika, érdekes információ tárhelye lehet, a valódi diagnosztikát azonban mégiscsak jobb, ha szakmabeliekre bízzuk – a kettő egyensúlya segíthet abban, hogy egyaránt meglegyen az életünkben a biztonságos tartópillér, és a kísérletezés, edukálódás szabad lehetősége is.

Kiemelt képek forrása: TikTok

Takács Dalma