–

„A gaslighting nehezen felismerhető és kivédhető érzelmi, mentális abúzus, amelynek során a bántalmazó érvényteleníti a másik fél valóságérzékelését. Következésképp

az elszenvedő megkérdőjelezi önmagát, elveszíti az önbizalmát és döntésképtelenné válik, ami komoly mentális betegségeket generálhat, akár öngyilkossághoz is vezethet”

– olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem oldalán. 

A gaslightereket a szakértők főleg a narcisztikus személyiségtípushoz kötik

A gázlángozás módszerei meglehetősen sokfélék lehetnek, éppen ezért nem könnyű őket tetten érni, különös tekintettel arra, hogy a gázlángozó legtöbbször nagyon kifinomult eszközökkel tudja manipulálni, kontrollálni áldozata érzéseit, gondolatait, ezáltal cselekedeteit, a másik valóságát érvényteleníteni.

A bántalmazó gyakran bagatellizálja a másik érzéseit, vagy egész egyszerűen nem is vesz róluk tudomást, visszatart bizonyos információkat, vagy azokat úgy tálalja, hogy azok számára kedvezőbbek legyenek.

Nem engedi a másikat szóhoz jutni, ha mégis, magát felsőbbrendűnek, bölcsebbnek, tapasztaltabbnak állítja be. Verbálisan bántalmazza az áldozatát, például úgy, hogy gúny, vicc tárgyává teszi, majd a másikat minősíti túlzottan érzékenynek, aki mindent túlreagál, ha ezen megbántódik.

A kifejezés George Cukor 1944-es Gázláng (Gaslight) című filmjéből ered. Az Ingrid Bergman és Charles Boyer alakította fiatal pár a mézeshetekről visszatérve a nő nagynénjétől megörökölt birtokára költöznek. A házban egyre furcsább dolgok történnek, amelyeket azonban nem egy rejtélyes kísértet idéz elő, hanem valójában a férj, hogy elbizonytalanítsa, majd az őrületbe kergesse a feleségét.

Vizin Gabriella klinikai szakpszichológus és kognitív viselkedésterapeuta, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék egyetemi adjunktusa korábban a Telexnek úgy fogalmazott, hogy „a gázlángozás során a bántalmazó különböző eszközökkel elbizonytalanítja a bántalmazott valóságérzékelését és önmagába vetett hitét azért, hogy az ő kezében legyen a kontroll. A jelenséget nemcsak partnerkapcsolatokban, gyermek és szülő viszonyában, munkahelyen fedezhetjük fel, hanem össztársadalmi szinten is:

mindenhol jelen van, ahol kialakulhat alá-fölé rendeltségi viszony.”

Filákovity Radojka kolléganőm például ITT írt arról, milyen, amikor az orvos vonja kétségbe a páciens tüneteit.

Nemrégiben a Washington Post szentelt egy egész cikket a családon belüli gázlángozásnak. A szerzők, Robin Stern és Marc Brackett – mindketten a Yale Érzelmiintelligencia-központjának szakemberei – szerint a felnőttkori interperszonális dinamikáinkat jelentős mértékben befolyásolják azok a kapcsolatok, amelyek végigkísértek minket gyerekkorunktól, és sokan nőnek fel úgy, hogy folyamatosan kórosan alkalmazkodnak másokhoz, útközben a saját akaratuk, a személyiségük egy része elvész. Kiemelik, hogy

nagy különbség van aközött, hogy megtanulunk együttműködni a szüleinkkel, tanárainkkal, a környezetünkkel, és aközött, hogy rendre kénytelenek vagyunk megtagadni a saját megéléseinket, érzéseinket.

A családon belüli gázlángozás esetében – csakúgy, ahogy egy párkapcsolatban – különösen nehézzé teszi a bántalmazás felismerését, hogy ugyanaz az ember, aki szeret és tanít minket, gondoskodik rólunk, az egy személyben lehet bántalmazó is – akár anélkül, hogy ennek tudatában lenne –, és folyamatos irányítás alatt akarja tartani az életünket. Az üzeneteit pedig szép lassan mi magunk is elhisszük.

Biztosan nem kell sokáig gondolkodnia senkinek, hogy eszébe jusson egy „jó szándékú” nagynéni, nagybácsi, nagyszülő, vagy éppen még közelebbi hozzátartozó, aki mindig jobban tudja, hogy milyen ruhát kellene viselnünk, hogyan kellene a frizuránkat hordanunk, kivel kéne barátkoznunk, vagy éppen kapcsolatot kezdenünk, milyen munkát kellene végeznünk, egyáltalán, hogy hogyan kellene élnünk az életünket. Szerintük legalábbis.

De milyen konkrét formái lehetnek a gaslightingnak? Íme, néhány tipikus példa:

A felsőbbrendűség hangsúlyozása klasszikus eszköz: „Én vagyok az anyád, úgyhogy azt csinálod, amit mondok!” „Amíg az én kenyeremet eszed, addig az én szabályaim szerint kell viselkedned!”, csakúgy, ahogy a hatalommal való visszaélés is: „Megtiltom, hogy X. Y.-nal találkozz, hátha akkor nem csak naplopással töltöd majd az időd!”

A bántalmazás olyan mondatok formájában is megnyilvánulhat, ahol a gázlángozó megkérdőjelezhetetlen magabiztossággal állít dolgokat, és vitán felülinek véli az igazát: „Már ne is haragudj, de azt hiszem, kicsit több tapasztalattal rendelkezem, mint te”, de a gázlángozó szereti önmagát ismételni:

„Hányszor kell még elmondanom, hogy felfogd végre, amit mondok?” 

Mindezekkel az eszközökkel milyen érzéseket vált ki a gázlángozó az áldozatából?

Az áldozatok gyakran úgy érzik, hogy megszégyenítették, megalázták őket, például olyan megjegyzésekkel (akár viccbe ágyazva), mint: „Minek öltöztél így ki? Tudod, hogy úgyse fog rád nézni senki a buliban.”

A gázlángozó rendre igyekszik elbizonytalanítani az áldozatát, megtagadni annak saját valóságát, ezzel elérve, hogy önmagában, a saját érzéseinek helyénvalóságában is kételkedjen:

„Én ilyet sose mondtam, ez már megint csak a te fejedben létezik.”

A bántalmazók időről időre bagatellizálják a másik problémáját: „Ugyan már, mi bajod? Megint túlreagálsz mindent, és túl érzékeny vagy. Ne legyél már ilyen gyerekes!”

A családon belüli gázlángozás, különösen, amíg valaki gyerekként vagy kamaszként együtt él a szüleivel, nehezen kivédhető, talán még nehezebb gátat szabni neki, hiszen míg egy kapcsolatból kiléphet az ember – azzal együtt, hogy a bántalmazó kapcsolatokból rettenetesen nehéz szabadulni –, a családtagjaival lehetőség szerint mindenki igyekszik jó kapcsolatot ápolni, és csak a legvégső esetben vág el velük minden létező szálat. 

Hogyan vértezhetjük fel magunkat a gázlángozás ellen? 

A szakértők szerint az alábbi lista segíthet kivédeni a gázlángozást:

  • Vizsgáld meg és tudatosítsd a saját érzéseidet!
  • Mondd ki, ha gázlángozást tapasztalsz – legalább magadnak!
  • Azonosítsd a kiváltó okokat. Figyeld meg, milyen témákhoz kapcsolódóan történik rendszeresen gaslighting, például pénz vagy életmód miatt, és igyekezz kerülni a témát a jövőben.
  • Nyugodtan mondhatod azt egy beszélgetés közben, hogy erről inkább nem szeretnél beszélni, vagy azzal a konklúzióval is kiléphetsz a hatalmi harcból, hogy abban egyetértetek, hogy nem értetek egyet.
  • Ha rendszeresen tapasztalod a gázlángozást egy adott személytől, idézd fel a legutóbbi beszélgetéseiteket, és írd össze, mikor, milyen formában észlelted a bántalmazást, és mondd el neki is. „Amikor visszatekintek a beszélgetéseinkre, azt érzem, hogy gyakran engem hibáztatsz vagy megkérdőjelezed a saját valóságomat, nem veszed komolyan a problémáimat, amikor ezt és ezt mondod.”
  • Érdemes átgondolni, hogy mit tanácsolnál a legjobb barátodnak, ha azzal a problémával fordulna hozzád, hogy rendszeresen gázlángozás áldozatává esik, és igyekezz saját magadra vetítve is alkalmazni!
  • Korlátozd az együtt töltött időt azokkal, akik gaslightingolnak, még akkor is, ha a viselkedésükben fejlődés tapasztalható.
  • Kedvesen, de határozottan húzd meg a határaidat, ha egy téma számodra kényelmetlenné válik, és nem akarsz tovább beszélni róla. 

    Visszafogadni azt, aki sosem kért bocsánatot? – Eszenyi Enikő szerepléséről a Dancing with the Starsban

    WMN Life – 2023. szeptember 6. – MD

Nem lehet elégszer ismételni, hogy a környezetünk viselkedését, a körülöttünk zajló eseményeket nem tudjuk irányítani, csak és kizárólag a saját gondolatainkat és cselekedeteinket, így, ha nincs más megoldás, igyekezni kell kilépni a mérgező kapcsolatból.

Te tapasztaltál már családon belül gázlángozást? Ha igen, milyen formában, és hogyan tudtál tenni ellene? Írd meg kommentben!

Felhasznált források: ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt kép: Metro-Goldwyn-Mayer

Krajnyik Cintia