„Nem létezik, hogy ennyire fájjon!” – mit lehet tenni, ha az orvos kétségbe vonja a tüneteidet?
Míg a párkapcsolati, munkahelyi, családi viszonyrendszerben a gázlángozás a szándékos manipulációról szól, addig az orvos–beteg viszonyban elsősorban nem az elbizonytalanítás a cél, a probléma hátterében inkább a rossz kommunikáció, a hierarchikus berendezkedés folyományai, a társadalmi egyenlőtlenségek, az orvosi túlterheltség, a kiégés és persze olykor a szakmai felkészültség hiánya állhat. A problémát azonban nem szabad bagatellizálni, annak ugyanis súlyos következményei lehetnek. De hogyan ismerhetjük fel, milyen csoportok érintettek benne jobban, és legfőképp: mit tehetünk ellene? Filákovity Radojka írása.
–
Az nem létezik, kizárt, hogy ennyire fájjon
Ha veled is előfordult már, hogy egy egészségügyi kivizsgálás során legyintettek a tüneteidre, lekicsinyelték azokat, bagatellizálták az aggodalmaidat, megkérdőjelezték a fájdalmad mértékét (esetleg azt, hogy egyáltalán fájdalmaid lennének), egyszóval
kétségbe vonták a testeddel kapcsolatos megéléseidet, akkor te is áldozatul estél már az orvosi gázlángozásnak.
És bár ebben a helyzetben a legtöbb esetben nem a szándékos manipuláció vagy az elbizonytalanítás a cél (bár a hátterében húzódhat szakmai hiányosság is), az tény és való, hogy az orvosi túlterheltség és a krónikus stressz, ahogy a hierarchikus berendezkedés és az egyenlőtlen erőviszonyok is kedveznek a gázlángozás kialakulásának.
Utóbbi a rendelőben úgy fest, hogy adott az egyik oldalon egy (ideális esetben) nagy tudású szakember, míg a másikon egy egészségügyi képzettséggel nem bíró és a témában járatlan laikus, aki a segítségkérés során nem tud másra hagyatkozni, „csupán” a testérzeteire.
Ilyen felállásban ha a segítséget kérő ember érzései és megélései le vannak söpörve az asztalról, egy idő után nehéz lesz önmagában hinnie – még ha azt érzi is, hogy a tüneteivel kapcsolatos aggodalma jogos. Holott fontos lenne mégis megőrizni az önmagunkba vetett hitet, a tét ugyanis ebben a helyzetben nem kicsi.
A gázlángozás sokszor okozhatja a megfelelő kivizsgálások, illetve kezelések késleltetését – holott néha az idő kulcsfontosságú lenne a folyamatban.
Azzal, hogy megfoszt a valóságodtól, az orvosi gázlángozás rombolja az egészségügybe vetett további bizalmat, és pszichésen is rendkívül megterhelő: az érintettek gyakran erős magányt élnek meg, tévesen problémás betegnek vagy hipochondernek titulálják őket és ők is saját magukat. Ahogy a legtöbb esetben, ebben a helyzetben is vannak olyan társadalmi csoportok, amelynek tagjait jobban érinti ez a jelenség.
A nők gyakrabban esnek áldozatul
A kutatások egyértelműen kimutatják, hogy a nőket nagyobb eséllyel diagnosztizálják félre, mint a férfiakat.
A tanulmányok szerint a nőknek hosszabb ideig kell várniuk a daganatos megbetegedések, valamint a szívbetegség diagnosztizálására, és nagyobb valószínűséggel kapnak téves diagnózist stroke esetén.
Egy amerikai kutatás szerint pedig a nőknél nagyobb valószínűséggel diagnosztizálnak mentális betegséget, ha tüneteik összhangban vannak a szívbetegséggel. A nőknél ugyanis a szívbetegség nem minden esetben jár mellkasi fájdalommal, a tünetek (mint a fáradékonyság, a szédülés, a krónikus fájdalom) kevésbé egyértelműek, így sokszor nem kapnak kellő figyelmet.
A társadalmi kisebbségekhez tartozó csoportok, mint az LMBTQ-közösség tagjai vagy az etnikai csoportok, a hátrányos helyzetű kisebbségek is nagyobb eséllyel lehetnek elszenvedői a gázlángozásnak, de
az életkor is szerepet játszik abban, milyen esélyekkel válhat valaki a jelenség áldozatává („ilyen fiatalon nem lehet problémája ezzel”).
A jelek, amelyek alapján felismerhető, ha az egészségügyben ér gázlángozás
A jelenséget nem mindig könnyű felismerni, de ha a következő jeleket észleled, előfordulhat, hogy gázlángozás áldozata lettél:
- A kezelőorvos lekicsinyli a tüneteidet, nem hisz a fájdalmad intenzitásában vagy egyenesen megkérdőjelezi, hogy egyáltalán fájdalmaid lennének.
- Amikor a tüneteidről, testérzeteidről, aggodalmaidról beszélsz, folyamatosan közbevág, megszakít, nem engedi, hogy kifejtsd őket.
- Nem ad beutalót további vizsgálatra, esetleg megnehezíti annak megszerzését.
-
Az állapotodra azzal legyint, hogy a tüneteid pszichoszomatikusak, a hátterükben valamilyen mentális probléma áll, de nem javasol mentálhigiénés szakembert, ahogy ilyen jellegű kezelést sem (fontos: pszichoszomatikus betegségek esetén is a szubjektíven megélt fájdalom valóságos, akkor is, ha nem áll ismert szervi ok a hátterében).
- Nem tesz fel kérdéseket, nem jegyzi le a panaszaidat, nem nézi át részletesen a korábbi anamnézisedet.
Így kezelheted a helyzetet
Az egyik első és legfontosabb lépés a folyamatban a felismerés. Ha ez megtörtént, határozott (de nem agresszív) fellépés mellett a következő technikák lehetnek segítségedre abban, hogy megkapd azt az ellátást, amely az alapvető betegjogok szerint is megillet:
- Vezess feljegyzéseket, amelyekben részletesen kifejted az általad tapasztaltakat: azt, hogy mikor milyen tünetek jelentkeznek, milyen helyzetben erősödnek fel, ha fájdalmad van, az pontosan milyen érzetek kíséretében jár és így tovább.
- A jegyzeteid mellett vezess nyilvántartást a korábbi konzultációk eredményeiről, illetve a laborvizsgálatokról, -eredményekről.
- Készíts listát a feltenni kívánt kérdésekből, és haladj végig rajtuk. Ha ebben nehézségekbe ütközöl, akár a következő kérdéssel is indíthatsz az orvosnál: „Ha ön a helyemben lenne, milyen kérdéseket tartana fontosnak feltenni?”
-
Koncentrálj a legégetőbb problémádra: a hazai állami ellátás gyakran futószalagszerűen zajlik, nincs érdemi idő a betegekre, ezért fontos, hogy tömören vázold, miért jöttél (tünetek, anamnézis) és mit vársz ebben a helyzetben az orvostól (adjon beutalót további vizsgálatokra, írjon receptet, esetleg tanácsért jöttél).
- Kérd meg, hogy ismertesse a diagnosztikai, kezelési terveit: hogyan fog történni a különböző lehetőségek kizárása, a pontos diagnózis felállítása. Amennyiben megvan a probléma forrása, hogyan zajlik majd lépésről lépésre a kezelés.
- Be kell látni, hogy sokszor nem megy egyedül, így segíthet, ha a konzultációkra magaddal viszel valakit, akiben megbízol: ő nemcsak érzelmi támogatást nyújthat az adott helyzetben, hanem egyfajta külső megfigyelőként – mivel kevésbé van érzelmileg bevonódva, mint te érintettként – minden fontos információt rögzíteni tud. Az ember ugyanis, ha fél, szorong vagy nagyfokú stressz éri, hajlamos lefagyni, és így előfordulhat, hogy elsiklik egyes információk felett.
Mi a teendő, ha ezek sem válnak be?
- Keress fel másik szakorvost, kérj másod- vagy ha kell, harmadvéleményt. Van, hogy emberi életek múlhatnak ezen. A váltás persze sok esetben szintén növelheti a várakozási időt, de ne félj akár a jelenlegi kezelőorvosod segítségét kérni: adjon újabb beutalót vagy ajánljon valakit, akitől másodvéleményt kérnél.
- Ha valami miatt mégis ragaszkodsz a jelenlegi kezelőorvosodhoz, próbáld meg átkeretezni vele a beszélgetést:
„Egy pillanatra álljunk itt meg, mert úgy érzem, nem hall meg engem, nem érti pontosan, amit mondok.” „Három hónapja állnak fent ezek a tüneteim. Tudna segíteni abban, hogy megtaláljuk a baj forrását? Mit tehetünk közösen ennek érdekében?”
- Amennyiben a felsoroltak közül egyik sem bizonyul hatásosnak, jogod van az adott intézmény betegjogi képviselőjéhez fordulni segítségért. Az elérhetőségéről minden intézmény köteles tájékoztatást nyújtani.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Anton Vierietin