„Tűzbe mennénk egymásért, csapatsportot másként nem lehet csinálni” – Petrus Mirtill és Füzi-Tóvizi Petra kézilabdázók a Popfilter Live-ban
A Campus Fesztivál negyedik napján a DVSC két Európa-bajnoki bronzérmes játékosa, Petrus Mirtill és Füzi-Tóvizi Petra voltak a Popfilter Live vendégei. Csepelyi Adrienn kérdezte őket a csapaton belüli összetartásról, a győzelem öröméről és a nehéz időszakokról is. Szóba került, hogy milyen lemondásokkal jár az élsport, hogyan viselik a lányok, ha felismerik őket az utcán, és mit éreznek, amikor a keretszűkítés miatt nem vehetnek részt egy fontos mérkőzésen. Tartsatok velük!
–
„Csapatom, családom”
Petrus Mirtill és Füzi-Tóvizi Petra nagyon jó szezont zártak, az Európa-bajnokságon bronzérmet szereztek a válogatottal, de a Lokival is szép eredményeket értek el. Ennek kapcsán Csepelyi Adrienn arról is kérdezte őket, hogyan jobb megünnepelni a győzelmet: a csapattal vagy egyedül, mikor tudják igazán beleengedni magukat az élménybe.
„Hatalmas, katartikus élmény együtt örülni. Amikor lefújják a meccset és egymás ölébe, nyakába, mindenhova ugrunk, az a legnagyobb öröm szerintem.
Az, hogy együtt tudjuk ezt megélni, az egész csapat, teljesen mindegy, hogy ki mennyit játszott, közös boldogság. Csapatom, családom – mindig ezt mondjuk” – mondja Mirtill. „Többet is vagyunk együtt, mint a családunkkal” – teszi hozzá nevetve Petra. „Ez tény” – folytatja szintén nevetve Mirtill. „És nyilván jó néha együtt is kimozdulni, ünnepelni, de szerintem az is kell, hogy otthon, vagy egyedül, vagy a szeretteiddel is megéld ezt az élményt.”
„Nem lehet 0-24 erre fókuszálni”
Nem meglepő, hogy az élsport kötöttségekkel, lemondásokkal jár, ez alól a lányok sem kivételek. Hogy mennyire szoros a menetrendjük, Adrienn azzal érzékelteti, hogy elmeséli: nem szerkesztői megfontolásból lettek a lányok a negyedik adás vendégei, hanem azért, mert csak aznap engedték el őket az interjúra, illetve, hogy ha már ott vannak, bulizzanak egyet a fesztiválon. Erről így meséltek:
„Rengeteg lemondással jár. Én például nem voltam ott a testvérem ballagásán, anyukámék úgy szervezték az esküvőjüket, hogy ott tudjak lenni...
Szóval nálunk nincs olyan, hogy »bocsi, ma nem megyek dolgozni«, nem vehetek ki szabit”
– mondja Petra, majd így folytatja: „Azt azért szeretném hangsúlyozni, hogy azt csináljuk, amit szeretünk, de vannak olyan napok, amikor egymásra nézünk, és azt mantrázzuk, hogy »szeretem a munkám«. Mert tényleg ez a hobbink, az életünk, de azért valamilyen szinten a munkánk is, ami kötelezettségekkel jár. A házirendünket be kell tartani, amiben szinte reggeltől estig be van osztva a napunk, de az is meg van szabva, hogy mikorra kell hazaérnünk, meddig lehetünk kint az utcán, mikor mehetünk el szórakozni. Nyilván sportolók vagyunk, tudjuk, hogy mi a jó nekünk, a testünknek, de azért nem könnyű. Vannak persze alkalmak, amikor kikapcsolódunk, de meg kell találni az egyensúlyt” – mondja Petra.
„Illetve mentálisan nagyon fontos, hogy a szeretteiddel is töltsél időt, ne csak erre fókuszálj 0-24-ben, mert azzal mókuskerékbe kerülhetsz” – fűzi hozzá Mirtill.
„Csak sírva tudtam az olimpiáról beszélni”
A keretszűkítés – amikor eldöntik, hogy ki utazik egy versenyre és ki nem – a sportág része, azonban ha kimarad az ember, az nagyon fájdalmas tud lenni. Ez történt Petrával is a 2021-es olimpiai csapat kapcsán, amiről így mesélt:
„Nagyon hosszú ideig fájó volt a 2021-es olimpia, mert az utolsó szűkítésnél kimaradtam, és a tavalyi nyárig, amikor végre ott lehettem az olimpián, nálunk otthon tabu volt ez a téma – bármilyen olimpiai műsor ment a tévében, azonnal továbbkapcsoltam.
Sírás nélkül nem tudtam róla beszélni, mert egy sportolónak a legnagyobb álma, hogy ott legyen ezen a világversenyen, és nagyon fájó, amikor az utazás előtt két nappal közlik, hogy nem utazol.
De utólag azt mondom, hogy ennek így kellett lennie, és csak plusz tüzet adott, hogy a következőn mindenképpen ott szeretnék lenni. Azt érzem, hogy nem volt kérdéses, hogy Párizsban ott leszek, és nagyon hálás vagyok, hogy ezt megélhettem. Az a fájdalom, ami akkor bennem volt, teljesen eltűnt, és már csak mosolyogva tudok az olimpiáról beszélni. Szóval a keretszűkítés nagyon fájdalmas tud lenni, de ez is a sportág része. Hiszek a kemény munkában, edzésekben, magunkban, és annak tudom be, hogy ott lehettem, hogy ennyire akartam ezt az egészet, hogy úgy dolgoztam, annak érdekében csináltam mindent, hogy ez még egyszer ne fordulhasson elő.”
Ha kíváncsi vagy, hogy a lányok szerint mitől jó egy csapattárs a pályán kívül, ők miben látják a saját erősségüket, és mit szólnak ahhoz, amikor a rajongók megrohamozzák őket, akkor hallgasd meg a teljes beszélgetést!
A korábbi epizódokat pedig itt találod:
