„Mindenki azt hiszi, magabiztos ember vagyok, pedig baromira nem!”
Básti Juli színművész a Közös hang – #egészenén című podcastban
Támogatott tartalom
Básti Juli Jászai Mari-, Kossuth- és Prima Primissima díjas színművész. Közel öt évtizede láthatjuk folyamatosan filmes és színházi szerepekben, így akár azt is gondolhatnánk, hogy mára olyannyira a kisujjában van a szakma, és annyira rutinos, hogy semmi sem ingathatja meg, ha a kamera elé vagy a színpadra lép. A valóság azonban ennél sokkal emberibb. Mint mondja, az idő előrehaladtával egyre nagyobb a felelősség, hogy az ember jól teljesítsen, ráadásul alkatilag szorongó ember, aki tele van megfelelési kényszerrel. Mesélt arról is, hogyan gyűjtött bátorságot ahhoz, hogy egy egész csapat nevében kiálljon, és arról is, hogy a bizonytalanság az anyai minőségében is megjelent-e. A Közös hang – #egészenén műsorában Krajnyik Cintia Básti Juli színművésszel beszélgetett.
–
Mi rejlik a színpadon látott magabiztosság mögött? Ebben az epizódban Básti Juli őszintén vall arról, hogyan kísérte végig életét a vágy, hogy bizonyítson. „Nagyon mélyen gyökerezik bennem a megfelelési kényszer és a feletteseim szava” – mondja, és hozzáteszi, hogy ez a magánéletére is érvényes. Szerinte, aki alkatilag ilyen, az az élet minden területén így működik.
A beszélgetésben azt is elárulta, sosem látta magát gyönyörűnek – legfeljebb elfogadhatónak, és legtöbbször ezt is inkább a jó sminkes számlájára írta. Szóba került az is, hogyan változott a kor előrehaladtával a saját nőiességéhez való viszonya, és arról is őszintén mesélt, hogy gyerekkorától kezdve bizonytalan volt a külsejét illetően, noha annak mindig örült, hogy nem klasszikus szépség. „Az igazából nagy szerencse, hogy nem egy gyönyörűen metszett, visszavonhatatlan és megváltoztathatlan szépségű arcom van” – mondja.
A bátorság kapcsán felidézte azt a sok évvel ezelőtti történetet, amikor úgy érezte, először merte igazán hallatni a hangját: „Az első erősebb kiállás egy csapatért a Katona József Színházban történt. Addig erőszakoskodtam, amíg azt a megalázóan alacsony napidíjunkat, arra a rengeteg külföldi útra, amit lenyomtunk, megemelték. Senki nem mert szólni, és akkor azt gondoltam, hogy ezért muszáj síkra szállnom, mert eleve nagyon kicsi volt a fizetésünk.” Hozzáteszi, hogy mindezt nagyon sok évnyi szenvedés és bátorsággyűjtés előzte meg.
Mesélt még arról, mi lehet a hosszú házasság és a jó konfliktuskezelés titka. Férjével, Puskás Tamás színházigazgatóval ugyanis több mint negyven éve alkotnak egy párt, ráadásul napi szinten együtt is dolgoznak. De arról is beszélgettünk, mikor vált magabiztossá az anyai szerepében, hogyan távolodott el tizenöt év után a pályájától, majd mi vezette vissza, de arról is, mennyire megbocsátó magával szemben, és milyenek Básti Juli csendjei.
Ezúttal Básti Julival a szakmai sikerek helyett sokkal inkább személyes élményekről, megélésekről beszélgettünk. Ha kíváncsi vagy rá, milyen érzések, gondolatok húzódnak meg a színpadon látott erős jelenlét mögött, ne hagyd ki ezt a beszélgetést!
A Közös hang korábbi adásait itt találod.
