Vekerdy Tamás máig érvényes gondolatai – „A rendszer baja, ha nem viseli jól a kritikát”

–

„Minden abnormális dolog normális a kamaszkorban”

A kamaszok Vekerdy szerint elfáradnak a növésben. Hiába bizonyított tudományosan, hogy a fiziológiai, azaz

az élettani lustaság valóban jelen van a tinédzserek életében, ehhez az iskolarendszer egyáltalán nem alkalmazkodik.

Míg 1904-ben éppen ezért a nyolcosztályos magyar gimnáziumokban a nyolcadik osztály volt a legkönnyebb, addig a jelenlegi iskolarendszerben a hetedik-nyolcadik évfolyamosoktól várják a legkomolyabb teljesítményt, amelyen a továbbtanulásuk múlik.

„A tehetség deviáns”

A tanár úr hangsúlyozta, hogy nem az osztályzatok tükrözik a valódi teljesítményt. Szerinte a tehetséges gyerekek nem teljesítenek egyenletesen, nem hoznak mindenből jó jegyet. Jellemzően csupán néhány tantárgyból lesznek igazán jók, a többi viszont hidegen hagyja őket. A magyar oktatási rendszer azonban mindezt nemhogy nem honorálja, elviselni sem tudja. 

„A rendszer baja, ha nem viseli jól a kritikát”

Vekerdy már a nyolcvanas években is úgy nyilatkozott, hogy a magyar iskola gyilkos, 2018-ban utólag visszatekintve azt mondta, hogy az a rendszer, amit akkor hevesen kritizált, sokkal ember- és gyerekbarátabb volt, mint a jelenlegi. A gyerekek és a tanárok számára is sokkal kevésbé volt gyötrő, kínzó, pusztító. A tanár úr kiemelte, hogy véleményével a számára komolyabb emberek, kollégák is egyetértettek, ahogy fogalmazott:

„Nemzetpusztító baj van az iskola körül.”

„A család elsődleges fórum a gyerek számára”

Vekerdy az oktatási rendszer hiányosságaira rámutatva kiemelte, hogy éppen ezért van elképesztő szerepe a családnak, ami nemcsak védelmet biztosít, de lehetővé teheti, hogy egy gyerek magántanulóvá váljon vagy alternatív iskolát keressen – hozzátette, hogy ezeket szintén szorongatják. Ugyanakkor, ha a család nincs jó szociális helyzetben – márpedig szerinte Magyarországon egyre több család kerül önhibáján kívül rossz körülmények közé, – akkor nincs lehetőségük megteremteni a megfelelő feltételeket a gyerekek edukációjában.

„Szeretjük a gyerekeket, de halál kimerítőek tudnak lenni”

Vekerdy szerint, ha egy anya, egy apa jól érzi magát a bőrében, jobban élvezi a gyereknevelést, és a gyerek szintén jobban fogja érezni magát. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartotta kiemelni, hogy a világon még nem volt olyan civilizáció, ami arra lett volna berendezkedve, hogy egy anya egyedül lássa el a napi teendőket, és neveljen egy, két vagy akár három gyereket. Vekerdy nem kertelt, amikor úgy fogalmazott, hogy a gyerekek „kiszívják a vérünket, lerágják a húsunkat, iszonyú idegesítőek egy idő után”. Ha egy anya azt érzi ilyenkor, hogy ő nem elég jó anya, miközben másokat vidámnak, energikusnak lát a játszótéren az elképesztő szorongást vált ki, miközben senki sem tökéletes, még ha kívülről annak is tűnik. Kiemelte, hogy az értelmiségi, vagy felsőbb körökben már egyre több családban jellemző, hogy az apák igyekeznek kivenni a részüket a gyereknevelésből, nemcsak pénzt keresnek, de az általános gyakorlat mégis az, hogy az anyák látják el az otthoni teendők többségét.

Ha egy apa aktívan részt vesz a család életében, ő is végez ház körüli teendőket, az nemcsak a szülők kapcsolatára lesz pozitív hatással, de a gyerekek szempontjából is kiemelt jelentőségű.

A gyerekek ugyanis nem arra reagálnak, nem aszerint alakulnak, hogy miről beszél, prédikál a szülő, hanem aszerint, hogy milyen emberek valójában. 

„Semmilyen tabu, semmilyen titok ne legyen a gyerekek előtt”

Vekerdy Françoise Dolto francia pszichoanalitikust idézte, akit a franciaországi gyermek-pszichoanalízis úttörőjének tartanak, és aki arra biztatta a szülőket a XX. század elején, hogy beszéljenek a gyerekekkel mindig, mindenről, tabuk nélkül. Legyen szó halálról, betegségről, válásról.

Vekerdy Tamás szerint a gyerekek láthatatlan csápjai a szülők tudattalanjáig is elérnek, leveszik a feszültséget, de ha nem beszélnek velük őszintén, nem tudják kontextusba helyezni, és ez belső szorongáshoz vezethet náluk.

Szerinte épp ezért kiemelt jelentőségű Dolto ma is érvényes tanácsa.

„Mesélni jó és fontos minden este”

Az esti mese oldja a feszültséget, ráadásul a mesékhez belső képeket alkot a gyerek, és a doktor úr kiemelte, hogy ez kizárólag a hallott mesékre érvényes, „a látott mese nem mese”. Egy másik, DTK.-nak korábban adott interjújában Vekerdy azt is hozzátette: „Aki mindennap hall mesét, annak iskolába lépéskor a nyelvi fejlettsége másfél évvel előzheti meg azt, aki csak rendszertelenül hall – vagy pláne csak néz! – mesét. Márpedig a nyelvi fejlettség a gondolkodás alapja.”

„Légy hiteles!”

Vekerdy igyekezett szülőként – feleségével együtt – mindig civilként, nem pedig szakemberként nevelni a gyerekeit. Bevallotta, vele is előfordult, hogy elszakadt nála a cérna, és rákiabált a fiaira, hogy „inkább a gyerekszobában öljék egymást”. Szerinte a gyerekek minden esetben érzik a szülő feszültségét, felesleges ilyenkor ezt megpróbálni palástolni, magunkra erőltetni egy teljesen átlátszó higgadtságot, sokkal fontosabb, hogy hitelesek, következetesek, idegen szóval élve, kongruensek maradjunk.

„Feldolgozás csak belső képkészítéssel történhet”

A külső kép blokkolja a belső kép készítését

– mondta Vekerdy annak kapcsán, miért tartja rendkívül károsnak egy gyerek kezébe okostelefont adni. A különféle érzelmeinket ugyanis, legyen az vágy, düh, indulat, vagy éppen az új ismeretek feldolgozása, csak belső képteremtésen keresztül valósulhat meg. A gyerekek képéhsége nagy, ha külső képeket kap, nagy feldolgoznivalóval kell megküzdeniük, nem tudnak majd szabadulni a mozgóképektől, ami depresszívvé, agresszívvá is teheti őket. Ez a mechanizmus pedig nagyon könnyen függővé is teheti a gyerekeket. 

„Az eszközök remek dolgok, amiket használni kéne! De ők használnak minket.”

A digitalizáció, az állandó online jelenlét kapcsán a doktor úr megjegyezte, hogy ahogyan a szülő viszonyul a telefonjához, az hat a gyerekre is. Ha minden üzenetre, értesítésre azonnal reagálunk, akkor is, ha épp a vasárnapi ebéd közepén vagyunk, azzal rossz üzenetet közvetítünk, rossz példát mutatunk, így elsősorban a mi felelősségünk, hogy mi lesz a gyerek számára normális reakció.

Számotokra mi volt a legnagyobb tanítás, amit Vekerdy Tamástól tanultatok? Írjátok meg kommentben!

Kiemelt képünket készítette: Csiszér Goti/ WMN
 

Krajnyik Cintia