El kell engedni a „ki fog engem szeretni?” rettegését

–

Önvallomás

Mindig duci voltam, és vagy ezernyi emlékem van arról, ahogy erre kedvesen, vicceskedve, aggódva vagy éppen elnéző mosollyal tesznek megjegyzés ismerősök – és sokszor teljesen random ismeretlenek. „Csak segíteni akarnak.” Ezért elmondják, hol látták a legtutibb fogyitablettát, elmesélik, hogyan dobott le harminc kilót a szomszéd Erzsi néni lánya hat hét alatt, orvosi vizsgálatokat, személyi edzőt, kajarendelős céget ajánlanak… Nem mintha bárki is kérdezte volna, ugye.

De az valahogy sosem merül fel, jut-e időm pihenésre, eszem-e rendesen, kell-e segítség bármiben, alszom-e eleget, rendben van-e a pajzsmirigyem, a vércukorszintem vagy a lelkem?

Pedig ezek a kérdések érvényesebbek annál, mint például, hogy melyik varázspor csinál belőlem tegnapra bombanőt. (Ráadásul mi van, ha szerintem már így is az vagyok?! Vagy az lehetetlen, mert a kilóim száma háromjegyű?)

Plus size nőnek lenni azt jelenti…

Hogy nem felelsz meg az aktuális szépségideálnak. (Legalábbis 2023-ban, Kelet-Európa közepén. Egyes kultúrkörökben viszont mást jelent: chubby wife, happy life, vagyis „pufi feleség, boldog élet”. Talán nem is a testsúly, hanem a lokáció a baj?!)

Nagyméretű nőnek lenni azt is jelenti, hogy jó eséllyel nem olyan ruhákat hordasz, amilyenek tetszenek, hanem olyanokat, amilyeneket találsz, illetve amilyeneket meg bírsz fizetni. Valószínűleg már az összes rendelős oldal komplett kínálatát kívülről ismered, és komoly dílerhálózatod van a megfelelő fehérneműk és egyéb kiegészítők beszerzéséhez. 

Esélyes, hogy a menyasszonyi ruhád kompromisszumos, a harisnyád meg előbb-utóbb kompressziós. Ráadásul tuti, hogy jóravaló töltött galambként eltöltöttél már húsz, harminc, akárhány évet azzal, hogy magadat ekézed, valahányszor csak tükörbe nézel.

Duci nőként te vagy a szép lány legjobb barátnője, a csapatban a hangos és vicces jófej csaj, akire mindig lehet számítani, a jó csávó örökre barátzónás lelki szemetesládája, a munkahelyed legmegbízhatóbb, teljesítménykényszeres csúcsmunkavállalója, a szüleid büszkesége.

És hát „olyan okos vagy, és pláne milyen szép lennél, ha egy kicsikét még fogynál is”!

Gyakran kapod az arcodba, hogy te „biztos bevállalós vagy az ágyban”, hiszen valahogy muszáj kompenzálnod. Előfordul, hogy valaki csak azért ismerkedik veled, ahogy kinézel – mások meg épp azért nem, pedig a személyiséged egyébként vonzó. 

Tudod, milyen a sebesre dörzsölt comb, a mellek között kipállott bőr, ismered a diétakultúrát, szenvedtél már beszólások miatt, és jó eséllyel a fél életed arra ment el, hogy megpróbálj kisebb, formásabb, csinosabb, szerethetőbb lenni. 

Spoiler alert! Az vagy. Kicsinek, nagynak, kövérnek vagy vékonynak: szerethető vagy. (Vagy ha utálatos, kibírhatatlan perszónaként ismer a környezeted, hát, garantáltan nem a kilóid miatt.)

Amikor erre te is ráébredsz, és elkezdesz dolgozni azon, hogy már ne mások relációjában, hanem saját jogon, a saját értékeid mentén kezdj el gondolni önmagadra: megváltozol. Kiteljesedsz, boldogabbá és erőteljesebbé, sikeresebbé és ragyogóbbá válsz. Idáig azonban egyáltalán nem könnyű eljutni.

Vékony = egészséges?

Szögezzük le: a túlsúly hosszú távon magas kockázatú egészségügyi tényező. Minél több a pluszkiló, annál valószínűbb, hogy idővel cukorbetegség, magas vérnyomás, keringési rendellenességek és egyéb kórképek alakulnak ki, ezáltal csökken az élettartamunk és romlik az életminőségünk.

Túlsúllyal lényegesen nehezebb teherbe esni, magasabb a terhességi diabétesz kockázata, nagyobb az esélye a PCOS, az IR és a pajzsmirigybetegség fennállásának vagy kialakulásának.

De ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy vékonynak lenni egészséges(ebb)! A közhiedelemmel ellentétben, aki plus size, nem feltétlenül lusta is. Könnyen lehet, hogy hetente négyszer sportol, egészségesen és rendszeresen étkezik, kitartóan és körültekintően jár orvosi kontrollvizsgálatokra, és úgy általában, foglalkozik az egészségével meg a jövőjével is.

Mit jelent a body positivity valójában?

Csőke Heni háromgyermekes édesanya nemrégiben végezte el a dúlaképzőt, és bármilyen hihetetlen is, ez az élmény vezette el odáig, hogy idén az egyik ismert márka plus size fehérneműmodellje lett.

„Egész életemben duci voltam, és a kortársaimtól rengeteg bántást kaptam ezért” – meséli Heni. „Bár otthon sosem korholtak, elfogadtak és szerettek, addig nem jöttem rá, hogy a testem lehet csodálatos, amíg meg nem ismertem a gyerekeim édesapját. Az, ahogy ő nézett rám, megváltoztatta az önmagamról alkotott képemet. Végül a valódi szemléletváltást a gyermekeim születése, valamint a dúlaképzés során megélt és megdolgozott önismereti folyamat hozta az életembe. Mára a testemet a pluszkilókkal együtt is csodálatosnak, erősnek, vonzónak és szexinek találom.”

Heni a közösségi csatornáin is kendőzetlenül beszél a „nagy testben-nagy lélek” jelenségről, és aktívan kommunikálja a plus size élet igazságait. Őszintén, tabumentesen nyilatkozik mindarról, ami az anyasághoz, várandóssághoz és gyermekgondozáshoz tartozik, legyen az az anyalélek vagy épp a duci testtel járó öltözködési és egyéb nehézségek. 

Mint mondja, fontos számára, hogy a lányok, nők megértsék, a body positivitynek nem célja, hogy mostantól legyen mindenki kövér. A testpozitív szemlélet központi gondolata sokkal inkább az, hogy az emberi testet, legyen az kicsi vagy nagy, fehér vagy fekete, alacsony vagy magas, tökéletesnek kikiáltott vagy éppen tökéletlen, fiatal vagy idősebb, szeretni kell és lehet. 

Mert formálhatjuk, alakíthatjuk, edzhetjük és módosíthatjuk, ráadásul néha az egészségünk érdekében meg is kell tennünk. De legyen bármilyen,

a testünk a miénk, és érezhetjük magunkat igazán jól benne. Sőt, önmagunknak és a környezetünknek is azzal teszünk jót, ha képesek vagyunk szeretni azt a testet, amiben élünk.

„Amikor felkértek, hogy legyek plus size fehérneműmodell, nagyon boldog voltam. Ugyanakkor féltem is – de nem a levetkőzéstől, vagy attól, hogy megmutassam magam. Az rémített halálra, hogy a fotók kikerülnek majd az internetre, az emberek pedig kegyetlenek és bántók. Nem tudtam, képes vagyok-e elviselni a »fú, de kövér, disznó, ehhez se nyúlnék bottal se« típusú megjegyzéseket” – fűzi tovább a gondolatot. „Végül úgy döntöttem, ez az én nagy lehetőségem, és belevágtam. Őszintén szólva őrülten furcsa volt két vadidegen férfi fotós előtt fehérneműben grasszálni, de ahogy telt az idő, úgy oldódtam fel, és végül egyenesen istennőnek éreztem magam. Csak egy dolgot bánok: hogy a szűk szabású, szexi fehérneműt, ami végül az én nevemet kapta, nem engedtem arccal is lefotózni.”

A magabiztosság kulcsa az önismeret

Nőként érvényesülni, sikereket elérni, karriert váltani vagy szerelmet találni akkor sem egyszerű, ha az ember lánya minden sztenderdnek megfelel. Hát még, ha határozott, vannak elképzelései, nem fél kimondani, amit gondol, és mindennek a tetejébe még duci is! 

Jól tudja mindezt Szabó Dalma stylist, divattervező, nőiközösség-vezető, egykori marketingguru. Dalma a multis világot maga mögött hagyva döntött úgy, hogy olyan ruhákat készít, melyek alkattól függetlenül mindenkinek jól állnak. A divattervezést és a márkaépítést ötvözve jött rá arra, hogy ami a duci nőknek leginkább hiányzik, az a támogató közeg, melyben nem kell szégyellniük sem a testüket, sem a gondolataikat, sem a problémáikat. 

„Sokáig hittem, hogy valami baj van a testemmel, hogy valami nincs rendben velem. De ma, ha visszanézem az akkori fotókat, egy csinos, átlagos testalkatú lányt látok. Nem is értem, mit gondoltam! Ugyanakkor sosem bújtam el, bátran látszottam, hangos voltam és feltűnő, de mégis inkább vibráló, mint nőies. Később is sokáig befolyásolta az életemet és a döntéseimet mindaz, amit a női szépségről hittem vagy gondoltam” – mondja Dalma. „Azt hittem, ha majd lefogyok, ha karcsúbb leszek, rám talál a boldogság és a szerelem. Az önbizalom végül egészen máshonnan, a munkám révén érkezett. Amikor marketingesként felelős pozícióba kerültem, hatalmas kampányokat vittem, a kollégáim, a főnökeim pedig szerettek, tiszteltek engem. A szakmai kiteljesedéstől vezetett az út a sporthoz, ami ráébresztett arra, hogy a méretétől és formájától függetlenül milyen hatalmas teljesítményre képes a testem.”

Dalma szerint a probléma legtöbbször nem is a testünkben, hanem a lelkünkben van. Ezen pedig koplalás helyett tudatossággal, terápiával, önismerettel tudunk változtatni. Ehhez elengedhetetlen, hogy olyan segítő-támogató személy(ek)re és érvényes nézőpontokra találjunk, melyek valódi, tartós megoldásokhoz segítenek bennünket.

„Ideálok és kirakatvalóság helyett a testünkhöz és a lelkünkhöz való őszinte kapcsolódásra van szükség. Ítélkezés helyett szeretetre és támogatásra, önostorozás helyett önelfogadásra, bántalmazó mondatok helyett dicsérő szavakra. Nem lehetetlen!”

– vallja. „Az első, legegyszerűbb lépés az, hogy amikor legközelebb valaki azt mondja neked, »csinos vagy«, magyarázkodás és »ó,hát ez turis«, meg »jaj, hát pedig nem is sminkeltem« helyett csak annyit mondj: »köszönöm«.”

És hogy innentől milyen lépések vezetnek a boldogsághoz? Vannak, akiknek az egyéni vagy a csoportos terápiás helyzetek, másoknak a személyi edzővel és dietetikussal folytatott közös munka, vagy éppen a tinderezés segítenek abban, hogy új nézőpontból tudjanak rápillantani helyzeteikre. 

„Amikor megtanuljuk őszintén kifejezni érzéseinket és vágyainkat, amikor képessé válunk a határhúzásra azokkal, akikkel szemben távolságra van szükségünk, amikor elengedjük a »ki fog engem szeretni?« rettegését, és felismerjük, hogy gyakran mi magunk vagyunk a saját boldogságunk korlátja, akkor kezdődik az új életünk” – mondja Dalma, aki munkájával nap mint nap más nőket is támogat a kiteljesedésben.

Az a jó, ha van mit fogni?! 

„Minden férfi csak azt akarja” – tartja a mondás évtizedek óta. Ami bizonyos szempontból igaz is, csak hát – szerencsére – nem mindenki ugyanattól a típusú nőtől akarja. Vannak, akik a vékonyakra, mások a teltekre buknak. Az érettebbje meg arra, akinek a személyisége, érdeklődése kompatibilis az övével. (Na, rájuk kell lecsapni, ha engem kérdeztek.)

Sophia Loren mondta egyszer: „Semmi sem tesz gyönyörűbbé egy nőt, mint a hite, hogy ő gyönyörű" – és szerintem igaza volt. Mert mindegy, hogy kicsi a cici vagy nagy, hogy mennyire hat a testrészeidre a gravitáció, hogy vannak-e striáid, párnácskáid vagy szeplőid, csak két dolog számít igazán: az egyik, hogy hogyan bánsz másokkal. A másik, hogy hogyan bánsz a testeddel és önmagaddal akkor, amikor mások nem látják.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Maria Korneeva

Z. Kocsis Blanka