–

Kegyetlen „játék”

Itthon valószínűleg (és szerencsére) keveseknek lehet ismerős ez a kifejezés, az ehhez köthető „játékról” viszont már többen hallhattatok. Megan Mapes, vagy ahogy a TikTokon ismerik, @megsforfun, egy plus size aktivista, aki gyakran szólal fel a túlsúlyos, vagy egyéb okokból „előnytelen” külsejűnek tartott embereket érő igazságtalanságok ellen, egy kommentre reagálva írta körül a jelenséget, ami meglepően sok hozzá hasonló nő életét nehezíti meg. A „hogging”, más néven „whaling” („bálnavadászat”) vagy ahogy a britek nevezik, „pulling the pig” (amit kábé „megszívatni a disznót”-ra lehetne lefordítani), azt a főként a katonaságnál, vagy egyetemisták körében elterjedt szokást írja le, amikor

egy csapat (többnyire) férfi fogadást köt, hogy ki tudja a legkövérebb, vagy legcsúnyább nőt összeszedni az este végére, és rávenni a szexuális együttlétre.

Csakhogy egy hazugságon és megtévesztésen alapuló aktust aligha nevezhetünk konszenzuálisnak, etikusnak pedig pláne nem. Rosszabb esetben ez még csak nem is az áldozat tudta nélkül, négy fal között megy végbe, hanem nyilvános megaláztatásban is részesülhet az, aki bedől a „játékosok” turpisságainak és akit vagy online, vagy élő közönség előtt csúfolnak ki, amiért elhitte, hogy valaki önszántából, őszintén közeledett hozzá. 

„Meg lettél »disznózva«. Ez az egész egy vicc volt”

Bár egy kívülálló számára ez teljesen képtelennek és logikátlannak tűnhet (elvégre ki akarna olyan emberrel szexelni, akihez nem vonzódik?), nekem, kövér nőként, sajnos azonnal gyanús volt, hogy nem csak mendemondáról van szó.

Ezt a Megan videója alatti kommentszekció is alátámasztja, ahol százasával gyülekeznek a volt áldozatok, vagy éppen a lelkes elkövetők megjegyzései. Több lány említi meg: eddig csak sejtette, hogy akaratlanul valami kegyetlen játék résztvevője lett, de ez a videó most megerősítette abban, hogy valóban átverték. Az alábbi történetet megosztó Adrie is közéjük tartozik: az egyetemi évei alatt egy diákszövetségbe, azaz fraternitybe tartozó fiú többször randira hívta, mire végre beadta a derekát, és elment hozzájuk egy buliba. Ekkor a srác beterelte egy majdnem üres szobába, ahol semmi nem volt egy matracon és egy bekapcsolt laptopon kívül.

A fiú többször megpróbálta rávenni Adrie-t, hogy feküdjön le vele, de a lány kényelmetlenül érezte magát, sejtette, hogy valami nincs rendben. Miután sokadjára is visszautasította a fiút, az agresszívvá vált, becsukta a villogó laptopot, és kitessékelte őt a házból.

Csak utólag jött rá, hogy fogadásról lehetett szó, a srác pedig azért fordult ki teljesen magából, mert biztos fogásnak vélte őt, és súlyosan megsértette az egóját, amikor nemet mondott neki. Talán erre még akár azt is mondhatnánk, hogy csak félreértésről volt szó, ám a brit Sophie Stevenson esete már sokkal egyértelműbb, és valószínűleg a legismertebb nyilvános példa, amivel találkoztam. A lány egy nyaraláson találkozott Jesse Mateman holland turistával, akivel gyorsan egymásba gabalyodtak, sőt a románc a hazautazásuk után online folytatódott. Sophie és Jesse megegyeztek, hogy Amszterdamban találkoznak, a lány pedig izgatottan készült az útra. Ám a reptérre érve hiába kereste Jessét: a fiú sms-ben közölte vele, hogy átverés áldozata lett, már az első estéjük óta. „Meg lettél »disznózva«. Ez az egész egy vicc volt” – írta volt partnerének. Bár elsőre meglepő lehet, hogy valaki ennyire nyíltan vállalná, hogy ilyet tett valakivel, elég visszaereszkednünk a kommentek közé, hogy lássuk, egyesek mennyire büszkén hangoztatják, hogy részt vettek a játékban. Egy férfi nosztalgiával tekint vissza a katonaéveire, amikor százdolláros nyereményért ment a játszma, valaki az egyetem alatt kapott rá a dologra, egy másik pedig azt mondja, az ő baseballcsapatában hagyomány volt, hogy a rosszul teljesítő játékosok „vadászatra” induljanak, részben büntetésként, részben azért, hogy visszaszerezzék az önbizalmukat. 

Utóbbi pedig sokat elárul a jelenség okairól, és az ebben részt vevő férfiak motivációjáról. Sarah Fenske amerikai újságíró még 2003-ban kezdett el foglalkozni a témával, amikor úgy döntött, hogy interjút készít néhány volt elkövetővel. A válaszok, amiket tőlük kapott, nagyjából ugyanazt a képet festik le, mint sok más toxikus és káros gyakorlat (mint a hazing, vagy a bosszúpornó) esetében, ami az ilyen folyamatos versengést és erőfitogtatást megkívánó közegekben kialakul. Ezek a tettek gyakran a csapat iránti elköteleződés, a rátermettség bizonyítását szolgálják, amellett hogy növelik az elkövető önbizalmát azzal, hogy szexuálisan hatalmat gyakorolhat egy másik, alacsonyabb értékűnek tartott személy felett.

„Mellettük nem kell szégyellned magad – mondja Mark, egy Fenske által megkérdezett férfi. – Bármit hozzájuk vághatsz, mert úgyse kapnak jobbat ennél.” 

A nézet, hogy a túlsúlyos nők bármiben benne vannak, és bármit eltűrnek, csak hogy valaki szexuálisan közeledjen hozzájuk, már régóta él a köztudatban

Sok „hogger”, ahogy ezek a férfiak nevezik magukat, pont azért választja őket, mert úgy érzik, hogy velük olyat is megtehetnek, amit egy vonzó nővel nem. A fejükben őket nem kell tisztelni, mert ők sem tisztelik magukat. A valóság azonban az, hogy sokuk inkább a saját gyenge önértékeléséből kifolyólag választja a kövér nőket, vagy épp azért, mert nem meri bevallani magának, hogy valójában tetszik neki az ilyen külső.

Ez persze nem mindenkire igaz, de tapasztalataim szerint nagyon sok olyan ember van, aki nyilvánosan nem vállalna egy kövér partnert, de négy fal között nagyon is izgatja a dolog. És ez teszi sokkal károsabbá ezt a fajta gondolkodást az alkalmi kegyetlenségnél, mivel nagyon széles körben befolyásolja azt, hogy hogyan viselkedünk a túlsúlyos emberekkel.

Sokan (persze nem mindenki, de épp elegen ahhoz, hogy probléma legyen) hiszik azt, hogy minden grammnyi figyelemért hálásnak kellene lennünk, és éppen ezért gyakran erőszakkal válaszolnak az elutasításra. Bár nekem sosem voltak gondjaim a randizással, sőt többnyire pozitív élményeim vannak, velem is előfordult már, hogy valaki magából kikelve gusztustalan tehénnek nevezett, amiért vissza mertem utasítani, vagy hogy valaki a falhoz nyomott egy klubban, mert nem foghatta meg a mellemet. Sőt, a szexuális zaklatás vagy erőszak áldozatait is kevésbé vagyunk hajlandók meghallgatni, ha úgy érezzük, nem elég „szépek” ahhoz, hogy joguk legyen nemet mondani valakinek. Nem egy ilyen eset kapcsán hallottam már, hogy az áldozat „örülhetne, hogy kell valakinek”, vagy hogy nem is történt erőszak, mert egy „ilyet senki sem akar megerőszakolni”. Hogy azok a kövér vagy „csúnya” nők, akik azt hiszik, hogy van választásuk, vagy hogy ugyanolyan tiszteletet érdemelnek, mint a vonzóbbnak tartott társaik, csak hazudnak maguknak.

De az igazság az, hogy ebben a felállásban az egyetlen fél, aki hazudik és túlértékeli magát, az az elkövető

És elkövetőnek nevezem, mert amit csinálnak, az több puszta játéknál – ez szándékos, felelőtlen károkozás. Az egyetlen dolog, amit Adrie, Megan, Sophie és a hozzájuk hasonlók tethetnek, az az, hogy magabiztosan léteznek egy olyan testben, amiért mások szerint vezekelniük kéne. Az pedig, hogy képesek nemet mondani és nem hajlandók beérni akármivel, nem azt mutatja, hogy beképzeltek, hanem hogy tisztelik eléggé magukat ahhoz, hogy kimondják: nem tartoznak senkinek a testükkel, vagy az idejükkel.

Ugyanúgy, ahogy a nők általában, a kövér nők sem játékszerek, eszközök, hogy visszaszerezd az önbizalmad, vagy hogy fitogtasd a dominanciád. Nem kötelességük elfogadni ezt a bánásmódot, csak azért, mert valaki azt hiszi, hogy ez a legjobb, amit kaphatnak.

Hadd fogalmazzak durván: a farkad nem akkora főnyeremény, mint amilyennek gondolod. Igenis tudjuk, hogy van jobb ennél, és azt is tudjuk, hogy ha őszinték vagyunk, előbb-utóbb megtalál minket. Mi nem fogjuk szégyenkezve, a valódi vágyainkat titkolva, megalázva tölteni a legszebb éveinket – te viszont igen. És ha neked ez oké, akkor sajnos tényleg ez a legjobb, amit kihozhatsz az életedből.

Nyáry Luca

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Pexels/Andres Ayrton