Ötletek, amelyekkel csökkentheted a pénzügyeid miatt érzett szorongást

Vallomással tartozom, kedves olvasók: én ma megvásároltam az 1100 forintos rizstejet. Hogy szükségem volt-e rá? Igen. Hogy szégyellem-e magam érte? Maximálisan. Hogy szeretnék-e magyarázkodni miatta? Persze hogy szeretnék!

Laktózérzékeny vagyok, a sima laktózmentes tejet sem bírja a hasam, ez megkerülhetetlen befektetés volt, kérlek, értsétek meg. És amúgy is, kompenzálásként az olcsóbb sminklemosót vettem, mondván, inkább egy kis allergia a szem környékén, mint a hascsikarás.

Így matekozom és sakkozom idestova egy éve, magyarázkodom saját magamnak, alibiket gyártok a plusz egy csokira, aztán meg rettegve várom a rezsiszámlát.

Sokunknak ismerős ez, tudom jól. Sokan élnek nálam ezerszer rosszabb helyzetben, ezt is tudom jól.

A baráti találkozókon mégis nyitótéma az infláció, ki min spórol, ki mennyire szorong éppen. Mondjuk, hogy mindenki a maga szintjén „nyomorog”, az érzés általánossága mégis minden háztartásba bekúszik.

Egy – Covid előtti! – felmérés szerint az emberek 72 százaléka szorong a pénzügyek miatt, a magyarok nagyon kis százalékának van csak megtakarítása, és az sem javít a helyzeten, hogy a fizetések nagy része nem követi az inflációt. A Covid, a háború után/mellett tessék, máris itt egy újabb lehetőség az aggódásra. De mit tehetünk ellene?

1. Anyagi tudatosságot tanulni sosem késő

A jelenlegi helyzet nemcsak arra világított rá, hogy merőben meg kell változtatnom a pénzhez való viszonyom, de arra is, hogy korábban rengeteg átgondolatlan, kizárólag a pillanatnyi impulzusaimon alapuló döntést hoztam meg. A felelőtlen vásárlások reflexszé váltak nálam: ha épp nincs itthon semmi finomság, már rendelem is az ételfutár cégtől, ha a boltban megkívánom a nasit, már landol is a kosaramban. Amikor az állateledelboltban vásárolom a tápot, a hetvenkettedik cicajátékot is megveszem, péntek este meg nagyvonalúan meghívom a barátnőmet egy italra. Látszólag pár száz, esetleg pár ezer forintos tételekről van szó, ám ha ez mindennapi, a hónap végére ezek az „apróságok” öt számjegyű mínuszt jelentenek.

Igen, az infláció mértéke horrorisztikus, de a fejetlen költekezés mértéke is az volt, legalábbis az én, és sok más középosztálybeli ember esetében. Meglehetősen nehéz a pénzhez való viszonyunk átírása huszon-, akár harminc-egynéhány év után, de a jelenlegi helyzet mégis változtatásra kényszerít, és ez a változtatás az inflációs helyzet nélkül is szükséges lett volna már.

A szabály egyszerűnek hangzik – csak arra költeni, amire szükség van –, de alkalmazásához új viselkedési minták kialakítására van szükség.

Ez a felismerés egy nagy adag bűntudatot, szorongást és akár megfelelési kényszert is okozhat („nehogy már ne tudjam meghívni egy italra a haverom!”), egészen addig, amíg nem tereljük racionálisabb mederbe a gondolatainkat. 

A nulladik lépés lehetne az, hogy miután ezt felismertük, kilépünk az önvád spiráljából, megbocsátjuk magunknak a túltolt vásárlásokat, és egyben ígéretet teszünk arra, hogy a jövőben jobban ügyelünk a költéseinkre. Nem tökéletesen, csak jobban. Minden egyes nappal egy kicsit okosabban, megfontoltabban.

2. Keretezd át!

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy nem az alapszükségleteinkről, hanem a pillanatnyi örömöt szerző, de valójában teljességgel felesleges impulzusvásárlásokról kell lemondani, még akár felszabadító is lehet ez a felismerés.

Mi kell hozzá?

A pszichológiából jól ismert átkeretezés.

A gondolatot, hogy „nem vehetem meg magamnak azt a hetvenkettedik gyönyörű azúrkék pulóvert” átalakítani azzá, hogy „tudatosabban és fenntarthatóbban élek, mert így csökkenthetem a felesleges kiadásaimat”.

Vagy azt, hogy „nem hiszem el, hogy tényleg meg kell vonnom magamtól ezt a csokit” átalakítani azzá, hogy „becsülöm a pénzt, amit befektetett munkával és idővel kerestem”. A megváltozott attitűd rögzítéséhez idő és gyakorlás kell, de amennyiben erre a feladatra probléma helyett egyfajta játékként tekintünk, még akár új motivációt is adhat a jövőre nézve.

3. Gondold újra, mit is jelent a pénz

Egész életemben azt hangoztattam, hogy engem aztán nem érdekel a pénz, egészen addig, amíg fel nem tűnt a hiánya. Igen – a pénzt szeretni gyakran kapzsi, ellenszenves dolognak tűnik, a rajta megvásárolható dolgok viszont alapvető szükségleteinket elégítik ki. Merthogy mit jelent a pénz azon kívül, hogy általa ételt tehetünk az asztalra? Egészséget – hiszen ha beteg vagyok, tudok gyógyszereket venni magamnak. Biztonságot – mert ha elromlik a gázkazán, meg tudom szereltetni. Kényelmet – mert egyáltalán nem mindegy, hogy ablak nélküli szuterént, vagy egy komfortos lakást bérelek. Fejlődést – hogy ne a tankönyv hiánya gátoljon a tanulásban. Énidőt – mert tök jó havonta egyszer randira hívni magam kiállításra vagy színházba.

És akkor még nem is beszéltünk a Maslow-piramis magasabb szintjeiről, ami például a társasági életet, az önmegvalósítást, a kiteljesedést, a jótékonykodást, az utazást illeti. (Természetesen a minőségi együtt töltött idő és az emberi kapcsolatok nem kerülnek pénzbe, de most maradjunk a materiálisabb résznél.) 

Azt gondolom, ha a pénzt nem papírfecnikként és érmékként értelmezzük, könnyebb felállítani a fontossági listát is.

Ha azt mondom magamnak, a felsorolt dolgokról le kell mondanom, nő a szorongásom. Ha azonban úgy fordítom, hogy a felsorolt dolgok érdekében rangsorolnom kell, elszántságot és tettvágyat érzek. 

Nem azt mondom, hogy mindenkinek Excel-táblázatban kell vezetnie a kiadásait és a bevételeit, de a jelenlegi helyzet erősen rámutat arra, hogy fontos tisztában lennünk azzal, miből gazdálkodunk.

4. Informálódj, és szerezd vissza a kontrollérzést

Több kutatás bizonyította, hogy a magyarok csekély százalékának van csak anyagi megtakarítása, ami az alacsony fizetések mellett részben arra is visszavezethető, hogy hiányzik a pénzügyi edukáció az életünkből.

Ahelyett, hogy újra jól felhúznánk magunkat az oktatás helyzetén (mindenki vegyen három mély levegőt, majd fújja ki), most ugorjunk egyet a megoldás felé: gondoljuk végig, hogyan pótolhatjuk a hiányzó pénzügyi ismereteinket ahhoz, hogy a jövőben ügyesebben gazdálkodjunk.

A szorongás érzésének jó táptalaja a tehetetlenség érzése, ennek egyik ellenszere pedig az, ha informálódunk, és visszaszerezzük a kontrollt a bankszámlánk felett.

Ebben segíthet egy anyagilag tudatosabb baráttal való eszmecsere, egy nagy adag, interneten elérhető forrás, amely elmagyarázza, mi a jó isten az a likviditás, egy jó fej banki ügyintéző, aki átnézi velünk a pénzügyeinket, vagy néhány gyorstalpaló könyv, például Heidi Fiedler Mindentudó útmutató vagy Vedat Akgiray Helyes pénzügy című kötete. 

Fontos: senki sem úgy születik, hogy érti az árfolyamok dinamikáját, és hál’ istennek nem is kell, hogy mindannyian közgazdaságtan-vizsgát tegyünk. A mindennapokhoz szükséges tudás viszont pótolható, és mentálisan is felvértez, ha értjük a pénzügyi híreket. 

5. Ha alapvetően törődsz a mentális egészségeddel, a világban dúló helyzet is kevésbé visel meg

Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy a mentális egészség területén (is) krízisintervenció helyett inkább a prevencióra kellene figyelmet fordítanunk. Értsd: ne csak akkor foglalkozzunk a szorongással, ha már elviselhetetlenné válik, hanem eleve építsünk belső bázist magunkban.

Szívesen írnám, hogy a gazdasági válságban se mondj le a pszichológusodról, viszont ha ez pont a pénz miatt elérhetetlen most, más módon is tehetsz a mentális egészségedért. És itt jön az a megannyi dolog, amiről már sokat olvashattál a WMN oldalán. A minőségi emberi kapcsolatok, az őszinte beszélgetések, a természetjárás, a hobbik, az alkotás és a sport mind-mind erősítik azt a téged körbevevő mentális páncélt, amely a viszontagságosabb időkben megvéd. És ha nemcsak krízis idején, de békeidőben is hetente gondosan letisztogatod és kifényesíted ezt a páncélt, az éles helyzetekben is elcsúszik rajta a nyílvessző.

Ha anyagi szorongással küszködsz, ne csak a pénzügyeidet rendszerezd újra – a belső stabilitásodat is próbáld újraalapozni.

Lehetséges, hogy ebben a bizonytalansággal teli időszakban több befelé figyelésre és önreflexióra van szükséged? Ha igen, add ezt meg magadban akár egy jó önismereti könyv segítségével, akár azzal, hogy megtanulsz, vagy újra elkezdesz relaxálni (utóbbi abban is támogat, hogy frissebb legyél a munkahelyeden, vagy ha túlórát kell vállalnod a megélhetésedért).

Ui.: Mondjuk el még egyszer, közösen együtt: segítséget kérni sosem ciki.

  

6. Fogadd el, hogy nem mindenre van ráhatásod

A végére hagytam az egyik legfontosabb, örök érvényű igazságot: ha egy helyzetet nem tudok megváltoztatni, akkor a hozzáállásomat kell megváltoztatnom. 

Az utóbbi években megtapasztaltuk, hogy a bennünket érő nehézségek tetemes részével tehetetlenek vagyunk. A Covid, a háborús krízis, az infláció, a természeti katasztrófák mind megmutatták, hogy ha kétrét görnyedünk sem tudjuk megváltoztatni azt, amit nálunk nagyobb erők irányítanak. De akkor mit tehetünk? Fontos látni, hogy az érzéseink validak, és nem vagyunk egyedül velük – emberek milliói alkotnak sorstársi közösséget a krízisben. Másrészt, lényeges felismerni, hogy mi az, amire van ráhatásunk, és mi az, amin tényleg feleslegesen görcsölünk. 

Arra például nem nagyon tudunk hatni, hogy hány forintot kell adnunk egy euróért, de arra, hogy beszüntetjük-e a felesleges vásárlásokat, igen.

Arra, hogy az emelkedő energiaárak miatt bezár-e az irodánk, szintén nem, de arra, hogy elzárjuk fogmosás közben a vizet, igen. Attól, hogy egész éjjel alvás nélkül, szorongva bámulom a plafont, Putyin nem vonja ki a katonákat Ukrajnából, ellenben, ha kialvatlanul megyek dolgozni, nem lesz túl jó napom. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Ziga Plahutar

WMN szerkesztőség