Ha titkolod, azzal nem segítesz neki – Így beszélj a gyerekeddel a pénzügyi nehézségekről

–

Van iskola, amelyben szombati tanítást vezetnek be őszre, hogy télen hosszabb időre lehessen bezárni, és így spórolhassanak a rezsiszámlán. Tizennyolc-húsz Celsius-fok lesz a tantermekben, átmenetileg leáll az úszásoktatás, bezár a művelődési ház és a szabadidőközpont ott, ahol azok működtetését nem tudja vállalni az önkormányzat a hideg évszakokban. És a sor valószínűleg még folytatható. 

A gazdaság visszaesésével, az árak és a rezsiköltségek brutális emelkedésével olyan közel jött a téma, mint a gyerekeink életében még soha. Őket is érintik ezek a változások (közvetlen közelről), miközben gyakran figyelmen kívül hagyják a felnőttek, hogy

a gyerekeknek joguk van, hogy megértsék, mi és miért történik, hogy valódi tájékoztatáshoz, információhoz jussanak, és hogy az életkoruknak és belátási képességüknek megfelelően bevonják őket azokba a döntésekbe, amelyek rájuk is vonatkoznak. 

Ennek mind a családokban, mind pedig az intézményekben így kellene történnie. Miközben tudjuk, hogy a pénzügyek és az arról való beszélgetés jókora tabu Magyarországon, és a nehézségeinkről, problémáinkról úgy általában nem szívesen beszélünk. 

Érthető tehát, hogy inkább úgy döntenek a szülők, iskolavezetők, „megkímélik” a gyerekeket ezektől a problémáktól. 

A valóság azonban az, hogy ez nem segít a gyerekeknek. Egyrészt minden ilyen „hogyan beszélj a gyerekeddel” típusú cikk egyik alapvető üzenete, hogy a gyerekek nagyon jól leveszik a körülöttük lévő felnőttek negatív érzéseit, szorongását, aggodalmait – és nagyon könnyen magukra veszik azokat, ha nem tudják, mi van a háttérben.

Azaz hiába próbálják a szülők megvédeni őket, nem tudják. Sőt, akár extra szorongást is okozhatnak. 

Másrészt, a gyerekeknek segít, ha nem a fejük felett születnek a döntések, hanem velük együtt, mert így nem passzív elszenvedői lesznek az eseményeknek, hanem aktívan megélhetik magát a megoldáskeresés folyamatát. És közben kapnak egy jó mintát is arra, hogyan lehet egy pénzügyi nehézséget kezelni. 

Tehát beszélni kell a gyerekekkel, és be kell vonni őket. A kérdés már csak az, hogyan.

Először is nyilvánvalóan a gyerek életkorának megfelelően, és őszintén kell beszélgetni erről a témáról is. Nem felelősséget rakva a gyerek vállára, hogy átvegyen terheket a felnőttektől, hanem segítve őt, hogy értse a helyzetet, és legyen képe arról, mi történik a helyzet megoldása, javítása érdekében.

1. Gondoljátok át a helyzetet, és úgy és akkor üljetek le a gyerekkel beszélni, amikor már magatok is látjátok (legalább nagyjából), hogy mi fog történni

Amíg még csak pletykaszinten lehet hallani az elbocsátásokról, addig ne beszéljetek a gyerekkel úgy, hogy „ha elveszti majd esetleg a munkáját anya/apa, annak valószínűleg az lesz a következménye, hogy…” Ha viszont már tudjátok, hogy a magasabb energiaszámla, meg az elszálló élelmiszerárak miatt az idén nem fogtok tudni síelni menni, vagy kevesebb pénz jut az angol különórákra, esetleg lesz olyan szoba, amit nem fogtok fűteni, akkor azt meg kell beszélni. Nem érdemes halogatni a leülést. 

2. Beszélgessetek arról, hogy mi miatt változott meg a család pénzügyi helyzete, és hogy mit tesztek azért, hogy kezelni tudjátok 

A gyerekeknek általában nincs szükségük a részletekre, elég, ha nagy vonalakban meséltek a helyzetről. Ha valamelyik szülő elvesztette az állását, magyarázza el, hogy munkát keres. Aki magánvállalkozóként dolgozik, és csökkent a bevétele, beszélgessen arról, hogyan igyekszik növelni a forgalmat. Jó, ha arra helyezitek a hangsúlyt, hogy milyen lehetőségeket láttok a megoldásra, milyen tervek, gondolatok vannak bennetek következő lépésként.

A gyereknek az segít, ha érzi, hogy foglalkoztok a dologgal.

Az is fontos, hogy ha a gyerek kérdez, és többet szeretne tudni, mint amivel készültetek, arra válaszolni kell. Legalább annyit, hogy „most erre nincs kész válaszom, de gondolkozom azon, hogy mit lehetne ezzel kezdeni, és mondom majd, hogy mire jutottam”, vagy „még nem tudom, ez hogy lesz, de kérek segítséget valakitől, és utána elmesélem neked, hogy mit mondott”, stb.

3. Beszéljétek meg, hogy a kialakult helyzet hogyan hat majd a mindennapokra 

Minden család (iskola, óvoda) végiggondolja most, hogy miket kell változtatni ahhoz, hogy kijöjjön a matek, és ne álljon meg az élet. Ezeket a változtatásokat érdemes úgy megbeszélni a gyerekekkel, mint megoldási lehetőségeket, és nem úgy, mint szerencsétlen következményeket. Könnyebb elviselni, hogy mostantól nem megy a család étterembe hétvégenként, ha erről a szülők úgy beszélnek, mint egy saját döntésen alapuló válaszlépésről a kialakult helyzetre, és nem úgy, mintha ez tragédia lenne. Így sokkal könnyebb a gyerekeknek együttműködniük ezekben a változtatásokban, hiszen érzik, hogy ezzel a családnak segítenek. 

4. Az idősebb gyereket ültessétek oda az asztalhoz, amikor terveztek

Segítség nekik, ha látják, milyen költségeitek vannak a lakhatás, a bevásárlások és az egyéb kiadások terén, és ti hogyan osztjátok be a pénzt. Ez reálisabb képet nyújt nekik arról, hogy valójában miről beszéltek, amikor azt mondjátok, hogy „többet fogunk itthon főzni, és mostantól apa/anya is dobozban viszi magával az ebédet a munkahelyére”, ha látják, ez a döntés hogyan alakítja át a kiadásokat egy hónapban. 

A gyerekek bevonása a család pénzügyi döntéseibe nagyon sok ponton pozitív:

mintát ad nekik problémamegoldásra, a szülők kevésbé érzik azt, hogy fenn kell tartaniuk egyfajta látszatot a gyerekek előtt, arról nem is beszélve, hogy erősíti a családi összetartozást.

A család tényleg jóban-rosszban együtt van – és nem az az ideális, ha csak a nyaralás boldog pillanatait osztjuk meg. 

5. Tudatosítsátok, hogy van, akinek még nehezebb

És végül, arról is fontos beszélni, hogy nem mindenkit azonos szinten érintenek a pénzügyi nehézségek. Vannak családok, amelyekben azt kell most megbeszélni, hogy péntekenként nem moziba mennek, hanem otthon maradnak társasozni. És vannak családok, amelyekben az a kérdés, hogy egyáltalán tudnak-e fűteni otthon, vagy hogy lesz-e pénzük gyümölcsre, zöldségre a téli hónapokban.

A gyerekeknek – és nekünk magunknak is – segítség, ha a saját nehéz helyzetünkben is képesek vagyunk meglátni azokat, akik nálunk is rosszabb körülmények között élnek, és rájuk is tudunk gondolni. 

Eggyel több szendvicset, vagy eggyel több almát tenni az uzsonnás dobozba, hogy jusson annak az osztálytársnak is, akinek otthonról nem tudnak küldeni, nemcsak emberileg fontos, hanem segít a gyerekünknek is, hogy helyén kezelje, ha a saját életében valamiből kevesebb lesz mostantól, vagy valamiről le kell mondani. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Thanasis Zovoilis

Gyurkó Szilvia