A közgondolkodásban erősen jelen van az a nézet, amely szerint minden fejben dől el, elég csak akarni a gyógyulást. Dr. Csabai Márta egészségpszichológus szerint azonban haszna is van, hogy megjelenik ez a fajta gondolkodásmód, mert az önmenedzsment, az öngondoskodás gondolatát beviszi a köztudatba.
„Az ember oly mértékben szétforgácsolódik a mások életében való részvétel és a velük való azonosulás során, hogy végül kiüresedik a saját létezése” – figyelmeztetett 1983-ban Rollo May, a pszichológiatörténet egyik jelentős alakja, akinek végre magyarul is jelent meg kötete. Pedig hol volt még a közösségi média vagy a streaming?
„Egyheti tépelődés után közöltem vele: még mindig beteg vagyok, és az orvos nem tudja megmondani, mikor leszek jobban. A főállásomba ekkora már visszamentem. A valódi okot – ekkorra már kiderült a generalizált szorongásom – nem mondtam el neki. Mondjuk ki: hazudtam.”
A kutyák szaglása tízezerszer-százezerszer érzékenyebb, mint az emberé, és úgy tűnik, már az előtt képesek lehetnek a gazdájuk leheletéből kiszagolni egy közelgő emlékbetörést, hogy az illető a tudatában lenne, mi fog következni.
A klímaváltozás a szemünk előtt zajlik. Aki nem dugja homokba a fejét, az pontosan tudja, a jövőnk került veszélybe. A gyerekek számára azonban még ijesztőbb lehet a jelenség: mesék, könyvek, műsorok figyelmeztetik őket a bajra, és miközben a helyzetet nem titkolhatjuk előlük, mégsem feltétlenül érettek még hasonló szorongás mellett élni az életet. De mit tehet a szülő?
Attól még, hogy gyerek vagy, kijelölheted a határaidat, mondhatsz nemet. Még akkor is, ha mások máshogy csinálják.
Legyél jelen, de ne legyél túl közel. Vigyázz rá, de engedd hibázni. A kamaszkor nem csak a gyerekeknek kihívás, szülőként is sok mindennel meg kell küzdenünk – sokszor épp saját magunkkal. Mik az igazán fontos dolgok, és hogyan lehet ezt jól csinálni? Erről szólt a Hello Szülő Roadshow negyedik kerekasztal-beszélgetése.
Az edzőtermi szorongás gyakrabban érinti a nőket, és számos tényező okozhatja. Ezeket veszi sorra Wilson Luca.
Van, akinek euforikus élmény a szülés, és van, akinek szörnyű trauma. És olyan is, aki annyira retteg az utóbbitól, hogy inkább lemond a gyerekvállalásról is miatta.
Miért kerekedik fölénk a magasságtól való evolúciós félelem?