–

Engem személy szerint soha nem fűzött különösebb viszony a teákhoz. Aztán az edzőm elkezdett azzal nyaggatni, hogy a kávézási szokásaimon ildomos volna változtatnom kicsit, mégpedig úgy, hogy a délutáni kávémat kiváltom egy finom, szálas zöld teával.

Nos, az első vállvonogatások után ez a dolog odáig fajult, hogy most már szinte teljesen elhagytam a kávét, reggelire is teát iszom, és csak néha-néha, ha nagyon hiányzik az a finom íz, akkor adózom a kávézás élvezetének.

A tea pedig… szertartás lett az életemben. És az az igazság, hogy jobban hat rám, mint a kávé, mert sokkal pörgősebbnek és fittebbnek érzem magam tőle. Ráadásul, ha rábukkan az ember az igazi, szálas, csodálatos tealevelekre, hamar megbizonyosodik róla, hogy micsoda különbségek vannak tea és tea között. Hogy azoknak a filteres, úgymond közönséges teáknak, amikkel korábban volt alkalmam találkozni, köze sincs a valódi, zamatos tealevelekhez.

Kövecses Olivér teákkal foglalkozik, és csak nemrég ismertem meg. Két évet élt diákként Kínában, Sanghajban és Hangzhou városában, ez utóbbi pedig az ország legnagyobb zöldtea-termelő tartományának a fővárosa, ahol szinte kikerülhetetlen a teakultúra. Olivér itt kezdett el mélyebben foglalkozni a teákkal egy kinti barátja révén, akinek saját teaültetvénye van a környéken. Azt meséli, hogy a hagyományos kínai teákhoz kapcsolódó rituálé, életfilozófia és történelem volt az, ami igazán megfogta.

„Úgy látom, hogy Magyarországon a teával kicsit úgy állunk, mint a borral 20–30 évvel ezelőtt: fogyasztjuk, de nem tudjuk, milyen is az igazi minőség.

Szerintem a teánál a minőség ismerete egy egészen új felfogást és gondolkodásmódot foglal magába, ami a megfontoltságot, lassú, de eltökélt előre haladást, mértéktartást és a hagyományok tiszteletét helyezi előtérbe. Úgy gondolom, hogy ezek olyan fontos értékek, amelyeknek terjesztésére most talán még nagyobb szükség van, mint korábban bármikor. Emellett, ha az ember választhat a silány és a magas minőségű tea között, miért ne ismerkedne meg az utóbbival?”

Olivér segítségemre volt abban, hogy néhány érdekes infót megtudjunk a teázás kultúrájáról. Íme:

1.

Krisztus előtt már teáztak. Azóta pedig…

A teacserje, és a hozzá kapcsolódó kultúra Kínából származik. A teanövény eredetét a mai Délnyugat Kínában található Yunnan-tartományra, és annak környékére helyezik. Kutatások szerint először Krisztus előtt 1000–2000 táján használtak tealeveleket gyógyhatású főzetek készítésére; ezt követően hosszú évszázadok alatt terjedt el a tea élvezeti fogyasztása. Míg kezdetben a kínai császári udvar és társadalmi elit italának számított, manapság már nehéz olyan kínait találni, akinél ne lenne bármikor egy teás kulacs.

2.

Most akkor a tea vagy a kávé? És mi a helyzet a koffeinnel?

Amikor kávéra vagy teára gondolnak az embereknek, általában először a koffein jut róluk eszükbe. Ezzel semmi baj nincs is, mert mindkét italban/növényben megtalálható ez a kémiai anyag, amit a testre gyakorolt élénkítő hatásáért kedvelünk. Azonban a tealevelek esetében ez csak apró részét képezi annak a bonyolult összetételnek, mely több ezer kémiai vegyületet foglal magába.

Amit kevesen tudnak a teáról, hogy nagy mennyiségben tartalmaz olyan jótékony hatású anyagokat, amiket a kávé nem, vagy csak kisebb dózisban; ilyenek például az antioxidánsok, vitaminok, aminosavak (lásd: a teanin, mely a tea nyugtató hatásáért felelős) és ásványi anyagok.

Ezek mind-mind erősítik a különböző teák jótékony hatásait, mint például az emésztés segítése, agyi működés serkentése, stresszoldás, rákos sejtek/szívügyi problémák/vérkeringési gondok kialakulási esélyének csökkentése. Bár ezek különböznek a teák típusai szerint, de az egészségre gyakorolt pozitív hatásuk vitathatatlan.

3.

A teák királya, azaz a legnemesebb tea a világon

Bár nehéz egy konkrét teára ráhúzni ezt a jelzőt, a legtöbb teaimádó a „Nagy Vörös Köntöst” tartaná a legnemesebb teának. Ez a vörös oolong tea a kínai Fujian-tartománybeli Wuyi-hegyről származik, és a legdrágábbak közé tartozik.

A legenda szerint az ősi Kínában a császárt egy különleges tea gyógyította ki halálos betegségéből; és miután megtudta, melyik fáról származtak a gyógyító tea levelei, a fa törzsét a császári udvart képviselő vörös színű köntössel vonták be – innen ered a tea neve.

Ennek a teának az anyacserjéi (melyekből több más Wuyi-hegyi teát is kitenyésztettek) még a mai napig megvannak.

A róluk szedett, muzeális értékű tealevelek több mint egymillió dollárt érnek kilónként, ami azt jelenti, hogy az aranynál is jóval drágábbak.

4.

A világ legnépszerűbb teái

A nyugati országokban többnyire a testes, fekete teák terjedtek el, mint az Earl Grey vagy az English Breakfast; amik egyébként Indiából származnak, ahol a korábbi brit befolyás miatt szintén a fekete tea fogyasztása terjedt el.

Ezzel szemben Kína, Kelet-Ázsia, Dél-Kelet Ázsia országaiban a frissebb zöld teák azok, amiket szélesebb körben fogyasztanak.

Olivér egyik személyes kedvence a Sárkány forrás nevű zöld tea (kínaiul longjing, angolul Dragon Well), mely Hangzhou dombjairól származik, ahol élt is Kínában. Ez Kína egyik legkedveltebb zöld teája, bármikor meg tud belőle inni pár csészével.

5.

Különbség a filteres és a szálas tea között

Filteres teát általában olyan tealevelekből készítenek, melyek alacsonyabb minőségűek, és önmagukban nem állják meg a helyüket. Ezeket a leveleket szüretelésük után nagyipari körülmények között keverik, gépek segítségével összezúzzák, aprítják, majd filterekbe csomagolják.

Ezzel szemben a minőségi szálas teák esetében az a lényeg, hogy az adott teacserje, termőterület és teastílus sajátosságait mutassa meg. Hasonlóan a borokhoz, azonos termőterület vagy azonos feldolgozási stílus esetében is nagy különbségek vannak ültetvénytől, teamestertől, évjárattól függően.

6.

Ősbűnök a tealevelek ellen

– Ne tartsuk fém/papír/fa tárolóban a tealeveleket, mert az átveszik ezeknek az ízét és illatát. Tartsuk légmentesen, száraz helyen, fénytől és párától elzárva őket, lehetőleg steril műanyag tárolóban.

– Ha jó teát vásárolunk, azt ne áztassuk négy–öt percig, ahogy a filterest szoktuk. Minőségi teák esetében elkészítési útmutatót is kapunk, kövessük ezeket. Ha nem kaptunk, kérdezzük meg róla a gyártót vagy a forgalmazót.

– Nem minden teának tesz jót a 100 fokos, „lobogó” vízben való áztatás. Várjuk meg, amíg a víz forrása megáll, csak ezután öntsük fel vízzel a leveleket. Zöld tea esetében ajánlott várni pár percet, hogy a víz hőmérséklete lehűljön körülbelül 80 fokra, különben keserű teát fogunk kapni.

– Figyeljünk a víz minőségére. Mivel a teákhoz a forrásvíz volna a legjobb, de az nehezen elérhető, így a szűrt víz, (szénsavmentes) ásványvíz is sokkal finomabb teát eredményez, mint a csapvíz.

„A filteres teát kedvelőket- és ízesítőket sem tudom hibáztatni, mert ezek önmagukban aligha nevezhetők kellemes fogyasztói élménynek” – mondja Olivér.

„Azonban ha minőségi teáról beszélünk, ott az ízesítés elfedi, elveszi a tea valódi profilját. Ha az ember minőségi szálas teát vásárol, annak lényege épp a tea ízének és profiljának élvezete, nem a citrom és a méz íze.”

7.

Kedvenc teaelkészítési módszer:

Nagyon kedvelt a Kínából származó, úgynevezett kungfu teázási módszer. Ennek lényege, hogy a teamester apró kancsó és csészék segítségével, elegáns, megfontolt mozdulatokkal készíti el a magas minőségű teát. A szertartás akár órákig is eltart, melynek során a tealevelek többszöri, gyors áztatásával a tea minden arcát megismerhetjük.

„Az ilyen teázásokhoz általában mély, hosszas, emlékezetes beszélgetések szoktak párosulni; talán épp ez volt az, ami igazán közel hozta a szívemhez a kínai teakultúrát” – meséli Olivér búcsúzóul.

Én pedig köszönöm a közreműködést neki, nektek meg jó teázgatást kívánok ebben a hideg időben!

Szentesi Éva

A kiemelt kép illusztráció – Forrás: Getty Images/Catherine MacBride