Mielőtt jobban elmélyedünk a témában, érdemes leszögezni: teljesen természetes, ha valaki vonzalmat érez a tanára, az orvosa vagy a pszichológusa iránt. Ennek számos oka lehet (alább kitérünk rájuk), amelyek egyike sem betegség vagy aberráció. Sőt, jóformán mindannyian fel tudunk idézni hasonló tapasztalatokat a saját életünkből. Ez az egyik oldal. A másik pedig az, hogy a pedagógusok, az orvosok képzésében máig kevés szó esik a szexuális határok fenntartásának valódi jelentőségéről, illetve annak konkrét módjairól.

Azt nyilván mindenki tudja, kivel nem szabad szexelni, de ahhoz már csak elvétve kapnak eszközöket, hogy hogyan kezeljenek egy olyan szituációt, amelyben tényleg feltámad a kísértés. Mit kell ilyenkor tenni? Kinek kell szólni? 

A páciensekkel, nagykorú diákokkal szexuális kapcsolatot létesítő orvosok, tanárok egy része szexuális ragadozó, aki egyértelműen kihasználja a helyzetet. Egy másik része viszont olyan személyekből áll, akik épp problémákkal küzdenek, súlyos magánéleti válságon mennek keresztül. Megcsappan az önértékelésük, vagy más szempontból válnak sérülékenyebbé, ami veszélyezteti az ítélőképességüket, és ebbe a térbe érkezik a tanítvány, a beteg vagy a kliens rajongása. Ez nem mentség, ugyanakkor fontos felismerni, hogy nekik sokat segítene, ha a tabusítás helyett támogatást kapnának ezekben a helyzetekben (eleve nem maradnának magukra a gondjaikkal, illetve azelőtt lehetne az érzéseikről valakivel beszélni, mielőtt bármi történne). Két kivétel természetesen van: ha kiskorú a tanítvány vagy a kliens, mindenképp visszaélés történik. Külön esetet képeznek továbbá a pszichológusok, akiknek tisztában kéne lenni ezekkel a dinamikákkal, hiszen ez az ismeretanyag a munkájuk szerves részét képezi. 

Egyes szakmákat, területeket jobban érint

Egy fegyelmi eljárásba vont – igaz, amerikai – orvosokkal végzett tanulmány azt találta, hogy a pszichiáterek, a gyerekorvosok és a szülész-nőgyógyászok körében számottevően gyakrabban történik szexuális visszaélés a páciensekkel. Ehhez hozzájárulhat az orvos-beteg kapcsolat jellege, bizalmas volta, a találkozások rendszeressége, ami alatt kifejlődhet valami, illetve az elkövetőnek van ideje behálózni az áldozatot; valamint az is, hogy ezeken a területeken nagyobb arányban vannak jelen női kliensek. Gyakori szcenárió továbbá, hogy páciensek (elsősorban nők) olyan orvosokba szeretnek bele, akik nemcsak kompetensek a szakmájukban, hanem nyitottak az alternatív gyógymódok iránt, és kedvesen kommunikálnak. Emiatt sok beteg úgy érzi, végre van valaki, aki komolyan veszi, megérti őt, és kellő figyelmet fordít a problémájára. 

Azt is érdemes látni, hogy egyes szakemberektől nem áll távol a sebezhetetlenség vagy a mindenhatóság illúziója. Vannak köztük, akikben kialakul egyfajta feljogosítottság-érzés, amelynek során azt élik meg, nekik minden jár, nekik mindent szabad, hiszen ők életeket mentenek. Persze ez csak egy kis részükre igaz, ugyanakkor kutatások kimutatják, hogy például a sebészet kifejezetten vonzó szakma pszichopátiával élő emberek számára (ahogyan az újságírás is). Ennél elterjedtebb probléma, hogy az egészségügyben és az oktatásban dolgozók rendkívül túlterheltek, nem kapnak kellő támogatást a stressz kezelésére, vagy nem is tanulták meg, mennyire fontos jelezni, ha egyáltalán gondjuk adódik. A bennük lévő jelentős mennyiségű, kezeletlen feszültség viszont tovább növeli az esélyét annak, hogy rossz döntéseket hozzanak. 

Nagyon korlátozottan ismered

Amikor valaki elkezd vonzalmat érezni a tanára, az orvosa vagy a pszichológusa iránt, érdemes utánajárnia, mi van a vágy mögött. Előfordulhat, hogy félreértelmezi azt a figyelmet, azt a kedvességet, azt a törődést, amit kap.

Gondolj csak bele, hányszor van olyan a mindennapokban, hogy valaki egy-másfél órán keresztül hallgat téged, teljesen rád hangolódik, és minden egyes rezdülésedet nyomon követi, mint egy terápiás ülésen a szakember?

Aki nem tapasztalt korábban hasonlót, annak ez teljesen újfajta élmény lehet, amely természetes, hogy megmozgatja, és egy kicsit össze is zavarja. Az is lehet, hogy egy orvostól, tanártól jövő, nem szexuális jellegű érintés kelt benne különösen kellemes érzéseket, mert hetek óta nem ölelte meg senki, és magányos. 

Megeshet, hogy egy adott tulajdonság kápráztatja el. Ő is ilyen okos, rátermett, rendszerkritikus vagy éppen hozzáértő szeretne lenni, mint a tanára! Akiről ezt leszámítva egyébként nagyon keveset tud, jóformán nem is ismeri, milyen az egyetemen kívüli életben, és ezeket a hézagokat csupán a fantáziája segítségével tölti ki. Éppen ezért az ilyen szerelmek – ha realizálódnak is –, szinte mindig fennakadnak a valóságon: mert más távolról csodálni valakit, ahogy a katedrán szónokol (a tanárok rocksztárok), és más a szájszagával, a kupis lakásával, a rigolyáival, a rokonságával vagy a félelmeivel szembesülni. 

Nem mindegy, milyen csomagot cipelünk

Azt se felejtsük el, hogy rengeteg ember abúzus formájában találkozik életében először a szexszel – derül ki Wendy Maltz A szexuális gyógyulás útján című nagyszerű könyvéből (recenzió hamarosan!).

Az, akit az apja, a bátyja, vagy más rokona zaklatott, jó eséllyel olyan hiedelmeket sajátított el a szexről, amelyek tudattalanul is megágyaznak annak, hogy ismét áldozattá váljon.

Középiskolára már sokan úgy gondolják, a szexuális vágy kontrollálhatatlan, megzabolázhatatlan, és teljesen elszakít a mindennapi valóságtól, a mások iránt érzett felelősségtől, ergo: fel lehet rúgni a szabályokat. Hiszen a bántalmazójuk is azt sulykolta beléjük, hogy tehetetlen az irántuk érzett vad szenvedélyével szemben, és a szerelemben mindent szabad! Ezek a fiatalok azt is megszokhatták, hogy a szex együtt jár a titkolózással, a hazugsággal.  

 

Sok túlélő ráadásul selejtesnek érzi magát, és elhiszi, hogy benne van valami, ami ilyen hatással lehet a férfiakra. Így nem is feltétlenül lepődik meg azon, hogy a tanára, az orvosa is közeledik hozzá. És ami talán a legfontosabb: sokan azt tanulják meg, hogy a szex árucikk, amelyért cserébe figyelmet, szeretetet, kedvességet kapnak, vagy amellyel – ha kibírják –, meg tudják védeni magukat és másokat. Nem is igen tudják elképzelni, hogy egy férfi úgy is érdeklődhet irántuk, hogy nem akar tőlük szexet. Előfordulhat, hogy a túlélő maga ajánlkozik fel, mert attól fél, különben nem fognak hosszú távon törődni vele. Mindezt a másik fél vagy tudja és érzi (amennyiben szexuális predátor, és direkt a sérülékeny, izolált, alacsony önértékelésű áldozatokat szemeli ki magának), vagy nem: lehet, hogy ő is épp olyan élethelyzetben van, amikor nehezebben tartja a kereteket, és kevés kapacitása akad felmérni az előzményeket, azt, hogy pszichésen milyen helyzetben van a tanítványa, páciense. 

Ezekből az érzelmekből rengeteget tanulhatunk

Így vagy úgy, a tanárok, orvosok, pszichológusok iránt érzett vonzalmunk elsősorban a hiányból táplálkozik. Hiányozhat az életünkből a figyelem, a kapcsolódás, a biztonság, az érintés, az önértékelés, vagy azok az élmények, amelyek alapján megtanulhattunk volna, milyen a nem kizsákmányoló jellegű szexualitás. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a bennünk kialakult vágy önmagában bűnös vagy szégyellnivaló dolog lenne. Sőt, érdemes odafigyelni rá, hogy megérthessük, miért érezzük azt, amit. 

A pszichológiában amúgy is mindig gyanús, ha valaki iránt hirtelen jövő, heves érzelmeink vannak. 

Sigmund Freud már 1895-ben foglalkozott az indulatáttétel és viszontáttétel kérdéskörével. Áttételnek nevezzük azt jelenséget, amikor az életünk egy fontos alakjával kapcsolatos érzéseinket, vágyainkat valaki olyan felé irányítjuk, aki nem az adott személy. Talán mond vagy tesz valamit, amitől a múltbéli élményeink aktiválódnak bennünk anélkül, hogy ennek a tudatában lennénk. Vagy a külseje, mentalitása, valamilyen személyiségvonása miatt emlékeztet minket életünk egy másik szereplőjére. „Tisztára olyan”, mint az apánk, az anyánk, a testvérünk vagy az exünk. És akkor az egyik pillanatban még a terapeutánkat látjuk benne, a következőben meg valaki egészen másra reagálunk a zsigeri berögződések alapján. 

A pszichológus szobája tipikusan olyan tér, amely valóságos, ugyanakkor mégsem az. Ilyenkor az értelmezések, a megélések birodalmában vagyunk, egy olyan bizalmi kapcsolatban, amelyre speciális szabályok vonatkoznak. Van idő megérkezni a közös munkába (bevezető, „hogy vagy?” kérdésekkel), és annak is megvan a mikéntje, hogyan irányítja vissza a szakember a kliens figyelmét az ülés végén a hétköznapi életre („mit tervez mára?; „milyen idő van kint?”, „mikor lesz a következő alkalom?”; fizetés). A kettő között azonban rengeteg lehetőség van a projekcióra, különböző kapcsolatok tudatos és tudattalan modellezésére, újraélésére.

Az indulatáttétel megjelenése jó lehetőség arra, hogy a pszichológus segítsen a kliensnek megérteni és kezelni azokat a mintázatokat, amelyek a rendelő falain túl is hozzájárulhatnak a problémáihoz. Az indulatáttétel valójában egy mód arra, hogy ha tetten érjük, és őszintén átbeszéljük, akkor betekintést nyerhessünk a tudattalan működésébe. 

Ehhez hasonlóan, információértékű a viszontáttétel is, amely a terapeuta páciensre adott reakcióit jelenti. Itt külön szakértelmet igényel az, hogy a szakember különbséget tudjon tenni aközött, hogy a benne megjelenő érzelmek mely részét válthatta ki a kliens viselkedése, és mi az, amit ő hoz a helyzetbe, ami az ő ügye. Ezért is van, hogy a pszichológusok a folyamatos önreflexió mellett rendszeres szupervízióra is járnak, ahol kolléga segítségével mérik fel, mennyire jelent összeférhetetlenséget, ha egy-egy kliensük a saját életükre, vagy annak megoldatlan konfliktusaira emlékezteti őket.  

 

A szexuális beleegyezés összetett folyamat

Crystal Byrd Farmer szexedukátor cikkeiből tudom, mennyire tévútra visz, ha a konszenzus jelenségét egy szimpla igen/nem kérdésre egyszerűsítjük le. Mert lehet, hogy a másik igent mond, de ennek hátterében még rengeteg minden állhat: burkolt vagy nyílt fenyegetés, függő helyzet, ismerethiány, az attól való félelem, hogy megbántja a másikat, a hit, hogy az illetőnek ez jár, stb. 

Ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk a beleegyezésről, érdemes feleleveníteni a konszenzus háromszögelméletét. Ennek egyik csúcsán az ágencia, a döntési képesség helyezkedik el, tehát hogy cselekvőképes-e a személy, eszméleténél van-e, szedett-e szereket, egyáltalán ébren van-e, értelmi fogyatékossággal él-e, vagy sem, minden releváns információ birtokában van-e (vagy becsapják, hitegetik). A másik csúcsán található a kommunikáció, amely röviden azt fedi le, hogy a folyamat bármely pontján (szex közben is) van-e lehetősége nemet mondani. Számunkra most a háromszög harmadik csúcsa lesz az érdekes, amely a hatalom kérdéseit feszegeti. Ha a másik függő helyzetben van, mert te adsz neki jegyet a kurzusra, netán te segíted az ő, vagy a szerettei gyógyulását, akkor ki van szolgáltatva neked, és kevésbé mer nemet mondani.

A tanárok, pszichológusok szexuális kezdeményezései, még ha eleinte néha hízelgők is, mert, mondjuk, felnőttnek érzi magát tőle valaki, azért is pusztítók, mert egy bizalmi kapcsolatot forgatnak át valami egészen másba. Erre sokan csak utólag jönnek rá. 

Ha többlethatalmad van, amúgy is minimum sokkal körültekintőbbnek kell lenned, amikor a másik beleegyezését kéred. Hatalmi egyensúlytalanságot okozhat, ha kiváltságos csoportokhoz tartozol, ha hírneved, pénzed, saját lakásod van, idősebb vagy és több a tapasztalatod a szexben. Egy tanár-diák, orvos-beteg, pszichológus-kliens kapcsolatban sokszor ezek a tényezők is megjelennek, és tovább erősítik a két fél közti különbségeket. Ezekkel pedig hosszú távon is kell kezdeni valamit, akkor is, ha a pár esetleg éveken át együtt marad. Egy kapcsolat tartóssága a közösség szemében gyakran azt jelzi, hogy a szerelem valós volt, ami utólag mintegy igazolja és jogossá teszi, miért rúgta fel a nagyobb hatalommal bíró fél a szabályokat. Pedig önmagában az együtt töltött idő hossza semmit nem árul el a kapcsolat minőségéről. Lehet valakit évtizedeken keresztül manipulálni, uralkodni felette, vagy fürdőzni a csodálatában. Az egyenlőtlen kezdet után tehát mindenképpen szükséges a kapcsolat újradefiniálása.   

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

A szürkezónákban is jobb vigyázni

Előfordulhat persze, hogy a kapcsolat akkor válik szexuális jellegűvé, amikor a tanár már nem tanítja a diákot, az orvos már nem gyógyítja a beteget, a terápia is véget ért, és ekkor találkoznak újra a felek, akár véletlenszerűen. Az is lehet, hogy korán támad köztük vonzalom, és az érintett szakember gyorsan munkahelyet vált, vagy másnak továbbítja a klienst, és utána jönnek össze. Azért ebben az esetben is jócskán merülnek fel kérdések: meddig tartott a szakmai kapcsolat? Mennyi idő telt el azóta? Más hozzátartozó továbbra is függ a szakembertől, a tanártól? Mi van az egyéb hatalmi különbségekkel (életkor, státusz, pénz, tapasztalat)? 

Mielőtt valakinek a beleegyezését kérnéd, mindenképpen gondold át, a hatalmi pozíciód hogyan befolyásolja a helyzetet.

Vajon akkor is érdeklődne irántad, ha más körülmények között találkoztok? Látott-e belőled bármit is a munkahelyi szerepeden túl, képben van-e a személyes tulajdonságaiddal? Vagy maga a kontextus volt imponáló neki? El tudja melletted mondani a szükségleteit, ki meri és ki tudja fejezni, amit akar? 

Ha ennek ellenére úgy döntötök, romantikus értelemben is ismerkedni kezdtek, haladjatok fokozatosan. Mérd fel, milyen állapotban van, milyen az önértékelése, mennyire sebezhető, hogyan viszonyul hozzád. Hangsúlyozd, hogy bármikor mondhat nemet, és ez teljesen rendben van. Figyeld a reakcióit, hogy mennyire lelkes. Ha úgy látod, krízisben van, ha a régi szereped szerint tapasztal meg, és ebből nem mozdul el, inkább húzódj vissza. Mert az egészséges szexualitáshoz nemcsak a bizalom, a biztonság, a tisztelet és a beleegyezés tartozik hozzá, hanem az egyenlőség is, amelyet a mai társadalmi viszonyok közepette sokszor extra erőfeszítések árán magának a párnak kellene megteremtenie. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Ridofranz

Milanovich Domi