„Számodra csak egy vérkép vagyok” – Olvasói írás az egyenlőtlen orvos-beteg viszonyról
Az egészségügyi rendszer nem az emberre van optimalizálva, hanem az adatra.
Az egészségügyi rendszer nem az emberre van optimalizálva, hanem az adatra.
Az idejében diagnosztizált méhnyakrák túlélési rátája 25–80 százalék, mégis évről évre csökken a szűréseken való részvételi hajlandóság. Hogy mi ennek az oka? Többek között az, hogy sok nőnek rossz és megalázó tapasztalatai vannak az ellátással kapcsolatban.
Messziről, telefonon keresztül megvizsgálni, érzékelni, megérteni a másikat. Látás, tapintás, hallgatás nélkül felelős döntést hozni egy beteg ember sorsa felől. Herold Eszter háziorvosa négy évig csak telefonon volt hajlandó egyeztetni vele, a személyes vizsgálat lehetősége soha, egyetlenegyszer sem merült fel.
Csak egészség legyen! Csak kórházba ne kerüljön az ember. Csak magyar kórházba ne kerüljön az ember. Csak magyar gyerekkórházba ne…
A diák, páciens érzései ettől még teljesen természetesek, de könnyű visszaélni velük. Akkor is, ha a tekintélyszemély nem szexuális ragadozó.
„Miközben ezen morfondíroznék, áttolna a bagószagú, tetovált karú beteghordó a CT folyosójára, ahol más pórul jártakkal együtt várnám csendben a sorom, mint egy hibás alkatrész a futószalagon. Tehetetlen lennék.” – Olvassátok el egy fiatal doktornő szívszorító vallomását, mi érez, ha ő szorul orvosi segítségre.
„Szóval nem vagyok trendi, és talán nem nézek ki »tipikus« PCOS-s betegnek, ugyanakkor, kedves doktornő, el vagyok keseredve és félek is. Valamiért azt feltételeztem, hogy önnek, aki napi szinten foglalkozik ilyen párokkal, ezzel tisztában kellene lennie.”