–

Rezek Bori/WMN: Tavaly megjelent egy cikkem, amiben leírtam, hogy miért nem szoptattam a kislányomat. Bár előre felszívtam magam, hogy milyen visszajelzéseket kaphatok majd erre, nagyon váratlanul ért, hogy szinte egy rossz komment sem érkezett. Viszont azt is megemlítettem, hogy a terhességem alatt anya-magzat kapcsolatanalízisre jártam. Na, ez valamiért többeknél kiverte a biztosítékot. Elmondod, hogy mi ez a módszer? Milyen problémákkal fordulnak hozzád kismamák?

Barabás Anna: Nem is kell, hogy konkrét probléma vagy elakadás legyen, sokan egyszerűen ilyen módon szeretnének kapcsolódni a magzathoz. Ezt a módszert nagyjából harminc évvel ezelőtt fejlesztette ki két magyar pszichoanalitikus, Raffai Jenő és Hidas György. A terápiás munkájuk során vették észre, hogy sok olyan probléma adódhat a várandósság alatt, ami erős kihatással lehet a későbbi személyiségfejlődésre. Ezt a preventív módszert tudjuk relaxációs és terápiás technikaként is használni, aminek segítségével kapcsolatba tudunk lépni a magzattal.

R. B./WMN: Miért érezheti valaki ennek a szükségét?

B. A.: Önmagában a várandósság egy nagyon szenzitív időszak.

Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor a test elkezd rugalmassá, a lélek pedig áttetszővé válni. A korábban stabilnak érzett egyensúly átrendeződhet, a megszokott énvédelmi mechanizmusok megbomlanak, fokozódik az érzelmi hozzáférhetőség és sérülékenység.

Sok kismama azon kapja magát, hogy olyan korábbi élmények, konfliktusok érzelmek jönnek elő, amelyekkel megtanult együtt élni, vagy akár korábbi terápiás folyamatokban már rendezte. A várandósság során mégis képesek vulkánként előtörni belőlük, mivel ez az időszak aktiválja a korai kapcsolati mintázatokat.

R. B./WMN: A terhesség mindenkinek egy érzelmi hullámvasút, jó ilyenkor még külön megpiszkálni ezeket a traumákat?