„Még mindig figyelmeztetnek: ha feljelentést teszünk, az kárt tehet a karrierünkben” – Hol tartunk öt évvel a #metoo kirobbanása után?

–

Már öt év telt el azóta, hogy a New York Timesban megjelent egy leleplező cikk, amelyben a híres hollywoodi producer, Harvey Weinstein által elkövetett szexuális és hatalmi visszaélésekről számoltak be. Az írás nagy port kavart azzal, hogy először hívta fel a figyelmet a film- és szórakoztatóiparban, de igazából rendszerszinten jelenlévő hatalmi és szexuális visszaélésekre. A #metoo mozgalom megszületésének hatására nők milliói osztották meg történetüket, először hallatva hangjukat olyan traumatikus élményekről, mint a munkahelyi szexuális zaklatás.

A nők öntudatra ébredéseként tekintettünk a #metoo-ra, aminek egy idő után vadhajtásai is kialakultak; a mozgalom néhány szempontból radikalizálódott, ami sokak szerint ártott is az ügynek. Ennek ellenére vitathatatlan a hatása abban, hogy végre elindult egy nyílt diskurzus a hatalmi visszaélésekkel, szexuális zaklatásokkal kapcsolatban.

De mi a helyzet most, öt évvel a Weinstein-ügy kirobbanása után? A #metoo elhozta a várt változásokat?

Egy friss kutatás szerint nem igazán.

Hollywoodban még mindig sok zaklatást tapasztalnak a film- és szórakoztatóipari dolgozók – legalábbis erre mutatott rá a Women in Film nevű szervezet felmérése, amely a New York Times Harvey Weinsteinnel kapcsolatos leleplező cikkének ötödik évfordulójára készült.

Szeptember 21-e és október 3-a között 174, volt és jelenlegi iparági dolgozót kérdeztek meg, a válaszadók pedig többségében nők voltak. A kutatásban azt vizsgálták leginkább, milyen változások következtek a #metoo hatására Hollywoodban a zaklatás és a bántalmazás kultúráját illetően.

Az eredmények azt mutatják, hogy valamelyest javult ugyan a helyzet, a válaszadók hatvankilenc százaléka azonban arról számolt be, hogy az elmúlt öt évben továbbra is tapasztalt visszaélést, helytelen magatartást.

A kutatás anonim módon zajlott, a válaszadók pedig saját történeteiket is megoszthatták, amelyekből szépen kirajzolódott, hogy a zaklatás, visszaélés sok esetben azt követően is folytatódott, hogy az érintett nők hatalmi pozíciókba kerültek.

„Azt mondta nekem: ne jelents fel, de… – majd valami nagyon nem helyénvaló dolgot mondott. Mintha sokan tudatosan játszanának a határokkal” – jegyezte meg egy válaszadó. Egy másik arról számolt be: „Még a szakszervezetek is figyelmeztetnek, hogy ha feljelentést teszünk, az kárt tehet a karrierünkben.”

De mi a helyzet itthon? Merre mutat a mérleg nyelve?

Magyarországon nagyjából másfél héttel a New York Times-cikk megjelenése és a #metoo hashtag megszületése után került nyilvánosságra az első abúzustörténet. Sárosdi Lilla színésznő a Facebook-oldalán osztotta meg, hogyan molesztálta őt tizenhét éves korában egy „híres rendező” egy barátjával együtt egy autóban. A színésznő napokkal később meg is nevezte az elkövetőt, Marton Lászlót, a Vígszínház korábbi főrendezőjét és igazgatóját, aki ellen aztán több nő is felszólalt. 

 

Sárosdi Lillával a Telex közölt nemrég egy nagyinterjút, amelyben az akkori időszakra visszaemlékezve elmondta: „Engem akkor csak a helyzet rettenetes igazságtalansága hajtott, hiszen ekkor már nagyon régóta, de még mindig aktívan buzgott bennem ennek a traumának a nyomasztó érzése. Bármilyen emlék, ami az esethez kötött, húsz év után is ugyanolyan haragot hozott fel bennem. A Weinstein-sztorival pedig eljött egy történelmi pillanat, amikor azt gondoltam, itt az ideje kimondani az igazságot.”

Egyúttal kiemelte: „Marton Lászlónak nem volt elég bátorsága ahhoz, hogy szembenézzen a tetteivel, ahogy szembenézett számos férfi kollégám, akik életükben először megvizsgálták, ártottak-e valaha a viselkedésükkel másoknak.” Amikor pedig arról kérdezték, összességében mit gondol, mi a lett a #metoo mérlege mostanra, úgy fogalmazott:

„Óriási eredmény, hogy megjelent ez az önreflektív hozzáállás, és többen eljutottak oda, hogy ha feljön bennük legalább egy kis rossz érzés a viselkedésükkel kapcsolatban, arra odafigyelnek. Talán egyre inkább kialakulnak az intézményekbe épített segítségek és garanciák is, és az áldozatoknak van hová fordulniuk.

Amerikához képest persze sehol nem tartunk, ott olyan szintű jogi védelmet kapnak ma már az áldozatok, amihez nyilván nem a jelenlegi kormány alatt fogunk felzárkózni. Mostanra viszont legalább itthon is kinyílt egy kapu, és nagyon sokan vállalták fel a történetüket.”

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/tomazl 

Filákovity Radojka