Hatvannegyedik születésnapja után Diana Nyad olyasmire vállalkozott, amibe korábban többször is beletört a bicskája: 177 kilométert úszott Kuba és Florida között – a rendkívüli teljesítmény három évtizednyi próbálkozás után sikerült összehoznia. Akkor azt érezte, élete csúcsán van, de most már ezt is másképp látja.

„Őszintén szólva, 76 évesen még jobb formában vagyok, mint akkor” 

– fogalmazott a nő. 

A kérdés az, hogy az ehhez hasonló időskori kiemelkedő teljesítmények csupán ritka kivételek? Becca Levy kutató szerint ezek a történetek inkább arra utalnak, hogy az időskorban rejlő potenciált hajlamosak vagyunk alábecsülni.

Levy és kollégája, Martin Slade több ezer ember adatait elemezte, volt, hogy 12 éven át követté a résztvevők állapotát. A kognitív képességek és a sétasebesség – amely a fizikai állapot fontos mutatója – alapján azt találták: a 65 év fölöttiek esetében a javulás majdnem olyan gyakori, mint a hanyatlás. Különösen azoknál, akik pozitívan viszonyultak az öregedéshez.

A pozitív attitűd egyfajta hógolyóhatást indíthat el: aki hisz abban, hogy idősen is fejlődhet, nagyobb eséllyel mozog, ápol társas kapcsolatokat, próbál ki új dolgokat. Ez pedig visszahat az egészségére és a mentális állapotára. Mark Lachs időskorúak egészségével foglalkozó orvos és kutató szerint

a jól működő idősek életében szinte mindig van valamilyen cél vagy jelentés – legyen az család, önkéntesség vagy akár politika.

Ennek az ellenkezője is igaz: a negatív várakozások könnyen önbeteljesítő jóslattá válhatnak. Ha valaki úgy gondolja, már „késő változtatni”, kevésbé tesz az egészségéért, ami valóban romláshoz vezethet.

Öregegés ≠ hanyatlás

Az időskori javulás szembemegy a társadalmi sztereotípiákkal. Egy 2024-es felmérés szerint az emberek többsége – még az egészségügyi dolgozók jelentős része is – tévesen úgy véli, hogy a demencia az öregedés természetes velejárója. Pedig a valóság árnyaltabb: Lachs szerint az idősek túlnyomó többsége nem küzd kognitív hanyatlással, és nem szorul segítségre a mindennapokban sem. 

A szakértők szerint az életkor előrehaladtával számos képesség javulhat:

  • a döntéshozatal,
  • a bölcsesség,
  • az érzelmi intelligencia,
  • sőt, gyakran a boldogságérzet is.

Louise Aronson úgy fogalmaz: az öregedés elkerülhetetlen, de nem egyirányú folyamat. Lehet, hogy valaki nem emel már annyit, mint fiatalon – de ha tesz érte, emelhet többet, mint egy évvel korábban.

A kutatók szerint a szemlélet formálható. Segíthetnek például a generációk közötti kapcsolatok, amelyek lebontják a sztereotípiákat, vagy Levy egyszerű módszere:

  • tudatosítani az öregedéssel kapcsolatos negatív üzeneteket,
  • azokat az életkori diszkrimináció, azaz az ageizmus számlájára írni,
  • majd aktívan megkérdőjelezni őket.

Mi is foglalkoztunk a jó öregedéssel: a Magyar kékzóna-történetek sorozatunkban olyan 75 év feletti embereket mutattunk be, akiknek a személyes történetei valamilyen módon betekintést adnak a hosszú és tartalmas élet titkaiba. Balatonfűzfőn Gitta és Muci élménydús életéről számoltunk be, akiknek „nyugis” nyugdíjas éveikbe belefér az ejtőernyős ugrás, a kertészkedés a panelek között, az úszás, a séta, a közös főzések, lakomák, kávézások és egy kis nosztalgia a csodás és eseménydús életükről. Győrben pedig Gizi nénit kísérte el Kaiser Orsi a futópályára, fodrászhoz – már ha éppen bírta a tempót kollégánk –, és még azt is megtudtuk, milyen bűnös élvezetre függött rá mostanában.

Nagy Andi

A kiemelt kép illusztráció, Forrás: Pexels/ cottonbro studio, Darius Krause