–

Egy 2019-es e-mailben Noam Chomsky amerikai nyelvész és filozófus tanácsot adott Jeffrey Epsteinnek azzal kapcsolatban, hogy a néhai szexuális bűnöző hogyan kezelje a sajtó vele szemben tanúsított „szörnyű” bánásmódját. Azt javasolta neki, hogy

egész egyszerűen hagyja figyelmen kívül az egész, a nőkkel szembeni visszaélések körül kialakult „hisztériát”.

Az e-mail több mint egy évtizeddel azután íródott, hogy Epstein bűnösnek vallotta magát kiskorúak szexuális kizsákmányolása miatt – és néhány hónappal azután, hogy a Miami Herald riportere, Julie K. Brown közzétette nyomozásának eredményeit. A riport feltárta Epstein bűncselekményeinek valódi mértékét, és több mint 60 áldozat megszólaltatásán alapult. 

Chomsky, akit a hatalmi struktúrák kritikusaként és nyelvészeti munkásságáért ünnepelnek, nemcsak a modern világ egyik legkirívóbb hatalmi visszaélésének elkövetője mellé állt, de a nők beszámolóit is puszta „hisztériának” nevezte. És közel sem ő az egyetlen: a „hisztéria” szó közel százötven alkalommal jelenik meg az Epstein-fájlokban, amelyek más, hatalommal és befolyással rendelkező férfiakkal folytatott levelezésében bukkannak fel.

Ez a patriarchális működés forgatókönyve

Arisztotelész Politika című művében azt állította, hogy a férfi „természeténél fogva felsőbbrendű a nőnél, kivéve, ha valami a természet rendjével ellentétes történik”.

„A nő pedig „érzékenyebb, mint a férfi, könnyebben sír, ugyanakkor féltékenyebb, panaszosabb, hajlamosabb szidalmazni és ütni”

– írta Az állatok története című művében.

Ebben a keretrendszerben – amelyben azóta is a férfiakhoz és a férfiassághoz kötik az ésszerűséget és a logikát, míg az érzelmeket a nőkhöz és a nőiességhez – még a férfiak legerősebb érzelmei is semlegesnek, logikusnak, esetleg csupán a tekintély vagy az erő bizonyítékának tekinthetők. A nők érzelmei viszont patologizálódnak.

A „hisztéria” kifejezés – amely az ókori görög hystera (méh) szóból ered – sokáig kifejezetten női betegségnek számított. Hippokratész úgy vélte, hogy a jelenséget a méh rendellenes „vándorlása” okozza a testben. Később ezt az elképzelést továbbgondolva a nők állítólagos intellektuális és teológiai alacsonyabb rendűségével magyarázták. A következtetés pedig világos volt: a nőket a testük, a hormonjaik és/vagy az ördög irányítja, míg a férfiakat az elméjük.

A 19. és a 20. század elején Észak-Amerikában és Európában több ezer nőt bélyegeztek „túlérzékenynek” vagy „fegyelmezetlennek”, és zártak elmegyógyintézetbe a hisztériára hivatkozva.

Voltak köztük olyan nők, akik nem voltak hajlandók eljátszani az odaadó lány, engedelmes feleség vagy önfeláldozó anya szerepét, nők, akik tanulni és olvasni akartak, olyanok, akik a menstruációjuk alatt „őrültként” viselkedtek, de olyan nők is, akik tehetetlenek voltak – szegények, írástudatlanok, magányosak és elhagyatottak.

És ez a gondolkodásmód nem tűnt el egyik napról a másikra.