Álomutazás oda, ahova csak szeretnénk? (Ez milyen jól jönne most…) Direkt találkozás valakivel álmunkban? (Erre is lennének jelöltjeim…) Összekapcsolódó álmodók? Tudatos irányítása az álmodásnak? Létezik ilyesmi, tudományosan igazolható… vagy inkább az ezotéria része?

A tudatos álmodásról (lucid dreaming)

Frederik van Eeden holland pszichiáter beszélt erről először a Tanulmány az álmokról című munkájában 1913-ban, az elmélet tehát korántsem új.

A tudatos álmodás lényege, alapja az a képesség, melynek köszönhetően az álmodó tudatában van annak, hogy épp álmodik, és akár befolyásolni is képes a tartalmat, illetve hasznosítani éber állapotában.

Mikor és hogyan lehetünk képesek efféle álmodásra?

Az alvásnak több fázisa van, és a tudatos álmodás az úgynevezett REM-fázisban (rapid eye movement = gyors szemmozgásos) jöhet létre spontán módon vagy tudatosan előidézve.

A REM-fázisban az agyi területek között bővülnek az asszociációs pályák, módosul az agy neurohormonális állapota, és az álom erősen vizuális élménnyé válik. A tudatos kontrollért, a logikus gondolkodásért felelős agyi területek aktivitása csökken, de más területeké nő (például az, ami az érzelmi funkciókért felelős). A tudatos álmodásban azonban az agykérgi aktivitás keveréke az ébrenlétinek és a REM-alvás alatti aktivitásnak. (Ez műszerekkel igazolható, és igazolták is már a nyolcvanas évekbeli kísérletekben.)

A kutatók számára rendkívül izgalmas jelenség ez, és még sok a kérdőjel: az agyműködés vizsgálatához ad nagyon érdekes információkat, megfigyeléseket.

„A tudatos álmodás alapja az, hogy tisztában vagyok vele, hogy éppen álmodom” – magyarázza Nógrádi Csilla pszichológus. - Ezután lehet továbblépni. Az első lépés, hogy igyekezzünk megtartani ezt a tudatosságot. Ha gyakorlottabbak vagyunk, feltehetünk álomban kérdéseket, ami azért hasznos, mert közvetlenebbül tudunk a tudattalanunkkal kapcsolódni, mint ébren. Ki is próbálhatunk dolgokat, amiket amúgy nem, például a repülést.

Hogyan lehet gyakorolni a tudatos álmodást? – kérdezem a szakembert:

„Ébren. Meditatív módszerekkel. Megélni az éber és tudatos jelenlétet. Azaz: amiben vagyok, amit éppen csinálok, az váljon a figyelmem fókuszává. Zuhanyozom, érzem a víz hőjét, erejét a bőrömön, eszem, az étel ízeit, állagát, illatát is tudatosítom, sétálok, és közben átélem a testem mozdulatait, a környezet ingereit, és azt is figyelem, hogy mi zajlik bennem. Jelen vagyok. Nem jár máshol az eszem, nem a holnapon gondolkodom vagy a múlton, hanem az »itt és mostra« koncentrálok. Ezt a készséget aztán szép lassan át tudom vinni az alvás állapotába is.  

Vannak más gyakorlatok is, mint például a valóságellenőrzés. Naponta többször érdemes elvégezni. Többféle módon történhet. Például végiggondolom, honnan jöttem ide, és hová tartok. Ha álmodom, és elgondolkodom ezen, többnyire zavaros a következtetés.

Amikor ébren vagyok, és látok valami szokatlan vagy épp szürreális dolgot, akkor mindig felteszem magamnak a tudatállapotot ellenőrző kérdést: »ébren vagyok vagy álmodom«?”

Nógrádi Csilla meséli, hogy vannak olyan tudatos álmodók, akik képesek megbeszélni álombéli találkozót egymással. A Testről és lélekről című filmben is valami hasonló történik, igaz, ott nem ismerősök közt, és nem megtervezetten történik az akció, hanem spontán, ettől olyan különleges. „Ez a történet sokkal inkább szól a jungi értelemben vett kollektív tudattalanról, amibe a főszereplők alászállnak” – magyarázza szakértőnk.

Nógrádi Csilla

A tudatos álmodás haszna

Spontán tudatos álma az emberek nagyjából felének legalább egyszer volt már, sőt, egyeseknek többször is. És léteznek a rutinos tudatos álmodók, akik egyfajta önszuggesztióval készülnek fel a rendszeres tudatos álmodásra.

– Ha képessé válunk felismerni, hogy álmodunk, akkor esetleg a rémálmok is elkerülhetők? – kérdezem szakértőnket, aki ezt válaszolja:

„Nem igazán, de a tudatos álom lényege épp az, hogy ha jön a nyomasztó álom, merjem elfogadni. Mert tudom, hogy álom, felismerem, és kivonom magam a negatív hatása alól.

Tegyük fel, üldöznek, de tudom, hogy ez egy álom, ezért nem menekülök, hanem megfordulok, megnézem, ki követ, megkérdezem, mit akar tőlem. Vagy mondhatom magamnak azt: érteni szeretném ezt az álmot, mutasd meg másként. A rémálmok hasznosak is lehetnek, jelezhetnek olyan veszélyt, betegséget, amit még csak tudat alatt észlelünk.”

Milyen előnyei vannak még a tudatos álmodásnak? – kérdezem.

„Minden, amibe mélyebb tudatosságot viszel, az épülésedet szolgálja. Nagy igazság, hogy ismerd meg önmagadat, és megismered a világot. Ha fejlett az önismereted, akkor többet értesz meg másokból, nő benned az empátia, és könnyebb lesz az emberekhez, valamint különböző jelenségekhez való kapcsolódás.”

Így gyakorolható a tudatos álmodás:

1. Naponta többször kérdezd meg magadtól: ébren vagy-e, vagy csak álmodsz? Ellenőrizd, nincs-e valami furcsaság, különös tárgy a közeledben, ami mégis arra utalna, hogy álmodsz. Próbáld ki, hogy tudsz-e lebegni, vagy hogy más fizikai lehetetlenségek működnek-e, mert ha igen, akkor biztosan álmodsz. (Akkor is tedd meg ezt, ha egészen biztos vagy benne, hogy ébren vagy, a lényeg az önmonitorozás, amire később álmodás közben is képessé válhatsz.)

2. Tudatosítsd naponta többször magadban, hogy hol vagy, mit csinálsz épp, és hogyan kerültél ebbe a helyzetbe. (Ha álmodsz, nem igazán tudod a választ, és tele van esetleg logikai bukfencekkel a sztori, ezért kell a felismerés érdekében ezt a szituációt automatizmussá tenni.)

3. Ha vannak visszatérő álmaid, minden olyan helyzetben tedd fel magadnak az „ébren vagyok-e vagy álmodom?” kérdést, ami hasonlít valamelyik visszatérő álmodhoz!

4. Fixáld a tekintetedet ébren valamilyen tárgyra, szövegre, táblára, feliratra (az emlegetett filmben a szereplők a kezüket használják erre a célra). Aztán nézz máshova, majd megint fókuszálj arra, amire korábban. Ha álmodsz, nem marad általában ugyanolyan a tárgy, eltűnik, vagy elmosódottan látod, esetleg megváltozik a szöveg stb.

5. Vezess álomnaplót, ha hajlamos vagy elfelejteni az álmaidat! Később visszaolvasva sok meglepetés érhet!

6. Lefekvés előtt képzeld el, hogy álmodban megvalósítasz egy egyszerű cselekedetet!

7. Rendszeresen gyakorolj, de ne feszülj rá, ez nem verseny vagy erőpróba, hanem önismereti út.

(További segítséget találsz Nógrádi Csilla Álomnaplójában.)

Amibe tudatosságot lehet vinni, abba érdemes! 

Persze lehet rutinból, automatikusan, ösztönösen reagálni dolgokra, mint amikor hagyja az ember, hogy sodorja a folyó (amíg neki nem csapódik egy sziklának). És lehet irányító- vagy mindent mélyen átélő szerepbe is kerülni.

Ha tudatosságot viszünk az álmodásba, akkor lehetővé válik a belső erőforrásokhoz való hozzáférés, olyanokhoz is, amelyek ébren nehezen elérhetők. Ezért van az, hogy fantasztikus, kreatív ötletek is születnek álmokból. Éber tudatállapotban sokszor ugyanazok a köröket futjuk. Álmunkban viszont új dimenziók nyílnak meg a tapasztalásban. 

Álomban született Paul McCartney „Let it be” című dala például. Elhunyt édesanyjával álmodott egy olyan időszakban, amikor nagyon elkeseredett volt. Mary, a mamája csak annyit mondott neki: „hagyd már, engedd el”.

Giuseppe Tartini zeneszerző is azt állította, hogy az Ördögtrilla szonáta dallamát maga az ördög játszotta le neki hegedűn álmában. Friedrich August Kekulé, a XIX. századi elméleti vegyész pedig arra jött rá egy álomsorozatában, hogyan kapcsolódnak egymáshoz a szénatomok a benzol-gyűrűben. Először egy olyan álmot látott, amelyben a majmok egymás fején ugrálnak át. Aztán egy saját farkába harapó kígyót. Megmaradt benne a kép, és reggel rájött, mit üzent az álom.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

„Gyászfeldolgozásban is nagyon sokat segíthet a tudatos álmodás”

– mondja Nógrádi Csilla, akinek erről saját élménye is van. „Anyukám halála után gyakorlással sikerült elérnem, hogy álmomban képessé váljak találkozni és beszélni vele, mert addig nem ment, ha meg jelent is az álmomban, nem szólt hozzám. Végül nagyon felszabadító élmény volt pár szót váltanunk, elbúcsúznunk egymástól.”

A tudatos álmodás nemcsak a traumák feldolgozásában segíthet, de új képességek elsajátítását is gyorsíthatja, bizonyos terápiákban pedig a rehabilitációnál használják, amikor idegpályák sérültek, például sztrók (vagyis agyi infarktus) esetén.

A beteg, ha fizikailag nem tud egy-egy mozdulatot elvégezni, mentálisan képes a vizualizációra, és ez álomban hatékonyabban fejleszti a mozgást, mint ébren.

Ugyanez igaz bármilyen új készség elsajátítására, legyen az egy idegen nyelv megtanulása vagy egy új sportág gyakorlása. Képesek vagyunk megtámogatni álmaink révén a napközbeni teljesítményt. Tulajdonképpen még csak hinnünk se kell benne. Az agyunk sokszor alkalmazza az „álomcsapda-trükköt” a tanulásban, legfeljebb nem tudunk róla.

Kurucz Adrienn


Források: ITT, ITT, ITT és ITT