Thai nőket tart fogva és vet hormonkezelés alá egy kínai bűnbanda Grúziában

–

– Úgy kezeltek minket, mint a lábasjószágokat – mondta el újságíróknak a korábban eladóként dolgozó, gyerekét egyedül nevelő thai nő a február 3-án, Bangkokban rendezett sajtókonferencián. A Na néven emlegetett fiatal nő (valódi nevét biztonsági okokból titokban tartják) történetén keresztül bepillantást nyerhetünk az illegálisan megszerzett, majd a feketepiacon továbbadott petesejtek ügyébe.

A petesejteket szolgáltató nők persze eleinte mit sem sejtenek arról, mire is vállalkoznak, amikor úgy döntenek, elmennek Grúziába – ők csupán válaszolnak egy Facebook-hirdetésre, melyben kiemelkedően jó, 11.500 és 17.000 euró közötti (4,5–6,7 millió forint) fizetést ajánlanak nekik egy egyszeri petesejt-adományozásért vagy béranyaságért cserébe. 

Az átverés

A hirdetésre válaszoló nők azt hiszik, hogy a felkínált béranyaság Grúziában legális. A megbízók előzékenyen kifizetik nekik az utazási és egyéb költségeket, és segítenek az útlevélszerzésben.

Minden nagyon hivatalosnak tűnik, de amikor a gyanútlan áldozat végül megérkezik Grúziába, ott olyan, jól álcázott házakba viszik, ahol tulajdonképpen rabként tartják fogva, és minden hónapban újabb és újabb kezelésnek vetik alá. De ekkor már késő, mert papírok és pénz nélkül, folyamatos megfigyelés alatt a többségnek esélye sincs elmenekülni.

Sorstársaihoz hasonlóan Naval is ez történt. Mint mondja, eladói fizetéséből nehéz volt eltartania magát, illetve a gyermekét, így már régóta keresett valamilyen másodállást vagy kiegészítő jövedelmet. Így botlott az elsőre ígéretes lehetőségnek tűnő hirdetésbe, amelyben béranyákat kerestek. Az egyetlen nehézség az volt, hogy a leendő béranyának Grúziába kellett utaznia.

Na 2024. augusztus 30-án indult el Grúziába tíz sorstársa társaságában. Volt egy kísérőjük, vagyis összesen 12-en szálltak fel aznap a repülőgépre. Az első megálló Dubai volt, ahonnan egy másik járattal Örményországba mentek tovább. Itt három napot töltöttek el egy hotelben, és nyugodtan turistáskodhattak, sőt, kifejezetten kérték is őket, hogy készítsenek magukról minél több képet, mintha csak vakáción lennének. Aztán vonatra szálltak, és tovább utaztak Grúziába. 

Az emberrablás

A tízórás vonatút végén éjszakára ismét megszálltak egy hotelben, és a vezetőjük begyűjtötte tőlük az útleveleket, mondván: így egyben be tudja majd mutatni ezeket a hatóságoknak másnap.

A valóságban ekkor már mindannyian foglyok voltak, csak erről még nem tudtak.

A helyzet másnap délelőttre vált egyértelművé, mikor a tizenegy fős csoportot egy négy házból álló, nagyobb lakókomplexumba szállították át. Na a legnagyobb házba került. Belépve több mint hatvan fiatal thai nővel találta magát szemben. A nők többségének állapota kétségbeejtő volt: mindannyian kimerültek voltak, sírtak és könyörögtek, hogy segítsen nekik valahogy hazajutni.

Innen hamarosan továbbvitték Nat egy kisebb házba, ahol már csak tízen voltak. Akkor értette meg, mibe keveredett, amikor leült beszélgetni a többiekkel. Rájött, hogy nincs semmiféle gyerekre vágyó kedves pár, akik béranyát keresnek – van helyette azonban hormonkúra, mesterségesen stimulált petefészkek, és a folyamat végén leszívott petesejtek. Akikkel beszélt, azt mesélték neki, hogy a korábbi ígéretekkel ellentétben mindezért semmit nem fizetnek nekik, és elmenni sem engedik őket, csak ha „megváltják” a szabadságukat. 

A rendőrség által a későbbiekben megmentett három másik nő később megerősítette Na vallomását, mint mondták: míg a házban voltak, folyamatosan hormoninjekciókat kaptak, majd a megfelelő időpontban elaltatták őket, aztán kínai őreik egy géppel leszívták a petesejteket. „Embertelen körülmények között tartottak fogva minket. Betegséget szimuláltunk, hogy elkerüljük a hormonkezelést” – tették hozzá. 

Amikor Na visszautasította, hogy őt is hormonkezelésnek vessék alá, valamint követelte, hogy adják vissza az útlevelét és engedjék el, fogvatartói azt mondták neki: fizessen 2000 eurót az eddigi költségek fejében, akkor elengedik.

Nanak szerencséje volt: sikerült meggyőznie a családját, hogy küldjék el a pénzt a megadott bankszámlára, így pár nap múlva hazautazhatott Thaiföldre. Az ottmaradók többségének azonban nem volt elég pénze ahhoz, hogy kifizessék a váltságdíjat. Volt, akit az tartott vissza, hogy elhitették vele: ha hazamegy, börtönbüntetés vár rá (a béranyaság és a kereskedelmi célú petesejt-donáció 2015 óta büntetendő tevékenységnek számít Thaiföldön – a szerző).

Hazatérve Na épp ezért először nem a rendőrséget, hanem egy, a thai nők és gyerekek kizsákmányolása és emberkereskedelme ellen küzdő alapítványt keresett fel. A Paveena Hongsakul Foundation névadója és egyben vezetője volt az, aki kapcsolatba lépett helyette a thai rendőrség. Hamarosan a grúz rendőrség és az Interpol is beszállt a nyomozásba, és 2025. január 30-án összehangolt támadást intéztek az egyik titkos ház ellen.

A rajtaütés eredményeképp három nőt mentettek ki és küldtek haza – őket az alapítvány segítségével jelenleg is védett házban tartják. A szélsőséges orvosi beavatkozások, a testükön elkövetett, medikalizált erőszak súlyosan károsította a fizikai és mentális egészségüket. 

A kínai illegális szervkereskedelem

Hogy összesen hány hasonló „farmot” tartanak még fenn az országban, azt megbecsülni sem tudják, csak annyi bizonyos, hogy

a kínai maffia az elmúlt években egyre nagyobb mértékben űzi az ember- és szervkereskedelmet, elsősorban nem is Grúziában, hanem a Thaifölddel szomszédos Mianmarban és Kambodzsában, ahol nemcsak petesejt-, de illegális szervkereskedelmet is folytatnak. 

Kérdés az is a fenti eset kapcsán, hogy mi lesz a feketepiacon árult petesejtek sorsa. Vagy az abból született gyerekeké?

Lehet, hogy az újszülötteknek csak az őssejtjeire vagy a szerveire van szükség. Talán sok kisbaba az első pár napot sem éli túl, figyelmeztetnek az emberi jogi szervezetek.

Mráv Noémi

WMN szerkesztőség