„A sorsunkat nem örököljük, hanem megtanuljuk” – A negatív gyermekkori élmények az egész életünkre hatással vannak

–

Az Egészségügyi Világszervezet iránymutatása szerint a negatív gyermekkori élmények (angolul ACE’s — adverse childhood experiences) a tíz leggyakoribb, tizennyolc éves kor előtt tapasztalt hatású traumacsoport gyűjtőneve. Dr. Makara Mihály szerint azért kiemelkedően fontos foglalkozni ezekkel, mert a negatív gyerekkori élményeknek hosszantartó hatással vannak a későbbi életünkre, a mentális egészségünktől kezdve a fizikai egészségünkön át. A korai negatív élmények a tíz vezető halálok közül hét valószínűségét növelik, ilyenek például a szív- és érrendszeri vagy a tüdőbetegségek, és hajlamosabbá tesznek bizonyos kockázatos viselkedésre is.

A tíz negatív élmény három csoportba osztható: bántalmazás, elhanyagolás és diszfunkcionális környezet

„Az érzelmi bántalmazás, amikor azt mondja a szülő, hogy hülye vagy, fiam, nem vagy jó semmire. Takarítónő lesz belőled, lányom, és arra is alkalmatlan leszel. És előfordult, hogy bejött hozzám valaki betegként, megkérdezem, mi a foglalkozása: takarítónő.

Intravénás kábítószerélvező takarítónő, hepatitisz C-vírussal. Működött a szülők önbeteljesítő jóslata”

– magyarázza dr. Makara Mihály, majd a fizikai bántalmazás, a szexuális bántalmazás, az érzelmi elhanyagolás, valamint a fizikai elhanyagolás példáival folytatja az előadást. „A következő tényező a válás, a szülők közti erőszak, tehát, hogy látta-e a gyerek, hogy a szülők verik egymást. Volt-e a családban valaki börtönben, volt-e kábítószerélvező vagy alkoholista, volt-e depressziós vagy elmebeteg.”  

 

Ezt a tíz traumacsoportot a WHO további hárommal egészítette ki: a kollektív és közösségi erőszakkal, valamint a bullyinggal, vagyis a gyerekek egymás közötti kegyetlenkedésével. 

Minden kategóriában adott pozitív válasz egy pontot ér

Így a negatív gyerekkori élmények nulla és tizenhárom pont között osztályozhatók. Az értékelés során a pontok alapján kockázati csoportok határozhatók meg: 0 pont kis kockázatú, 1–3 közepes kockázatú és 4 pont és e feletti értékek nagy kockázatú csoportot képeznek.

A magasabb pontok magasabb egészségügyi kockázatra és rosszabb jövőképre utalnak, dr. Makara Mihály saját betegei között folytatott vizsgálata alapján például „az intravénás kábítószerélvezők, akik hepatitisz C-fertőzéssel érkeztek, átlagosan öt súlyos negatív gyermekkori élményt szenvedtek el” – tehát bőven a nagy kockázatú csoportba tartoztak.

A kutatási eredményekből kiderül, hogy nemcsak a droghasználatot, de az ADHD, az alkoholizmus, a spontán és művi terhességmegszakítás, az alvászavarok, a depresszió, az öngyilkos gondolatok, illetve az öngyilkossági szándék kockázata is egyenesen arányos az egyén negatív gyermekkori élményeinek számával. „Ha megnézzük ezeknek a betegségeknek az előfordulását, szépen kirajzolódik, hogy ez a társadalom, amelyben élünk, tele van traumákkal. Szintén egy viszonylag megdöbbentő adat volt számomra, hogy

a lakossági minta alapján kevesebb mint húsz százalék az, aki arról számolt be, hogy nem volt súlyos negatív gyermekkori élménye”

– mondta dr. Makara Mihály.

Nincs egészség mentális egészség nélkül

A negatív gyermekkori élmények folyamatos stresszt okoznak, ezáltal stresszhormonokat termelnek – a későbbi káros hatások pedig az állandó magas stressz miatt alakulnak ki. „Ez olyan, mint amikor egy medve van a lakásban, ami állandó stressz. Ott van például egy részeges apa, aki minden este hazajön. Attól függ, hogy a gyereket milyen keményen veri meg, hogy milyen sokat ivott, nem pedig attól, hogy a gyerek elég jól viselkedik-e. Ez pedig egy idő után tűrhetetlen krónikus stresszhez vezet” – magyarázza a szakember.

Mindez pedig rárakódik az epigenetikánkra, így tehát a génjeinken ülő fehérjéken meglátszik a gyermekkorunk.

Így lépünk be a kamaszkorba, majd a felnőttkorba, mindez pedig hatással van a párkapcsolataink alakulására is, „majd jönnek a pszichés és a pszichoszomatikus betegségek, amelyek végül szomatikus betegségekké válhatnak”.

Kutatások azt találták, minél szélesebb a szociális hálónk, minél erősebben kötődünk másokhoz, végső soron annál jobb lesz az életünk, és annál tovább fogunk élni. Dr. Makara Mihály szerint azonban ez csak részben van így, az emberi kapcsolatokat ugyanis mind a negatív, mind pedig a pozitív gyermekkori élmények alakítják ki. „Az ember nem születik arra, hogy jól kommunikáljon, azt megtanulja a szüleitől, ahogy megtanulja a sorsát, megtanulja az önbizalmát. És ezt végül a következő generációnak fogja majd átadni” – véli az orvos. 

 

Tudatosság és megelőzés

Dr. Makara Mihály szerint valójában „mentális védőoltás-sorozatot” kellene adni, hogy emberek tudjanak együtt élni, gyereket nevelni, és ki tudjanak alakítani egy olyan pozitív életszemléletet, aminek következtében feldolgozzák a gyerekkori élményeket, és nem adják tovább azokat a saját gyerekeiknek.

Az általános megelőzés mellett (ami nagyjából az információátadást jelenti) kiemelten fontos lenne a célzott kezelés is. „Nálunk már nagyon régen kitalálták a védőnői hálózatot, csak nem erre használjuk.

Nagyon kevés az olyan védőnő, aki a családok lelkivilágával is törődik, és ha törődik is, nincs mögötte olyan hálózat, ami valójában a család segítését célozná” 

– mondja a szakember.

Pedig épp a negatív gyermekkori élmények gyakoriságából adódóan lenne elképesztően fontos, hogy minden orvos és szakember foglalkozzon ezekkel. Hiszen, ahogy dr. Makara Mihály az előadását zárja: „hiszek abban, hogy a negatív gyermekkori élményeknek óriási jelentősége van. Meghatározó jelentősége van az életünkre, és a sorsunkat nem örököljük, hanem megtanuljuk – így a jelenlegi generációnak a gyógyítása a jövő generációjának a megelőzése”.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Bhupi

Mózes Zsófi