A fejét a homokba, Doktor úr?

–

Csernus Bevállalja? című műsora a kétezres években futott, ebben szerepelt az akkor 15 éves Simek Kitty. Gulyás Márton többek között ezzel az epizóddal kapcsolatban szeretett volna kérdéseket feltenni a pszichiáternek, aki azonban nem engedte, hogy az adásból csak egy részletet mutasson be a Partizán – a teljes epizódot végignézni azonban nem volt ideje. „Két lehetősége van: az egészet szeretné leadni, de én nem leszek itt. Vagy ezt a részt átugorja, és lépünk tovább.

Mert, ha azt a részt leadja, én megköszönöm az eddigi interjút és hazamegyek”

– mondta a Gulyásnak Csernus, aki a bejátszás nélkül sem volt hajlandó válaszolni a kérdésre, hogy miként vélekedik ma a Simek Kittyvel folytatott beszélgetéséről.

Simek Kitty annak idején – állítása szerint – azért jelentkezett Csernushoz, mert nagyon fiatalon, 15 éves korában teherbe esett, a várandóssága pedig feszültséggel telik volt – és attól tartott, hogy ez hatással van a magzatra is. Bár a lány konkrétumokat nem mondott, a műsor során kiderült, hogy miután megszületik a gyereke, börtönbe kell vonulnia. 2002-ben ugyanis, néhány hónappal azután, hogy betöltötte a 14-et, agyonlőtte az őt és édesanyját éveken át bántalmazó mostohaapját. Másodfokon két év, két hónap letöltendő szabadságvesztésre ítélték, és bár később Mádl Ferenc elnöki kegyelemben részesítette, a Bevállalja? forgatása idején Simek még arra készült, hogy leüli a büntetést.

A pszichiáter, bár tisztában volt a körülményekkel, többször is a lány fejére olvasta, hogy önző, amiért úgy döntött, megszüli a gyereket. „Tudja, mit jelent az, ha egy anya szoptatja fél évig a csecsemőjét, és utána megszakad a szoptatás? Mi lesz a baba immunitásával?” – szegezte a kérdést Csernus a lánynak.

„Szokott gyakorolni?” – folytatta, majd a hatás fokozása érdekében a beszélgetés ezen pontján egy bepólyázott játékbabát nyomott Simek kezébe.

„És akinek mondjuk nincsen teje?” – kérdezett vissza a lány, Csernus azonban válasz helyett inkább a sokszorosan traumatizált tinédzser felelősségét kezdte firtatni.

Amikor Simek annyit mondott, már elcsukló hangon, hogy nem önzőségből vállalta a gyereket, amikor minden jóérzésű ember megölelte volna, de legalábbis leállította volna a kamerákat, a pszichiáter úgy döntött, inkább tovább gyötri. „De hát nem kiegyensúlyozott ember, különösen, hogy mondta, hogy tíz évnyi, nagyon sok trauma után – ez a felelősség? Amikor terhes lett, nem gondolt arra, hogy felelőtlenség lenne ezt megtartani?” – szegezte a lánynak.

Bár segítségért jött, az a beszélgetés végéhez közeledve sem érkezett, a bűntudatkeltés viszont annál rohamosabb tempóban törte meg Simeket. Mert nem fejezte be a tanulmányait, nincs végzettsége, mert traumatizált gyerekkora volt, ezeket pedig még nem tette rendbe. 

„A fejét a homokba, kisasszony?” – jött a következő gyomros, a kamera pedig a könnyeit törölgető lányt mutatta.

Talán az egyetlen könyörületes pillanat a műsor során, amikor Simek végre letehette a kezéből a játékbabát, Csernus azonban nem hazudtolta meg önmagát, csalódott sóhajtások kíséretében vette ki a kezéből azt. Még néhány perc ebben a hangulatban, majd az adás legvégén, már a rendelőn kívül Simek Kitty – aki, mondom megint, segítség reményében érkezett a pszichiáterhez – megtörten állt a kamera előtt. Elmondta, hogy a doktor úrnak „igaza volt szinte mindenben”, és nemcsak önzőség, de felelőtlenség is volt vállalni a gyereket. 

De vajon hol volt a felelőssége a szakembernek – aki nemcsak pszichiáterként, de felnőttként is jelen volt a beszélgetésben? Bár Gulyás Mártonnak elmondta, hogy egyik résztvevőnek sem fizettek a műsor készítői, senkit sem kényszerítettek arra, hogy vállalja a beszélgetést, a kiegyenlítetlen erőviszonyok, Simek Kitty kiszolgáltatottsága mégsem kérdés – ahogy az sem, hogy az empátiához nem kell orvosi diploma.

Jó lett volna ezekkel szembesíteni Csernust, jó lett volna, ha reagál minderre. Elmondhatta volna, hogy több mint húsz éve kevésbé voltunk tudatosak, talán érzékenyek is, vagy hogy másképp működött a média.

Hogy mekkora felelőssége volt mindabban, hogy Simek gyakorlatilag földbe tiporva távozott a rendelőjéből – pedig segítségért fordult hozzá. Hogy megbánta-e azt, ahogy akkor viselkedett, vagy hogy másképp kezelné-e már a kérdéses helyzetet.

Ehelyett azonban Csernus úgy döntött, hogy akárcsak egy nyüszítő állat, agresszívan támad az őt kérdező Gulyásra, majd az azóta eltelt évekre, a fiatal lány önkéntes részvételére, meg arra hivatkozva, hogy nem emlékszik az adásra, rövidre zárja a témát. A tőle oly sokszor hallott, az általa annyiszor számon kért felelősségvállalásnak pedig a leghalványabb nyoma sem volt.

A fejét a homokba, Doktor úr?

Mózes Zsófi