Nemcsak a strand üdít, a természet is! – Tippek nyári túrázáshoz

Bár a legtöbb embernél a vízpart és a városnézés a nyaralás alapösszetevői, a kirándulás is sokszínű programot jelenthet. Menjünk kettesben, barátokkal vagy gyerekekkel, mindenképp érdemes előre tájékozódni a túraútvonalakról, mert felejthetetlen élményekhez juthatunk. Egy jó túrával persze az itthoni nyári napokat is fel lehet dobni, akár kisgyerekekkel is. Hogyan vágjunk bele a kalandba? Milyen felszerelésre van szükség? Mire figyeljünk hosszabb és rövidebb távokon? Scheili Eszter, túrázó, a Vanilia Travels blog szerzője, a Sherpa Mama Klub kitalálója osztja meg tanácsait és tapasztalatait. Széles-Horváth Anna írása.
–
A nyári melegben nemcsak a vízpart, hanem az erdő klímája is igazi felüdülést hozhat, nem beszélve a természet kincseiről, amikkel egy kirándulás során találkozhatunk. A túrázást sokféle praktika segítheti, illetve akadnak tévhitek is, amelyeket jó eloszlatni. Bár sokan, akik számára nem megszokott a természetjárás, tartanak az efféle időtöltéstől, fontos hangsúlyozni: mindenki elkezdi valahol. Érdemes ügyelni a fokozatosságra, de aki az alapvető szabályokat betartja, biztonságban érezheti magát egy jól megválasztott túrán.
Dr. Scheili Eszter orvos, kisgyerekkora óta túrázik: Magyarországon, illetve a környező országokban is számos túraútvonalat megjárt, és sokat felfedezett távolabbi, egzotikusabb tájak közül is. Ezt a jó szokását pedig a gyerekei érkezése után is megtartotta. Hol egyedül, hol barátokkal, hol pedig két kisgyerekével és férjével indul útnak. Eszter alapította a Sherpa Mama Klubot, ahol kisbabás, kisgyerekes anyákat hív túrázni.
„A gyerekek azt fogják értékelni, amit a szülőktől értékesnek látnak – erre biztosan megtanított a családdal való utazás és természetjárás” – mondja Eszter.
Ő éppen ezért arra biztat mindenkit, hogy akár a külföldi családi nyaralás során is iktasson be egy-egy túrát. Nem fogják megbánni.
Tudatosan válasszunk öltözéket és cipőt
A nyári túrázás során ugyanúgy fontos a réteges öltözködés, az úgynevezett hagymahéjtechnika: a több, vékonyabb réteg a logikus viselet. Nyáron érdemes eltenni váltópólót, és a kánikulában elég egy vékonyabb hosszú ujjút bedobni lehetséges plusz rétegnek – felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt. „Itthoni túrázáskor, ha egy-két órás körre indulunk, elég megnézni az előrejelzést, és csak szükség esetén készülni esőcuccal. A magaslatokban, például a Tátrában, mindig legyen nálunk esőkabát, mert a hegyekben nagyon változékony az időjárás, bármikor leszakadhat az ég” – mondja Eszter.
Ha ő a fiaival erdőbe indul, általában hosszú nadrágot ad rájuk a kullancsok elleni védelem miatt, otthon pedig a nadrágokat még az ajtó előtt leveszik és kirázzák, hogy ne kerüljenek kullancsok a házba. A cipő kapcsán lényeges, hogy milyen terepre indulunk: a kisgyerekeknek javasolt a legkényelmesebb cipőjük, amit alapvetően is viselnek. Felnőtteknek elég a bakancs, a hazai terepeken az alpin típusú lábbelikre általában nincs szükség. „Azért, ha a Csóványosra, a Börzsönybe indulunk egy hosszabb felnőtt túrára, ott már akár egy bokát stabilan tartó túracipőre is szükség lehet”. Scheili Eszter hozzáteszi: új túracipőt soha ne hosszú távon próbáljunk ki először. Rövidebb túrákon törjük be előre, hogy biztosan kényelmes legyen.
Milyen a jó hátizsák, és mi a teendő, ha a hátizsák maga a gyerek?
Ha kisbabával, totyogóval túrázunk, szükséges egy megfelelő hordozó, ennek jellegét természetesen a gyerek életkora határozza meg elsősorban. „Ha pici babával megyünk egy kisebb erdei sétára, tökéletes a rugalmas vagy karikás kendő, később pedig a csatos hordozó. Azoknál a gyerekeknél, akik már saját lábon is totyognak vagy járnak, jó választás egy kifejezetten túrára kialakított hordozó. Ebben a gyerek a szülő testétől elválasztva tud ülni, így nem izzadnak össze a mozgás során” – magyarázza Eszter. A túrahordozók kapcsán érdemes mérlegelni hány felnőtt használja majd: ha nagy a magasságkülönbség a szülők között, minél inkább állítható darabot válasszunk. A hordozók súlya 2-4 kiló között mozog, érdemes előre kipróbálni, melyiket érezzük kényelmesnek. „Ezekben a túrahordozókban pakolós részt is találunk, de ha valaki még csatossal vagy kendővel hordoz, és nem tart vele más felnőtt, az óriási mamaövtáskákat neki találták ki”.
A másik fontos eszköz maga a hátizsák: ez jó, ha egy felnőtt esetén minimum 35 literes – főleg, ha több családtagnak pakol. Javasolt a minél vastagabb pánt, ami segít eloszlatni a súlyt a vállakon: emellett hasznos, ha csípő- és mellkaspánt is található a hátizsákon szintén a megfelelő terhelés miatt.
„A gyereknek is nyugodtan adjunk hátizsákot, persze elég, ha eleinte egy kulacs és egy váltópóló van benne. Ne terheljük őket túlzott súllyal. Jó azonban, ha egy 3-5 éves gyerek, aki már legalább a táv egy részét saját lábon teszi meg, időben megtanul felelni a saját dolgaiért. Emellett az is fontos, hogy megszokja a hátizsákkal való mozgást” – fejti ki Eszter.
A tapasztalt túrázó azt is hangsúlyozza: nemcsak gyerekekkel, felnőtt csoporttal járva is mindig legyen nálunk elsősegélycsomag, mert bármilyen váratlan helyzet érhet minket.
Számos túraútvonalat rejt a tengerparti üdülőhelyek környéke is
A külföldi utak előtt – akkor is, ha kifejezetten tengerparti nyaralásra specializálódott nyaralóhelyekről van szó – érdemes tájékozódni a túraútvonalakat illetően. Sokszor ugyanis igazi, eldugott meglepetésekre bukkanhatunk. „Vannak kifejezetten erre készült appok, például az AllTrails elnevezésű alkalmazás. Ez részletes leírást ad a túraútvonalakról, és sok támpontot nyújt a mérlegeléshez: nekünk való-e az adott túra” – mondja Eszter, aki minden külföldi útjukat úgy alakítja, hogy legyen benne természetjárás és jó előre tájékozódik. Emellett ma már számos túrázós oldal létezik a social platformokon is, ezért nemcsak leírásokat, de videók tömkelegét is megtalálhatjuk, ha közelebbről is szemügyre vennénk egy-egy helyet.
A felnőtt túrái közül Eszter számára az egyik legszebb emlék a Patagóniában töltött nászútjuk. A Torres del Paine Nemzeti Parkban megjárt körtúrájuk utolsó napján a Las Torres sziklaformációhoz másztak fel, hogy itt nézzék meg a napfelkeltét. Ehhez hajnali háromkor kellett indulniuk fejlámpákkal felszerelkezve, és szinte versenyt futottak az idővel, hogy végül hajnali ötkor felérve olyan természeti képet lássanak, amit soha nem fognak elfelejteni. „Itt kifejezetten túrázással töltött utazásra indultunk, de akkor is beiktatjuk a természetjárást, ha klasszikusabb nyaralásra megyünk. Tenerifén például mind a Teide vulkán környékén, mind az Anaga hegységben találtam gyerekekkel is teljesíthető útvonalakat” – idézi fel.
Azt is mondja, nem muszáj messzire utazni: számos lehetőséget rejt Horvátország, Szlovénia, Albánia vagy Montenegró is. Eszter férje egyébként horvát nemzetiségű, így arrafelé is ismerős terepen mozognak. „Horvátországban a magyarok számára gyakori úti cél Makarska, Brela környéke, ami nemcsak strandolásra jó választás. Ott húzódik mögötte a Biokovo-hegyvonulat csodálatos tájakkal, vadlovakkal. Vagy ott a Velebit-hegylánc és a Paklenica Nemzeti Park, ahol egyébként fal- és sziklamászásra is van lehetősége a tapasztaltabbaknak. Isztrián nagyon szép útvonal a hét vízesés ösvénye, Krk-szigetén pedig olyan rejtett öblökhöz találhatunk egy-egy túra során, ahol még a jutalmunk is adott: a nyugalmas fürdőzés a tengerben” – sorolja Eszter a tippjeit.
Hozzáteszi: Olaszországban a Dolomitok családosan is jó választást jelenthet. Mind túraútvonalak, mind szállás és infrastruktúra kapcsán felkészültek a gyerekeket illetően. Nemrégiben pedig számára is meglepetést okozott, hogy például a kifejezetten tengerparti üdülésre fókuszáló Bibione is kínált lehetőséget a természetjárást illetően. Mintegy 150 km hosszú bicikli- és túraútvonal várta őket, valamint egy nemzeti park vízi madarakkal, flamingókkal, csodálatos növényekkel. Na, de ha már a környékbeli országokról beszélünk, Szlovénia is a kihagyhatatlan úti célok között van. A strandoláson túl ugyanis itt is varázslatos környezet hív a túrázásra: a Bledi-tó mellett számos vízesés, szurdok kínál lehetőséget az élményszerzésre.
A legfontosabb szabály nem változik
A felnőtt páros vagy baráti túrák kapcsán talán egyszerűbb megfogalmazni, ki mit bír, mi az, amit még szívesen teljesít. De mi a helyzet, ha gyerekekkel utazunk? „Létezik egy általános, íratlan szabály: a gyerekekre annyi kilométert számolhatunk, ahány évesek. Ez nagyjából igaz, de a temperamentum, a családi szokások is sokat alakítanak. A saját lábon megtett út mindig növelhető játékkal, figyelemeltereléssel. Az ötéves fiam például megtette a 12 kilométert, amíg három órán át barkóbáztunk, vele egyébként 8 kilométert már kényelmesen tudunk tervezni” – mesél saját tapasztalatairól Eszter. A túrázás, mint sok minden, gyakorlat kérdése is, ezért természetesen az életkor/kilométer szabály idővel változik. Mivel nekik van egy kisebb gyerekükis, jelenleg külföldön is főként 5-6 kilométeres szakaszokat terveznek be családdal. Emellett a férjével náluk hagyomány, hogy minden nyaraláson elmennek egy-egy külön programra: Eszter pedig általában túrázást választ. „Madeirán például így mentem fel hajnalban a Pico de Aereiro csúcsra megnézni a napfelkeltét. Ott egyébként szintén túráztunk a gyerekekkel, de nyilván hozzájuk alkalmazkodtunk. A levadákon négy kilométer után visszafordultunk, mert számukra ez a táv volt kényelmes” – hangsúlyozza a túrázó.
Eszter szerint a legeslegfontosabb szabály gyerekekkel ugyanaz, mint nélkülük: nem szégyen visszafordulni.
Ha az embernek rossz érzése van, nem tudja biztonságban magát, ne menjen tovább. Ettől senki nem lesz kevésbé nagy túrázó, vagy természetjáró.
„Fordultam már vissza én is, felnőttekkel és gyerekekkel egyaránt. A Tátrában váratlanul érkezett a vihar, Madeirán pedig nem ítéltük biztonságosnak a férjemmel az egyik vízeséshez vezető utat a fiúk számára, hiába mutattak mást előzetesen a fotók. De legutóbb egy vadkempingezésen csomagoltam össze éjjel a cuccokat és a gyerekeket, és mentem velük haza, mert veszélyesnek gondoltam a szél erősségét és az egyre több parton heverő faágat” – mondja.
Ha már vadkempingezés: a nyári melegben Eszter a Sherpa Mamákkal nem napközbeni túrázást, hanem ottalvós programot szervez. Délután lemennek a kijelölt helyre, sátrat vernek, sütögetnek, másnap pedig együtt reggeliznek a természetben. „Magyarországon a szabályozás szerint 24 órát ölelhet fel egy vadkempingezés, erre ügyeljünk. Mindenkinek ajánlom, hogy próbálja ki, mert igazi kaland a gyerekeknek. A természetben szaladgálni, este sütögetni, társaságban lenni a szabad ég alatt, sátorban aludni, na és fejlámpánál olvasni az esti mesét: igazi felüdülés lehet az egész családnak” – foglalja össze Eszter, milyen kalandokat teremthetünk az otthon töltött napok során is.
A kiemelt kép forrása: Getty Images/Nastasic