„Eltűröd, csak mert mindenki más hallgat?” – teszi fel a kérdést Péterfy Bori az UNICEF Magyarország #nenézzfélre kampányában, amelyben hazai sztárelőadók közreműködésével igyekeznek felhívni a figyelmet az iskolai zaklatásra, illetve a kortárs beavatkozás és az áldozatok támogatásának fontosságára. Arra hívják fel a bántalmazás szemtanúit, hogy ne legyenek tétlenek, lépjenek közbe, sokszor ugyanis az áldozat számára nem is maga az erőszak jelenti a legnagyobb traumát, hanem az, hogy társai tétlenek, közömbösek maradnak, vagy rosszabb esetben bekapcsolódnak a bántalmazásba. 

A kampány – amelynek részeként február 6-tól a Safer Internet Day-en indítanak egy TikTok-kampányt azokkal a zenészekkel, akik csatlakoztak a mozgalomhoz – azon az előzetes felmérésen alapul, amit ezerfős mintán, 12 és 20 év közötti magyar fiatalok körében készített a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet az UNICEF Magyaroroszág megbízásából. A 2022 őszén végzett országos online kérdőívben a magyar fiataloknak az iskolai életútjukra kellett reflektálniuk azzal a céllal, hogy a bullying elterjedtségéről, működésmódjáról teljesebb képet kaphassunk.

Az első bántalmazásélményt már korán megtapasztalják

A felmérés több szempontból is aggasztó eredményekkel szolgált. Rámutatott egyebek mellett arra, hogy a magyar tizenévesek 85 százaléka már legalább egyszer megtapasztalta, 66 százalékuk pedig rendszeresen tapasztal iskolai bántalmazást. De hasonlóan riasztó az a tény is, hogy a bántalmazással kapcsolatos élmények nagyon koraiak az elszenvedők körében:

a megkérdezettek fele nyilatkozott ugyanis úgy, hogy már tízéves kora előtt (6–10 év) elszenvedője volt az első bántalmazásának.

Ennek a helyszíne a legtöbb esetben az osztályterem volt – az érintettek 81 százalékát zaklatták ott –, ezt követi az iskola folyosója, ahol 59 százalék tapasztalt bántalmazást, majd az udvar, ahol 47 százalék. A kutatás szerint ezeknél kevésbé jelentős, de ugyancsak jellemző helyszíne a zaklatásnak a menza és a táborok, sőt a további válaszok alapján az öltözők és a tornatermek is. De az osztálykirándulások is gyakran kínálnak alkalmat a bántalmazóknak.

Ami szintén aggodalomra ad okot, hogy döntő többségében nem egyszeri esetekről van szó, hanem rendszeres, ismétlődő bántalmazásról, amelyek csaknem felében napi szinten vagy ennél is gyakrabban ismétlődött a bullying.

A kutatás szerint a gyakori ismétlődés különösen a fizikai erőszak esetében, az iskolatípusok közül pedig a szakképző iskolákban és az általános iskolákban jellemző.

A válaszadók harmada ismerte el, hogy ő is volt már elkövető: jellemzően lelki sérelmet okoztak, fizikai bántalmazást mindössze 15 százalékuk „vallott be”.

Leggyakrabban az osztálytársak az elkövetők, és a bántalmazás nem ér véget az osztályteremben

A felmérésben természetesen rákérdeztek az elkövetők személyére is, akik döntő többségben az osztálytársak közül kerülnek ki. Melléjük pedig gyakran társulnak diákok más – akár felsőbb – évfolyamról, de az sem ritka, hogy a tanárok is részt vesznek benne (az esetek 21 százaléka) valamilyen módon.

A válaszadók harmadával fordult már elő, hogy azért nem ment iskolába, mert attól tartott, hogy bántani fogják – ez az önvédelmi stratégia a lányok körében jellemzőbb.

A bullying azonban nem ér véget az osztályteremben, és nem korlátozódik csupán az iskola területére: minden második iskolában bántalmazott gyerek zaklatása az online térben is folytatódik, az esetek 58 százalékában egy osztálytárs által.

Az online térben zajló gúnyolódás, megalázás a lányok körében az elterjedtebb, de az sem ritka, hogy a bántalmazott nem ismeri vagy nem tudja beazonosítani az elkövetőt. Az érintettek legtöbbször privát üzenetek formájában tapasztalták (67 százalék) a bullyingot, de jellemző platform az online zaklatásra az Instagram (34 százalék) és a Facebook (26 százalék) is.

Ki avatkozik közbe?

A megkérdezett tanulók szerint a tanárok az esetek körülbelül 40 százalékában tudnak róla, hogy probléma van egy osztályban, de mindössze 14 százalékban lépnek közbe. Ez a közbeavatkozás a fiatalok közlése szerint 4 százalékban abban merül ki, hogy rászólnak az illetőre, 1 százalékban pedig valamilyen büntetést adnak. Komplexebb megoldást (beszélgetést, az egész osztályközösség, esetleg a szülők bevonását) csupán az esetek 7 százalékában alkalmaznak.

A válaszadók által látott bántalmazások 11 százalékában mindig közbelépett felnőtt, 58 százalékban néha igen, néha nem, és

a tanulók negyede volt már szemtanúja olyan bántalmazásnak, amelybe egyáltalán nem avatkozott be felnőtt.

Az iskolákban, amelyekben előfordul bántalmazás, egyébként jellemző, hogy vannak olyan diáktársak, akik beavatkoznak a konfliktusba (64 százalék), abban azonban már megoszlanak a vélemények, hogy kedvező vagy kedvezőtlen-e a megítélésük a közösségben.

A segítségkérés egyébként az eredmények szerint az esetek körülbelül felében hatékony, és érdemi változást idéz elő. Legtöbben először a szülőkhöz, osztályfőnökhöz és az osztálytársakhoz fordulnak, akiknek köszönhetően javul is a helyzetük. A válaszadók negyede azonban úgy érzi, hogy senkivel nem tudja megosztani a problémáját. Nekik jelenthet leginkább segítséget az UNICEF új applikációja. 

Az UNICEF is segítséget nyújt a bántalmazásban érintett gyerekeknek

Az UNICEF Magyarország a bántalmazás elszenvedőinek fejlesztette ki HelpApp nevű applikációját, amely az áldozatok, illetve a szemlélők számára kínál lehetőséget ahhoz, hogy szakemberek támogatását vegyék igénybe – a segítség akár egy kattintással is elérhető az appon keresztül. 

Emellett a szervezet weboldalán a bántalmazás működésmódjáról, annak jeleiről, felismeréséről és megelőzéséről is hasznos információkat lehet találni: a kisokost szülőknek, pedagógusoknak, valamint gyerekeknek egyaránt ajánlják, és ITT érhető el.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Maskot

Filákovity Radojka